Első fejezet második része

34 5 1
                                    

Liam jegyeket nyert valamelyik helyi csapat focimeccsére. Csinált egy képet Harryről a tömegben, sörrel a kezében, hosszú haját kendővel hátrakötötte. A képen Harry kissé bosszúsnak tűnt, de egy kedves mosoly húzódott az ajkára.

Harry nem emlékezett erre a napra.

Feküdt az ágyban, tekintete végigvándorolt a falra akasztott képeken. A képek mindegyike olyan emlékeket mutatott, amelyek eltűntek Harry agyából. Harry életének olyan napjairól voltak, amelyek formálták őt, amelyek segítettek neki abban, hogy azzá váljon, aki ma. Napok, amelyek elmúltak, és nem térnek vissza.

Harry tovább nézegette őket, próbált részleteket, utalásokat találni, bármit, ami felidézhetné az emlékeket. Soha nem jöttek vissza. Ehelyett egy idegen életét látta, mintha egy másik ember idegen álmai lennének, amikor ránézett ezekre a képekre.

Harry sóhajtva felült, és kikelt az ágyból. Elvette a mobilját az éjjeliszekrényről, és megnyitotta a Liammel folytatott csevegést.

Már egy ideje nem hallottam felőled. Jól vagy, haver? - írta.

Elgondolkodott, mit küldjön Louisnak, miközben feltette a vízforralót, hogy teát főzzön. Niall tegnap este küldte el Harrynek a számot, minden további kommentár nélkül. Harry legnagyobb mulatságára Niall "Tommo The Tease" név alatt mentette el Louis számát, és Harry tényleg kíváncsi volt, hogy ez mit jelenthet.

Tommo The Tease? Úgy hangzik, mint egy sztriptíztáncos neve.

Eldöntötte, hogy könnyedén fogalmaz. Valami furcsa volt Louisban, egyszerűen olyan olvashatatlan volt Harry számára. Mindig Harryre nézett, amikor azt hitte, Harry nem veszi észre, néhányszor nyíltan flörtölt vissza. Határozottan volt benne érdeklődés. Mégis ott volt az a szilárd fal, amit Louis épített maga köré. Néha Louis megfeledkezett róla, de amikor eszébe jutott, áttörhetetlen volt.

Harry azon tűnődött, hogy miért is építette fel egyáltalán. Arra gondolt, milyen sebezhetőnek tűnt Louis, amikor az anyjáról beszélt. Persze Harry nem tudhatott róla, de hogy ilyen helyzetbe hozta magát, az annyira jellemző volt rá. Csak a szerencséje. Közelebb akart kerülni Louishoz, kicsit jobban megismerni, ehelyett pedig elszomorította Louist.

Nem mondhatta, hogy minden simán ment volna. Egyáltalán nem. És mégis, Harry úgy érezte, hogy meg kell próbálnia. Volt valami Louisban, ami magához húzta, és ami azt súgta neki, hogy ne adja fel.

Azt hitted, hogy ennyi pénzt keresek egy ócska ügyvédként? - Louis visszaírt, amikor Harry újra megnézte a telefonját.

Harry elvigyorodott, ujjait gyorsan végigsimította a kijelzőn - Tudhattam volna, hogy ezzel a testtel keresel pénzt.

Louis egy pillanatig online volt. Aztán már nem volt. Egy másodperccel később újra online volt, és gépelni kezdett. Aztán abbahagyta a gépelést. Harry kissé megráncolta a homlokát, és azon tűnődött, vajon mi késztette Louist tétovázásra.

Ez kemény munka - válaszolta végül, és egy dollárjelet ábrázoló emojit tett hozzá.

Harry az első dologgal folytatta, ami eszébe jutott - El tudom képzelni, hogy nagyon nehéz.

Louis ezúttal offline maradt.

Kis lépések, emlékeztette magát Harry. Louis arra kérte, hogy lassan haladjon, és Harry képes volt erre. Teljesen képes volt rá.

+++

- Felébredt!

Louis elfordította a fejét, amikor Lottie belépett a szobájába. Az arca vörös volt az izgalomtól, és kissé kifulladt - Felébredt.

For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordításOnde histórias criam vida. Descubra agora