For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Harmadik fejezet második része

Az otthonlét legalább annyira megnyugtató, mint amennyire felkavaró volt Harry számára.

Azt hitte, ha hazamegy, az elszigeteli őt a londoni életétől, valahogy megszabadítja attól, ami az elmúlt két napban történt. Be akarta burkolni magát az otthon megnyugtató gubójába, ahol megállt az idő, és minden pontosan olyan, mint akkor volt, amikor még tizennyolc éves volt.

Ezúttal mégis más érzés volt hazajönni. Még mindig megnyugtató volt, de Harry arra is rájött, hogy az idő sosem állt meg, még itt sem. Mindenki csak a látszatot tartotta fenn számára. Most, hogy a függönyöket felhúzták, Harry már a saját otthonára sem tudott ugyanúgy nézni, mint korábban.

Az anyja még inkább tyúkanyó volt, mint a baleset után. Minden alkalommal, amikor Harry akár csak megmozdult, felugrott, és megkérdezte, hogy szüksége van-e valamire. Harrynek válaszokra volt szüksége, de az anyja nem igazán tudta megadni azokat. Mesélt neki a balesetről és az élethelyzetéről, de Louisról nem. Valahányszor Harry megpróbált valamit kérdezni a Louisval töltött időszakról, a nőnek sikerült kitérnie a téma elől. Harry már majdnem lemondott arról, hogy egyáltalán kérdezzen.

- Szóval - mondta Gemma, amikor később este a tévé előtt ültek. Ő is hazajött, miután meghallotta a hírt, hogy Harry rájött a hazugságaikra - Beszéltél egyáltalán Louisval?

Harry a képernyőre szegezte a tekintetét - Igen, beszéltem.

- Mit mondott? - Anne tudni akarta.

Egyik szemöldökét felvonva Harry felé fordult - Nem volt időd összepárosítani a történeteidet?

- Harry - motyogta Gemma, és fogta a távirányítót, hogy kikapcsolja a tévét - Ne csináld ezt.

- Mit? - Harry keresztbe fonta a karját - Korábban is ezt csináltátok, nem? Az összes hazugságot vele együtt találtátok ki.

Anne az ajkába harapott. - Mi csak megpróbáltuk megkönnyíteni a dolgodat, kicsim.

- Valójában - tette hozzá Gemma - Louis nem talált ki semmilyen hazugságot. Az összes mi voltunk.

Harry a homlokát ráncolva nézett rá. Nyilvánvalóan Louis is benne volt a dologban, tegnap este mesélt róla Harrynek.

- Nem volt itt, hogy hazudjon, ugye? - Gemma tétován vonogatta a vállát, az arckifejezése kissé bizonytalan volt.

Ez betalált, és Harry sűrűn nyelt. Bizonyos értelemben igaza volt. Az egyetlen hazugság, amit Louis mondott, a távollétében történt. Minden mást a családja és a barátai találtak ki.

- Átfogalmazhatom a kérdésemet - ajánlotta fel Gemma egy pillanatnyi csend után - Mit nem mondott el neked, amit tudni szeretnél?

Harry összepréselte az ajkát. Szeretett volna tudni néhány dolgot, de volt egy olyan érzése, hogy ezekre csak Louis tudna válaszolni. Ezért egy olyannal kezdte, amit még mindig nem igazán hitt el, bármit is mondott Liam és Louis.

- Az én hibám volt a baleset?

- Nem - mondta Anne azonnal. - A teherautó sofőrje volt a hibás. Harry, mi nem hazudtunk erről.

Kiengedve a levegőt, Gemmára nézett, és csak amikor a lány bólintott rá, érezte, hogy a súly leesett a válláról. Vakon hitt nekik, amikor a kórházban ébredt, és ezt soha nem kérdőjelezte meg. A tudat, hogy a kocsiban volt még valaki, azonban teljesen mássá tette a dolgot. Harry soha nem akart felelős lenni azért, hogy valaki úgy megsérült, mint ők.

Anne felállt, leült mellé, és megfogta a kezét. Harry figyelte, ahogy a nő összekulcsolja az ujjaikat - Mit tervezel tenni? Ha el akarod hagyni Londont, az...