For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Második fejezet első része

- Nagyszerű fejlődést mutatsz - jegyezte meg Dr. Bennett, miközben Louis sétált a folyosón féllábon.

Már több mint két hónapja volt kórházban, és holnap kellett volna hazaengedni. Dr. Bennett még néhány utolsó vizsgálatot végzett, mielőtt megadta volna az engedélyt. Louis bal lába fájt, de a mankóval rövid távolságokat meg tudott tenni. A karizmai hatalmasat nőttek az elmúlt hetekben.

- A lakásod akadálymentes? - kérdezte az orvos, amikor Louis leült egy padra.

- Egyelőre az anyukámnál lakom. - Louis a Harryvel közös lakásra gondolt. Meg kell győznie Liamet, hogy segítsen neki minden holmiját kiköltöztetni onnan, mielőtt Harry hazaengedik.

Dr. Bennett leült mellé - Mi a helyzet a lakásoddal?

Louis tudta, hogy valójában mit kérdez - Abba nem fogok visszatérni. Utánanéztem több londoni egyetem jogi karának. Megpróbálok majd bejutni valamelyikre, hogy befejezzem a diplomámat.

- Szóval végig akarod csinálni? - Dr. Bennett hümmögött - Meg sem próbálod?

Louis az orvosra emelte a tekintetét - Gondolja, hogy van rá egy kis esély, hogy emlékezni fog, ha meglát engem?

Dr. Bennett megvonta a vállát, de az arckifejezése mindent elárult - Semmit sem tudunk megjósolni...

- Legyen őszinte velem - követelte Louis - El tudom viselni.

Egy pillanatig az orvos hallgatott - Azt hiszem - kezdte lassan, szemét Louis arcán tartva - Nem fog emlékezni. Még nem mutatta a gyógyulás jeleit. Továbbá...

Louis állta a tekintetét, sürgetve őt - Továbbá?

- Két hónap telt el, Louis. - Dr. Bennett megvonta a vállát - Ha el akartad volna mondani neki, az első napokban kellett volna megtenned. Most csak még nagyobb kárt okozna.

Ezek a szavak összenyomták Louis szívét. Nem volt benne biztos, hogy a baleset óta rendesen ver-e, de most már biztos volt benne, hogy nem. Csak az tartotta életben... minden más eltűnt.

- Jobban van már? - kérdezte Louis, hangja épphogy csak suttogás fölött volt.

Dr. Bennett Louis karjára tette a kezét - Jól halad. Kicsit türelmetlen a fizikai részével, de a mentális részével nagyon jól halad. A pszichológiai kezelés jó hatást mutat.

Louis bólintott, és nyelt egyet a torkában lévő gombóc körül - Szóval rendbe fog jönni?

- Teljesen fel fog épülni. - Dr. Bennett mintha rájött volna, hogy a szóválasztása nem volt a legjobb, mert kissé megdöntötte a fejét - Kivéve azokat az emlékeket. Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy azok visszajönnek.

Nem ez volt az első alkalom, hogy ezt mondták neki. Louis nem először jött rá, hogy ez pontosan mit is jelent. Ez volt azonban az első alkalom, amikor tényleg belé ivódott, és valóságosnak érezte. Harry nem fog emlékezni rá. Nem tehetett semmit, hogy ezen változtasson, és ez eláztatta az élet minden egyes kis maradékát, ami Louis szívében még megmaradt. Már nem dobogott a szerelemért, mint korábban.

Legalábbis nem ugyanúgy.

- Helyesen cselekszem. - mondta Louis. Nem kérdésként fogalmazta meg, de nagyon szerette volna, ha valaki megmondja neki, mit tegyen. Szüksége volt valakire, aki megerősíti, hogy az általa választott út az egyetlen lehetséges.

- Azt hiszem, így van. - mondta Dr. Bennett a falnak dőlve - És nagyon jól kezeled a helyzetet, Louis.

Bárcsak tudná. Louis a könyökén lévő heget bámulta, amely még mindig friss volt, miután a gipszet csak néhány hete vették le róla. Minden még mindig friss volt, még mindig látszott rajta, mennyire megviselte a baleset.