For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Második fejezet második része

- Gondolod, hogy rendben leszel? - Liam ötödször kérdezte meg.

- Azt mondtam, hogy jól vagyok, nem? - Louis ráförmedt, miközben kinyitotta a kocsma ajtaját.

Liam összepréselte az ajkait, és óvatosnak tűnt. Nem hitt Louisnak, és Louis nem is hibáztathatta érte. Ő sem hitt magának.

Három hét telt el. Már majdnem április volt, és Liam az utóbbi időben sok időt töltött Londonban. Saját lakást keresett, valamint egy megfelelő üzleti helyszínt. Louis ezekben a hetekben nem sokat látta őt. Huszonnégy órán át dolgozott, és próbálta eltemetni az ügyekbe, bármit is érzett.. vagy nem érzett.

Nyomorultul érezte magát. Niall előző nap felhívta őt, és arról panaszkodott, hogy régóta nem látta Louist, és hogy ma este várja, hogy megjelenjen. Louis próbált kifogásokat keresni, de Niall egyiket sem hagyta számításba venni. Megparancsolta Louisnak, hogy jelenjen meg, különben pokollá teszi Louis életét.

Szóval, itt volt Louis. Egy észak-londoni kocsmában, az egyik legjobb barátjának szurkolva egy olyan estén, amely kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy végre kiszúrja őt néhány A&R ember. Louis tudta, hogy ez mennyire fontos, főleg, hogy Niall soha nem fogadta el Louis segítségét abban, hogy kapcsolatokat találjon neki. Niall mindig is egyedül akarta csinálni. Végre eljutott idáig.

Louis támogatni akarta ezt. Támogatta ezt. Az egyetlen probléma az volt, hogy ma este össze kellett futnia Harryvel, és Louis az elmúlt három hétben mindent megtett, hogy ezt elkerülje.

Harry még csak nem is írt Louisnak. Kicsit pofonnak érződött, amikor Harry meg sem próbált harcolni a döntés ellen, amit Louis hozott. Másrészt viszont Harrynek is megvolt a büszkesége, és persze ezt nem kellett eltűrnie. Bárkit megkaphatott, akit csak akart, nem kellett egy idiótát üldöznie, akinek nem volt mersze kockáztatni Harryért.

Tényleg ez volt a legrosszabb az egészben. Egy rövid pillanatra visszakapta Harryt az életébe. Amikor Harry olyan vágyakozással a szemében ránézett, nyersen és sürgetően megcsókolta, Louis majdnem elvesztette az eszét. Elfelejtett minden egyes dolgot, amit Liam mondott neki, és csak érezni akart. Egészen addig, amíg a Harry haja alatt lévő sebhely érintése vissza nem rántotta a valóságba. Keményen emlékeztette arra, hogy pontosan miért nem kaphatta meg Louis, amit akart. Mégis, Harry keze a csupasz bőrén felidézte az emlékeket arról, ami egyszer már volt közöttük, és amiről Louis a randijuk után három napig egyfolytában álmodozott. Majdnem a feledés homályába verte magát a gondolattól, hogy Harry újra az ágyában van.

Most már csak emlékeztetnie kellett magát, hogy helyesen cselekedett. Harry túl közel került ahhoz, hogy rájöjjön, mi folyik itt valójában. Nem kötötte össze jól a pontokat, de amikor arról beszélt, hogy kiderítette a dolgokat, Louis szíve majdnem megállt. Ez ébresztette rá, hogy mi lesz, ha hagyja, hogy a játék folytatódjon.

Harry megsérülne, és megvetné Louist, amiért a múltjuk ellenére hagyta, hogy bármi is történjen közöttük. Egy olyan múlt, amiről Harry nem is tudott. Egy múlt, amiről soha senki nem beszélt neki. Egy múlt, amiről Louisnak már akkor kellett volna mesélnie neki, amikor Harry felébredt.

Nos, nem volt jó a múlt hibáin rágódni, nem igaz? Louisnak meg kellett tanulnia megbirkózni azzal a zűrzavarral, amit ő okozott magának. És még egyszer, úgy kellett megbirkóznia vele, hogy Harrynek ne essen baja. Ez volt a legfontosabb.

Niall fellépése már véget ért, de Louis megígérte, hogy legalább az afterpartyra elmegy. Egész nap Liverpoolban volt, jelen volt az egyik építkezés megnyitóján az egyik cégnél, amelyet képviselt. Niall ezt elég jó kifogásnak gondolta, hogy ne érjen oda időben a tényleges koncertre.