For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Prológus második része

Louis el sem tudta hinni, hogy ideges.

Először is, ez igazából nem is randi volt. Csak azért csinálta, hogy Niall végre ne zaklassa tovább ezzel. Ha egyszer Louis már túlesett ezen a randin, akkor elmondhatta Niallnak, hogy most már még biztosabb volt benne, hogy Nathan nem az, akit keres. Niall megértené, Louis pedig továbbléphetne az életével, ahogy eddig is tette.

Másodszor, Louis soha nem volt ideges a randik előtt. Ha ez egy randi.

Bassza meg, gondolta, és végigsimított az arcán.

Az volt a helyzet, hogy Louis nem volt túl tapasztalt ebben az egész randizásban. Volt már randevúja, de azok, amikor tizenhat éves volt, nem számítottak, és azután minden randi, amin részt vett, olyan könnyű volt.

A tekintete azonnal az íróasztalán lévő Harry képére esett. Harry eléggé megkönnyítette a randizási tortúrát. Kedves volt és fogékony, és annyira, de annyira könnyű volt neki udvarolni. Louis egy kicsit elvigyorodott az emlékre, amikor Harry valósággal felkacagott, amikor Louis virágot vitt neki az első randevújukra.

Olyan fiatalok voltak. És olyan őrülten szerelmesek. Louis az első perctől kezdve, az első pillanattól kezdve megőrült Harryért. Soha nem volt számára kétséges, hogy Harry az övé. Az övé. Örökre. Akárhogy is hívták ezt manapság az emberek.

Louis sóhajtva szakította el a tekintetét Harry sugárzó arcáról. Azóta a nap óta már megváltozott. Mindketten megváltoztak.

Louis tudta Liam összes közösségi médiájáról. Tisztában volt vele, hogy ez rossz ötlet, de mivel Liam gyerekkora óta Harry legjobb barátja volt, még mindig benne volt Harry életében. Liam néha-néha posztolt magáról egy-egy képet az otthoni barátaival, amin Harry is mindig szerepelt.

A haja rövidebb volt, soha többé nem nőtt olyan hosszúra, mint huszonegy évesen hordta. Vékonyabb volt, sokkal vékonyabb. Louis emlékezett a szeretetpárnákra a csípőjén és a babaarcára. Mindezek átváltoztak karcsú végtagokká és éles állkapoccsá.

Jóképűnek tűnt azokon a képeken.

Cecilia kissé meghökkenve lépett be az irodájába - Mr Tomlinson, itt van Mr Cornell. Azt mondja, azért jött, hogy elvigye önt vacsorára.

Louis felállt a székéből, és becsukta az íróasztalán kinyitott aktát - Köszönöm, Cecilia - a lány kissé elkomorult, és Louisnak eszébe jutott a fénykép. Az is, amit mondott neki. A francba - Ő csak egy barát.

Bólintva követte a férfit az irodájából - Küldjek egy emlékeztetőt a holnap nyolc órakor esedékes találkozóról?

- Az jó lenne. - észrevette Nathant, és kényszerítette magát, hogy mosolyogjon, ahogy közeledett. Jól nézett ki a sötét tengerészkék öltönyben, szőke haját szépen hátrafésülte - Köszönöm, Cecilia. Holnap találkozunk.

- Jó éjszakát, Mr Tomlinson. - a lány mosolyogva intett nekik.

Nathan Louis hátára tette a kezét, és a lifthez vezette - Szép öltöny.

- Köszi. - mondta Louis, egyenletes légzésre koncentrálva, miközben belépett a liftbe, távolabb Nathan kezétől - Köszönöm, hogy értem jöttél.

- Semmiség. - Nathan megnyomta a földszintre vezető gombot - Remélem, éhes vagy.

- Igen. - erősítette meg Louis - Reggeli óta nem ettem.

- Mozgalmas napod volt?

A férfi bólintott - Igen, gondunk van egy tengerentúli ügyféllel. Bonyolult a különböző időzónák miatt.