Harrynek majdnem négy napba telt, mire végre sikerült kipakolnia, amit a lakásából hozott át. A dobozokat Louis vendégszobájában hagyta, de azon kívül, hogy felöltözött, Harry nem sok időt töltött ott.
De most új alsóneműre volt szüksége, úgyhogy itt volt az ideje, hogy végre kipakoljon.
Louisval együtt élni nem volt bonyolult. Soha nem voltak egymás útjában, mert szinte alig voltak egyszerre otthon. Louis korán kezdett dolgozni, és későn jött haza. Harry későn kezdett el dolgozni, és legtöbbször még később ment haza, mint Louis. Néha hozott ételt az étteremből, és együtt vacsoráztak a tévé előtt.
Máskor Harry lefekvéshez készülődött, és csendben Louis mellé bújt, hogy ne ébressze fel. A bárban töltött éjszaka óta nem volt egyetlen éjszaka sem, amikor Harry a vendégszobában aludt volna.
Amikor Louis ébresztője reggel megszólalt, Harry mindig Louisval összegabalyodva ébredt fel valamilyen módon. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán összeérjenek. Egymást átölelve aludtak, és amikor felébredtek, Louis megcsókolta Harry fejét vagy vállát, mielőtt kisurrant az ágyból, és elindult a dolgára.
Harry azon tűnődött, vajon akkor is így lenne-e, ha valóban együtt élnének, és valódi pár lennének. El tudta képzelni, hogy ez nem így működne, és hogy mindkettőjüknek változtatniuk kellene a rutinjuk egy részén, hogy helyet és időt biztosítsanak egymásnak.
Magában elkomorodva Harry felakasztott néhány kabátot a ruhafogasokra. Mostanában folyton így gondolkodott. Ha együtt lesznek... ha majd igazán... ha majd tényleg... Ezek a gondolatok lopakodtak a fejébe, megalapozva a gondolatot, hogy ez nem valami átmeneti dolog.
Nem volt kérdés, hogy Louis mit akar. Harry látta, ahogy néha Harryre nézett. Amikor a barátaikkal voltak, és viccelődtek, Louis gyakran megfeledkezett magáról, és a keze Harry combján pihent, vagy tett egy megjegyzést, hogy valami jellemző Harryre, mielőtt visszarántotta volna a valóságba. Amikor este tévét néztek, általában Louis aludt el először, és a teste ösztönösen Harryéhez simult.
Ebből látszott, hogy Louis függ Harrytől, jobban, mint azt valaha is hangosan beismerné.
Harrynek tetszett az az érzés, hogy szüksége van rá. Szerette tudni, hogy Louisnak ugyanúgy szüksége van rá, mint neki Louisra. Louis bízott benne.
Éppen meg akart fordulni, amikor valami kicsúszott a kabátja zsebéből, amit az imént akasztott fel. Harry leguggolt, és felvette a három fényképet.
Már majdnem megfeledkezett róluk. Ezek voltak az egyetlen képek, amelyeket nem tett tönkre a víz, és Harry szeretett volna valami különleges helyet adni nekik. Ehelyett az egyik kabátja valamelyik zsebében felejtette őket. Annyira fontosabb dolgok jártak Harry fejében.
Fintorogva nézte azt, amelyiken egyedül volt, és próbált kivenni bármit, ami utalást adhatna egy emlékre, de az agya üres volt. Sóhajtva megfordult, hogy elhagyja a vendégszobát, és megkeresse Louist.
Mint a legtöbb este, Louis most is a nappaliban volt, a háttérben halkan szólt a tévé, miközben a laptopján dolgozott, összevont szemöldökkel.
- Most már tényleg le kéne tenned a munkát. - mondta Harry, miközben leült Louis mellé - Adj magadnak egy kis szünetet, Lou.
Louis felnézett rá, és álmosan pislogott - Kimerült vagyok.
- Úgy is nézel ki. - Harry kényelembe helyezte magát a kanapén, és összeszorította az ajkát - Holnap sűrű napod lesz?
Louis megrázta a fejét - Nem, nem hiszem. Franciaországban munkaszüneti nap van, úgyhogy a cég, amellyel most dolgozom, nem lesz nyitva.
KAMU SEDANG MEMBACA
For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás
Fiksi PenggemarMiután felépül egy súlyos balesetből, amelynek következtében Harrynek három év kiesik az emlékezetéből, Londonba költözik, hogy sztárszakácsként újrakezdje az életét. Nem is sejti, hogy amikor első látásra beleszeret Louisba, nem az volt az első tal...
