legjobb barátod. (lestappen ff)

4. miért menekülsz?

                  *Max szemszöge*
Ezek után megfogtam az állát és a szemébe néztem. Gyönyörű a szeme. Aztán át tértem az ajkaira. És nem bírtam,rá hajoltam az ajkaira. Nem kicsit lepődött meg,de aztán ő is vissza csókolt, míg rá nem jött mit csinál,velem. A legnagyobb ellenségével. Szóval gyorsan leszállt rólam és elrohant szipogva. Csak nehogy eltévedjen,kis cuki. Baszki most jöttem rá hogy mindig ott akarok lenni,hogy ugyanígy megnyugtassam. Mostantól úgy fogok rá vigyázni és figyelni rá mint a szemem fényére.

             *Charles szemszöge*
Úristen,Mi történt,de komolyan. Teljesen zavarba vagyok. Mit csináltam? Pont az ellenségemmel. Reggel amikor lementem reggelizni úgy néztem ki mint egy zombi,nem aludtam semmit. Csak rá gondoltam és ami történt. Szóval jelen pillanatban egy mosott szar vagyok,ez van. Persze megint mellette terítettek meg nekem. Ez szupi lesz.
Kellemes volt, főleg hogy úgy viselkedett mintha semmi se történt volna. A tojás az ő oldalán volt,de én nem akartam hozzá szólni,se át nyúlni a feje előtt érte. Én is elhatároztam hogy úgy fogok viselkedni mintha mi se történt volna. Folyton a tojást bámultam. Mire észbe kaptam Max gyorsabban kapcsolt, és mivel a másik oldalamra rakta a tojásokat igy pont hozzá ért a fülemhez.

-Nem kell amúgy kerülgetni meg úgy tenni mintha semmi nem történt volna,tudom hogy érzel,nem hiába viszonoztad a csókomat tegnap. Ha meggondolnád és nem az agyadra hanem rám és a szívedre hallgatsz, akkor várlak!
Állt fel az asztaltól de egyből vissza fordult.

-Akkor ahogy megbeszéltük Arthur. Ma megyünk olaszba síelni.

-Hogy mivan? Akkor minek jöttünk ide? Minek jöttünk Hollandiába? Arthur? Arthur csak röhögött így Max válaszolt.

-Nyugi Charlie. Tudunk versengeni majd,de biztos én nyerek.

-El fogadom a ki hívást,Szid. Emeltem ki a szid szót. Itt én vagyok a sí bajnok, úgyhogy készülj fel lúzerkém.

-Hiszem ha látom!

Mindenki vissza vonult a szobájába pakolni a síeléshez. Mikor már a kocsiba pakoltunk Arthurnak fel csörrent a telója. Oli hívta,a legjobb haverja. Hogy nem tudnak e elmenni gokartozni. És mivel a legjobb haverja így nem mondhatott nemet.

-Bocsi srácok,Olival lesz programom,nem tartok veletek.
-Ja és Max kérlek vigyázz Charlesra.

-Hallod,te vagy a fiatalabb szóval ne kezelj úgy mint egy kislányt.

Na szuper,egy roppant idegtépő emberrel fogok ma kettesben síelni.
Már unalmas volt a sakk mivel folyton én nyertem. Kínos csend volt.

-Miért is utáljuk egymást Charlesom?

-1 nem vagyok a Charlesod. 2. Mert hülye vagy,roppant idegesítő,mindig nyersz és és... Nem tudtam be fejezni a mondatot mert felhúzott a székből és megölelt.

-Szeretem,amikor ilyen durci vagy, hihetetlenül aranyos vagy. Húzott el a melkasától aminek nem örültem mert olyan jó volt a melkasába bújni. Fel emelte a fejem és a mélyen a szemembe nézett. Elindult felém. Én akartam is meg nem is. Én is elindultam felé.

Lágyan össze értek ajkaink és körülöttünk a világ megszűnt létezni. Aztán vége lett sajnos meg egyikünk se kapott levegőt. Na és ez volt felismerés hogy csókolóztam vele,már megint.
Fogtam magam és a wcbe futottam és bezártam magam nem volt túl jó ötlet ugye a klausztrofóbiám miatt. Nagyon szorosan futott utánam. Amikor be csuktam az ajtót mindketten neki döltünk az ajtó egy-egy felének.

10 perc múlva megszólalt.

-Miért nem tudod el fogadni Charlie,az érzéseid? Én ezt nem értem. Érzem hogy te is érzed amit én,nem hiszem el hogy mindig el kell futnod,olyan mintha a saját érzéseid ki akarnád zárni.
Legbelül nagyon akartam válaszolni,de tudtam,hogy utána össze törnék. Apám halála óta minden érzést magamba zárok. De aztán jött ő és nehéz neki ellenállni és talán igen egy kicsit vonzódóm Maxhoz. Gondolkodtam el.

Végül nem válaszoltam csendben próbáltam vissza fogni a pánik rohamom kevés sikerrel.

               *Max szemszöge*
-Figyelj,gyere ki,nem csinálok semmit csak had lássam hogy jól vagy.

10 perc eltelt és Charles még mindig nem válaszolt. Ha továbbra sem válaszol be töröm az ajtót.

-Figyelj, ígérem,nem teszek semmit,haza viszlek és kész,csak gyere ki.
Be törtem az ajtót,Charles eszméletlen volt.