legjobb barátod. (lestappen ff)

10. A buli,minden ott kezdődött. (2/2)

-Na bazdmeg. Néztem a wc-re.
-Ennél kisebb nem is lehetne.

-Charles, haver. Mivan veled? Jött oda Carlos

-Húzz el,wcznék. Löktem el Carlost.

-Ne lökdöss, elmegyek.

-Menjél is.
Talán igazuk van,sokat ittam. De mindegy. Amúgy mi ez a szar kilincs ezen az ajtón? Szinte már rohad. De ezért szép Yacht ez.

Amikor végeztem,kicsit megmostam az arcom hideg vízzel és meg igazitottam az ingem. Majd amikor ki mentem volna le törtem a kilincset. Csak nyugtattam magam hogy biztosan majd jön valaki. Már fél órája bent ültem és egyre kisebbnek éreztem a szobát. A telefonom kint van. Nagyon szuper. Ütöttem is vertem is az ajtót,de ha egyszer egy szintel fejjeb vannak, hogy hallanának. Kezdtem pánikba esni.

Már 3 pánik rohamon túl vagyok. Már mindent próbáltam. Kezdek nagyon rosszul lenni. Hánytam is. Az ingemet levettem mert meleg is volt. Egyszer csak el sötétült minden.

                 *Max szemszöge*

-Aha,persze.

-Igen, hát így volt. Nevettem.

-De vittem neked új trófeát....

-Nem haragszom haver,de amúgy Charles? Már vagy háromnegyed órája eltűnt.

-Szerintem nem lehet baj.

-Én ránézek...

Amikor felmentem kopogtam. Nem jött válasz. Le volt esve a kilincs, biztos baj van.

Én betöröm az ajtót.

Amikor betörtem ott feküdt Charles. A tükör össze törve,az ing nem volt rajta. A tükör szilánkjai rajta voltak. Nem tudtam,mit tegyek. Charlie kezében volt egy gyógyszer. Rá volt írva hogy "Pánik rohamra". Szerintem ezt akarta be venni mielőtt el ájult. A telefonját hoztam magammal. Fel nyitottam és egyből egy mentőt hívtam. Csak bámultam Charlesra. Fel vettem a hátamra és ki vittem.

-Carlos,most megnézheted magad. Tessék.

-Haver, miről beszélsz?

-Te miattad van ez, elbasztad a kedvét.

-Lófaszt,te voltál tuti. Mondta Carlos.

-Hé,Carlos,Max. Nyugi. Nem Max volt. Charlesnak biztos rohama volt és a klausztrofóbiája is be segített szóval nem,nem Max volt. Szólt közbe Pierre.

-Hívtál már mentőt ugye?

-Persze.

Csak Charlie telefonját bámultam. Felhívom szerintem Alexat,biztos ami biztos. Tudjon róla. És amúgy is Monacóban vagyunk.

-Szia,szia! Max vagyok. Verstappen. Charles el ájult. Most megyünk kórházba. Monacóban vagyunk. Ha gondolod gyere el.

-Szia Max,megint rohama volt?

-Igen.

Amikor oda értünk a kórházba ott ültem Charles ágya mellett. Szinte féltem rá nézni. Tele volt sebekkel. Tudom hogy ez az én hibám. Alexa megjött. Talán rossz ötlet volt ide hívni.

-Ohh, jézusom,Charlie... Kapott a szájához.
Majd oda ment és megfogta a kezét. Tudtam hogy rossz ötlet. Szar volt őket így látni. Alexa elment,istenem alig törődött Charlieval. Leot itt hagyta, és azt mondta mondjam azt Charlesnak hogy a házuk az övé lehet,Alexa elköltözik. Nem tudom mi történt. Nagyon rossz érzésem van. Nagyon nagyon rossz.

-Uram, jönne?

-Igen,igen.

-Charles kómában van. Mindent megteszünk hogy fel ébresszük.

-Értem,köszönöm.

Eltelt pár óra,nem történik semmi. Mesélek neki, mindenről.

-Minden. Minden ott kezdődött amikor együtt gokartoztunk és én kétségbeesetten a barátod akartam lenni,de apám nem engedte,hogy barátaim legyenek mert hogy nem ezért vagyok ott. Volt valami benned,benned a hosszú barna hajú, szép zöld szemű fiúban. Nem lehettünk barátok. Ez nekem borzalmas volt. Aztán kicsit beszéltünk. Együtt álltunk a dobogón,foghattam a hátad. Beszélhettünk az interjúnál. Majd amikor hivatalosan is az akartam hogy barátok legyünk meghalt az apád. Annyira sajnáltalak,annyira. De nem tudtam,mit is kéne mondanom. Egyre többet gondoltam rád. Amikor meg tudta apa hogy beszélünk, megvert, többször. Úgy éreztem elvesz mindent amit szeretek. Amikor 2. lettem féltem haza menni. Rettegtem. Aztán te,te segítettél. Jöttél és mosolyogtál, kacsintottál. Barátnőd lett, és nekem is. Majd amikor ezt az egészet elmondtam magamban rájöttem. Hogy veled akarok lenni, és hogy tetszel.

-Uram! Charles fent van,mindössze 7 perce. Nem tud mozogni vagy beszélni de hallja önt. Még ma éjjel haza viheti.

-Ohm,o-oké. Nagyon sokkol, hogy mindent hallott. Nem gondoltam volna.