legjobb barátod. (lestappen ff)

11. Kedves Max.

            *Charles szemszöge*
Hallottam,mindent. Nem tudom mit tegyek,nem tudok beszélni,mozogni. Elvileg ma este fel ébresztenek.

Tényleg így lett. Max ott volt a sarokban, telefonált, kezében Leo volt. Amikor megfordult látta hogy nyitva a szemem.

-Charlie,szia. Szia. Hogy vagy?

-Én,én,meg. Azt hiszem.

-Mehetünk haza?

-De hát, Monacóban vagyunk.

-Alexa azt mondta legyen tiéd a ház. Ő elköltözik és Leot is neked adja. nyújtotta felém.

-Oh,szia édeském. Vettem ki a kezéből.

-Mehetünk akkor?

-Igen, igen. Ráztam a fejem mert még fura beszélni.

-Jól van, segítsek valamit?

-Leot hozhatod.

-Oké,na gyere nagy fiú. Vette ki a kezemből Leot és indultunk ki a kórházból. Amikor oda értünk ki nyitottam az ajtót. Max bejött.

-Köszi, viszont most jobb ha mész.

-Charlie. Te csatt részegre ittad magad,el ájultál, és hajnali 1 van. Nem foglak itt hagyni főleg hogy az én hibám. Maradok.

-Nem. És nem te hibád hogy hugyozni akartam.

-Persze.

-És? Mi vagy te a pasim? Takarodj innen Szid.

-Nem vagyok,de szeretnék.

Ez teljesen ki józanitott.

-Max....

-Charlie.

-Ne,maradhatsz,ha nagyon szeretnél maradj. De nincs hely. Csak a kanapé.

-Jó lesz. Most fürödj le. Én kint leszek.

-Oké.

Le fürödtem,Max be aludt,Leo a karjai közt. Szuper. Na mindegy én jobb ha alszom. Be takartam Maxet és elmentem aludni. Azért örültem volna ha le fürdik, ő is ivott.

-Reggelt, jöttek Carlo-

-Mi-Mivan?

-Se-semmi,csak,csak nem tudtam hogy fél pucér vagy,megint. Itt vannak Carlosék. Öltözz fel.

-O-Oké.
Fel vettem egy pólót meg egy farmert aztán kimentem. Carlos Rebecca jobbulást kívántak aztán elmentek. Marha éhes voltam.

-Baszki Charlie. Várj,hagyd hogy segítsek. Jött be a wcbe, gondoltam meghallotta ahogy hányok.
Hátra simította a hajam. Rá néztem,csillogot a szeme,a gyönyörű zöld szemek. és az ajkai... azok a telt, gyönyörű,ajkai.... Undi lenne most megcsókolni őt.
-Majd később megcsókolhatsz,most inkább hányj Charlie. Nevetett.

-Én,ne-nem aka- hagyjuk.

-Figyelj,ha már végeztél én elmegyek boltba. Majd jövök.

-Oké, szia.

-Sietek.

-Okés.

Elment boltba. Nem tudom meddig bírom még. Nagyon sajnálom őt. Nem bírom szemtől szemben. Néztem róla képeket,kiskoriakat. Eddig türtem. Elmegyek Hollandiába. Az apjához. Írok Maxnek... Egy papírra. Sietnem kell.

                       Kedves Max
Kis gyerek,szinte csecsemő                                voltál, és apád úgy döntött te most életed végéig azt csinálod,amit ő akar neked. Nem fair,nagyon nem. Néztem rólad kis kori képeket. Max a mosolyod az éjszakát át világítja,a szemeid pedig a csillagokat. És nem hagyom,hogy csillag hullás legyen,hogy egynél kevesebb csillagot villágitson be a szemed. Az apád,egy borzalmas ember. Azért írom mert nem tudnám neked ezt elmondani szemtől szembe,mert bőgnék. Egytől egyig, mindegyik győzelmed,meg érdemled, sőt még többet. Max ne haragudj rám hogy ott hagylak, és Leot is. Vigyázz a kicsikémre, és magadra is Max, érezd magad otthon. Ne feledd Max,hogy te egy csoda vagy! Hollandiába indulok,apádhoz. Ne aggódj,tudom,mit csinálok.

                                  
                                    Bocsánat,Charlie.

Ez jó lesz,el is indulok.

-Üdv, Hollandiába, kérem. Ültem be egy kocsiba,amit hívtam. Pont akkor érkezett meg Max. Lebuktam hogy ne lásson. Talán majd írok neki,amikor oda értem. Tudom mi vár majd rám,de Maxnak fáj ez a téma, és lehet nem vagyok vele együtt akkor is megteszem.