For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Negyedik fejezet első része

- Ezt nem gondoltam végig.

- Ez nem lep meg. - Niall a gitárja húrjain tartotta a szemét, és hangolta, miközben beszélgettek.

Louis rosszul érezte magát, amiért Niallnek nyafogott, amikor ennek az estének róla kellett volna szólnia. Az első igazi fellépése volt egy klubban. Más volt, mint azok a koncertek, amelyeket korábban a kocsmákban játszott. Ez nem arról szólt, hogy háttérzenét játszott a péntek esti nyüzsgő csevegéshez. Ez egy olyan koncert volt, ahol az emberek ténylegesen odafigyeltek a színpadon lévő művészre.

Liam az egyik színpadi páholynak támaszkodott, és a fejét rázta - Én sem vagyok meglepve. Eleve hülye ötlet volt.

- Nem hagyhattam, hogy Niall padlóján aludjon, nem? - Louis duzzogott, mert tudta, hogy ez az ő hibája volt.

- De azért nem kellett volna felajánlanod neki, hogy költözzön hozzád. - Niall eltette a gitárját, és megtörölte a kezét a farmerjába.

Persze, hogy nem kellett volna. Mégis, ha nem ajánlotta volna fel Harrynek a lakást, ki tudja, hova ment volna helyette. Louisnak már a gondolattól is hányingere lett, hogy Harry mással van. Volt ez a késztetés, hogy Harryt a lehető legközelebb tartsa magához. Amikor együtt voltak egy szobában, Louis annyira Harryre koncentrált, hogy elfelejtette, mi történik körülötte.

- Akkoriban nem voltam ilyen - sóhajtott Louis - Nem voltam az a fajta srác, aki nem tudta levenni a kezét a fiújáról. Egy szobában tudtam vele lenni anélkül, hogy ne éreztem volna késztetést arra, hogy megérintsem, és a lehető legközelebb legyek hozzá. Hogy lettem hirtelen ilyen srác?

Liam megforgatta a szemét -Nem voltál ilyen, mert akkor nem kellett megnyugtatni. Biztos voltál abban, ami köztetek van, és abban, amit Harry érzett irántad. Az emberek már csak ilyenek, amikor szerelmesek valakibe, de még nincsenek együtt.

- Még - ismételte Louis. Körbepillantott a bárban, hogy lássa, megérkezett-e végre Zayn és Harry. Egyenesen a munkából jönnek - Nem biztos, hogy ez a dolog oda vezet.

- Összeköltözött veled - emlékeztette Niall - Nem tette volna, ha nem kedvelne téged.

Louis az ajkába harapott. Már a gondolattól is megdobbant a szíve az izgalomtól, de nem mert engedni neki. Túl nagy volt a kockázata annak, hogy újra megbántják, hogy megint üres kézzel és összetört szívvel végzi, túl komoly volt a veszélye. Reménykedve égette már meg magát.

Niallt a színpad hátsó részébe szólította az egyik pultnál dolgozó ember. Louis figyelte, ahogy Niall idegesen odasiet. Mindenre bólintott, amit a fickó mondott és mutatott.

- Lou - mondta Liam egy pillanat múlva, és megérintette a vállát - Menjünk, üljünk le. Niall mindjárt kezd.

- Ez az ő estéje - motyogta Louis, és követte Liamet a színpadtól - Én vagyok a legrosszabb barát a rossz barátok történelmében.

Liam nevetve megveregette Louis hátát - Nem vagy az. Itt vagy, nem? Niall tudja, hogy támogatod őt.

Liamnek valószínűleg igaza volt, de ez nem akadályozta meg Louist abban, hogy pöcsnek érezze magát. Annyira magára koncentrált, és Harryre és mindarra, ami köztük történt, hogy nem figyelt oda rendesen a munkában sem, és nem adta meg a barátainak azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna.

Korábban sosem volt ilyen. Még ha Harry volt is Louis életének középpontja, Louis soha nem hagyta, hogy az élete kizárólag Harry körül forogjon. Ez csak azután kezdődött, hogy Louis elvesztette őt. Most, hogy Harry visszatért az életébe, ez még inkább felerősödött.