legjobb barátod. (lestappen ff)

2. A vendég szeretet,igen..

*Charles szemszöge*
Végre megszabadultam Szidtől. Mivel névnapom van Arthur szervezett egy kirándulás féle dolgot úgyhogy repülőre is ültünk.

-Hova megyünk Arthur? Kérdeztem tőle.

-Titok,de majd át kell szállni mert megállunk valahol úgyhogy ne helyezkedj annyira nagyon el.

-Jó. Pár óra repülés után amikor ki szálltunk megláttam hogy NED.

-ARTHUR,MEGÖLLEK. GYERE IDE.

-Chill haver,mizu van?

-Hagyjuk,semmi.

-Hívtam taxit, és onnan is fel szállunk egy gépre ami Hollandiába visz. Igazából Max kért meg hogy ide hozzám Charlest. Foggalmam sincs mi lehet a srácok között,de fura. Charles se szokott ilyen lenni.

-Haver,ide értünk. Szálltunk ki a taxiból.

-Kurvára mondhattad volna hogy Hollandiába vonszolsz,Arthur. Mondtam fel emelt hanggal,viszont egyre több ember jött oda és halloták is hogy mit mondtam. Kezdtem kissé pánikba esni amikor valaki a kezemnél fogva elhúzott onnan. Nem láttam ki volt mert kapucni és sapka is volt rajta. Amikor már észhez kaptam egy férfi mosdóban voltam. Az alak,aki elvonszolt eltűnt. Köszönettel tartozom neki. Na mindegy. Írt Arthur hogy tiszta a terep. Vissza mentem és taxiba szálltunk es indultunk is a reptérre.

-Megvan minden? Kérdezte Arthur mielőtt fel szálltunk volna a gépre.

-Ja,akkora barom vagy egyébként.

-Ne legyél durcis Charlie.

-Na, szépen vagyunk bassza meg. Néztem rá.

-Most mi rosszat mondtam? Charlie? Kérdezte Arthur.

-Ja. Hagyjuk is. Sóhajtottam.

Amikor fel szálltam és az első osztályra mentem szinte senki nem volt úgyhogy csak leültem egy kettes helyre,annak a külső részére. Amikor láttam jönni a kapucnis, sapkás srácot.

-Haver,szia. Köszi hogy elvonszoltál onnan. Ő csak köhögött.
-Jól vagy?

-Szia Charles. Mondta Max amikor levette a kapucnit és a sapkát.

-Heló Szid. Hihetetlen hogy itt van.

-Öhm,izé. Az az én helyem. Megfordultam és nem láttam a Max Verstappenes táblát a széken. Köhögött megint aztán beült a belső helyre az ablak mellé.

-Nem is tudtam hogy érdekel Hollandia.

-Nem is, főleg nem ha egy Lajhár országa. Aki idegesítő, undorító, és még öntelt is.

-Figyelj. Vakarta meg a tarkóját.
-Akkor cseréljünk helyet,biztos nem akarsz egy Lajhár helyén üllni. Főleg ha már össze is mocskolta. Mondta lehajtott fejjel.

-Nem,maradok. Fordultam el.

-Biztos? Nézett rám Max.

-Ja. Bólintottam.
Aztán el aludtam pedig nem akartam. Le szállás előtt negyed órával ébredtem. Éreztem hogy valaki a vállamra döntve a fejét alszik. Persze hogy szid volt az.

-Ember, szállj már le rólam. Nehéz vagy. Lökdöstem és ütögettem Maxet.

-Azt hittem a cuki Charlie fog ébreszteni,simogatással. Az a cuki Charlie aki mosolygott a korházban.

-Álmodozik a nyomor, és mondtam hogy ne Charliezz. Sóhajtottam és tóltam a fejét el a vállamról.

-És ilyenkor mivan Charlie? Hajolt oda olyan közel hogy az majdnem össze érték az ajkaink.

-Fogd be te fasz. Löktem el magamtól.

-Hogy beszélsz? Tiszteletet kérek. Igy egy rajongód se marad Charlie.

-Leszarom,nekem még igy is több van,lesz,mint neked Szid.

-Ez fájt,áú. Nyúlt a szívéhez. Miután leszállt a gép oda mentem az öcsémhez.

-Hallod egész úton tök jól elvoltatok Maxxel úgyhogy meghívtak minket vacsira,oké? Én azt hittem össze esek amint ezt ki mondta.

-Persze,nem. Én oda nem megyek.

-De hát Charles. A vendég szeretetük, ne már. Várnak minket.

-Na hát hallom mennyire örülnek nekem,nem szabadulsz Charlie. Hajolt a fülemhez Max.

Ezután értelmetlen fejet vágtam. Mert oké hogy az ő országába vagyunk de mégse tarthat fogva. Azt csinálok amit akarok, ő aztán nem fogja meg szabályozni a életem. És még Arthur most szól hogy a szállásunk Maxék házában lesz. A vendégek helyén. Én meg fogok halni. Nem tudom hogy fogom bírni.