For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Második fejezet harmadik része

Tudta, hogy fel kellene kelnie. Reggel öt óra volt, és Louis egy percet sem aludt. Ehelyett figyelte, ahogy Harry alszik, a mellkasának lassú és egyenletes emelkedését, a kissé nyitott ajkát. A keze időnként Louis után nyúlt, és édesen felsóhajtott, amikor Louis a sajátjába vette.

Harry tudta.

Először kissé megdöbbentette, amikor Harry kimondta. Persze nem emlékezett rá, de Harry teste nyilván tudta. A teste emlékezett azokra a dolgokra, amikre az elméje nem. Emlékezett arra, hogyan kell Louishoz simulni, és emlékezett arra, hogyan kell megérinteni Louist. Még arra is emlékezett, hogyan kell Louisnak örömet okozni.

Cserébe Louis semmit sem felejtett el Harry testéről. Még mindig ismerte az összes érzékeny pontot, és azt, hogy hol szerette Harry a legjobban, ha megérintik. Óvatos volt a hegekkel, mert mindegyik arra emlékeztette, hogy Harry teste sokkal törékenyebb, mint amennyire Louis valaha is gondolta.

Louis végigsimított az ajkával a Harry kulcscsontja fölötti hegen, megszokta az érzést a szája alatt. Ez volt a másik ok, amiért óvatos volt a hegekkel. Nem voltak ott, amikor Louis utoljára megérintette Harryt.

Túl régóta nem érintette meg Harryt.

Louis lehunyta a szemét, és óvatosan, nehogy felébressze Harry eltolta a haját az arcából. Figyelte Harry alvó alakját, szíve megdobbant a felismeréstől, hogy Harry jól van. Nem volt semmi tudatos a fejében, semmi sem tudatosult benne korábban, de a szíve sosem hitte el igazán, hogy Harry jól van, amíg Louis ki nem derítette teljesen.

A baleset után nem érintette meg Harryt, és nem is tudta, hogy ez mennyire fontos volt ahhoz, hogy megnyugodjon. A tegnap este után tudta, hogy Harry egész és meggyógyult, és hogy már nem fáj semmilyen sérülése a balesetből.

Ez olyan súlyt vett le Louisról, amiről nem is tudta, hogy ott volt.

Még egyszer megcsókolva Harry vállát, Louis végül kicsúszott az ágyból. Harry álmosan felsóhajtott, és közelebb húzódott a Louis által hagyott meleg ponthoz, mélyebben bújva a lepedőbe. A sötét vászonra fehér csíkok kerültek, és Louis az ajkába harapott az emlékre, hogyan kerültek oda.

Beosont a fürdőszobába, hogy gyorsan lezuhanyozzon, és lemossa magáról a tegnap este maradványait. A lehető legcsendesebben, ahogy csak lehetett, utána felöltözött, többször is Harryre pillantva, aki még mindig mélyen aludt. Odakint még sötét volt, de a napfelkelte halvány fénye az ablakokon keresztül Harry meztelen hátára vetült. A bőre ragyogott, puhának és melegnek tűnt.

- Mit fogok veled csinálni? - Louis elgondolkodott, és felsóhajtott. Tudta, hogy Harry utálna egyedül felébredni. Ő az a fajta ember volt, aki szerette, ha csókokkal, kuncogással és lágy érintésekkel ébresztik.

Louis küldhetne neki egy sms-t. Megköszönhetné Harrynek ezt a csodálatos éjszakát, és tudtára adhatná, hogy el kell mennie dolgozni. Üzenhetne neki, hogy Harry addig maradhat, ameddig csak akar, és elvehet bármit, amit csak akar.

Egy üzenet is elég lenne.

- Bassza meg - motyogta magában Louis. Harry többet érdemelt egy semmitmondó sms-nél.

A matrac besüppedt, amikor leült Harry mellé, és végigsimított Harry meztelen hátán. Közelebb hajolt, és megcsókolta Harry arcát, ajkai óvatosan végigsimítottak Harry arccsontján.

- Szia - motyogta - Szerelmem.

Harry kinyitotta a szemét, és gyönyörű volt nézni, ahogy lassan felébredt. A szemei fókuszba kerültek, és lágyan elmosolyodott, keze odasiklott, hogy megérintse Louis combját.