legjobb barátod. (lestappen ff)

3. Azon az éjjelen.

Szid vezetésével el is indultunk hozzájuk. És persze,megint beült mellém. Miért nyomulós ennyire de őszintén? Rájöttem hogy most nem szólogathatok be neki mert itt vannak a szülei és én nem akarok rossz be keltést kelteni. A szülei kedvesek,de Jos fura volt mindig,nem nagyon támogatja Maxet. De nem sajnálom, még mindig utálom.  De most kedves leszek, kérlek istenem add hogy ne vegye magára a kedvességem Szid. Na, nyilván vajon ki ülhet mellettem ha nem Szid. Kurva jó.

Sophia(Max anyukája):
És mesélj már Charles,Max mesélte hogy milyen jó pilóta vagy és hogy milyen nehéz téged le győzni.

Én próbáltam nem furán reagálni de Mivan? Hogy szid ilyet mesélt rólam?  Maxre néztem aki megint csak mint a tejbe tök, mosolyog. Direkt csinálja. Hogy lássa a reakcióm. Nyugodt leszek.

-Ohh,hát köszönöm és nem is tudtam hogy egy ilyen jó pilóta mint Max családjában téma lehetek, büszkék lehetnek a fiúkra. A mondtad végére megcsuklott a hangom. Bassza meg.

-Igen,persze! Bár Maxi szerint te is olyan jó vagy mint ő. Max csak rám kacsintott és az asztal alatt megfogta a combom,majd a kezem. Nagyon zavarba hozott most.
Miután vége lett a vacsinak wc-re szerettem volna menni de a házuk egy kész labirintus.

-Csak nem eltévedtél. Jelent meg Max.

-Jézus Max, frászt hozod rám.

-Na, már nem vagyok Szid? Vagy mi történt. Isten,ez mi volt? Mondtam hogy ne értse félre. Fogta meg a karomat.

-Engedj el Max,most. Néztem rá.

-Nem ameddig nem kéred szépen,Mcqueen. Nézett ő is rám.

-Haha, végre nekem is lett becenevem,ezaz. Na de ha megbocsátasz,wcre indultam.

-Csak tessék. Nyitotta ki az ajtót előttem.

Gyorsan rendbe tettem magam és elindultam. Aztán jött a felismerés és megtorpantam.

-Csak nem elfelejtettél valami? Kérdezte gúnyosan.

-Hát szóval,foggalmam sincs merre van a wc,segítesz? Mondtam kínosan.

-Persze, amúgy ebbe a szobába is van csak szivattalak.
-Tessék. Nyitotta ki az ajtót.

Elvégeztem mindennel és ki akartam menni de Max bezárt kívülről,pedig jól tudja hogy klausztrofóbiás vagyok. 10 Percig türtem még de aztán már a sírás kerülgetett.

-Légyszi e-enge-d-dj ki. Szipogtam az ajtó másik oldalára.

-Jó színész vagy de nem hiszek neked. És nagyon jól tudom hogy ez után ki dugta a nyelvét.

Mindenki tudja hogy lassan már betegesen klausztrofóbiás vagyok,de ez a hülye barom nem tudja. Két percig még bírtam aztán elkezdtem sírni. Összekuporodtam és át kulcsoltam a kezeimmel a lábaimat. Próbáltam meg nyugtatni magam de nem sikerült. Még mindig nem nyitotta ki nekem az ajtót. Eltelt még 3 perc és végre ki Nyitotta az ajtót. Amikor meglátott ledöbbent én meg csak rá se mertem nézni,annyira gáz...és csalódottan felkapott menyasszony pózban és kivitt a saját kanapéjára és az ölébe ültetett és vigasztalt. Egyáltalán nem számítottam erre.Én meg csak sírtam és szorongattam őt.

-Sa-sajnálom. Annyira nagyon sajnálom. Mondta Max és csak megjobban ölelt. Nem tudtam hogy neked van ilyen, bocsánat. És ő is sírni kezdett. Kérlek bocsáss meg,fontos vagy nekem.

Feltoltam magam hogy a szemébe nézhessek és le törölhessem a könnyeit. Már egy fokkal jobb.

-Bocsáss meg nekem Charles,nem tudtam. Szipogogott Max.

-Nem haragszom Max. Megszoktam, de többet ilyet ne csinálj. Néztem a szemébe.

-Becsszó hogy nem fogok. De mit értesz az alatt hogy megszoktad?

-Elég,hát elég sokszor,igen elég sokszor van pánik rohamom, nem nagyon segített senki csak néha az öcsém. Mivel mindig második vagyok te pedig első és ja.... Viszont nem tudom,neked olyan könnyű volt.

-Ha ezt tudtam volna,minden első helyet neked adok! Suttogta a fülembe. Én csak a vállára hajoltam és azt suttogtam: Köszönöm!