Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️1⚜️

A hold fénye vakítóan tündökölt az erdő fölött, ahogy a falkatagok egyre beljebb húzódtak a fák közé. Az esti levegő hűvös volt, de a vérük forróbb, mint valaha. Hyunjin a falkavezér oldalán haladt, halkan morajlott benne a belső feszültség. Alfa volt, a jövő vezére, de valami mélyen nyugtalanította. Egy új omega érkezett a falkába, és ez mindent megváltoztatott.

Hyunjin haragos pillantást vetett a távolabb húzódó csoport felé, ahol Lee Jae-hyun lépdelt csendesen, kissé elmaradva a többiektől. Az omega mindig óvatos volt, szinte láthatatlannak tűnt, de mégis, Hyunjin figyelme nem tudott elkalandozni róla. Valami benne felébredt, valahányszor Jae-hyun a közelében volt - egy erő, amit nem akart érezni.

Az alfa megfeszítette az állkapcsát. **Ne játsz a tűzzel, mert megéget.** Ez volt az apja kedvenc mondása, amit mindig a falkának címzett, amikor valaki szembeszállt vele. Hyunjin úgy érezte, Jae-hyun jelenléte is egy ilyen játék a tűzzel - egy törékeny, ártatlan omega, aki túlságosan gyenge ahhoz, hogy valódi veszélyekkel szembenézzen.

Ahogy közelebb lépett Jae-hyunhoz, a fiú ösztönösen hátrált egy lépést. Az omega mindig tisztelte az alfákat, talán túlságosan is. Félénk természetének köszönhetően sosem szólalt meg feleslegesen, de most, hogy Hyunjin árnyéka rávetült, a fiú egy pillanatra felnézett. A tekintete tiszta volt, ártatlan és talán kissé ijedt. Hyunjin tekintete találkozott az övével, és az alfa érezte, hogy a benne lévő harag egy pillanatra enyhül.

- Miért vagy itt, omega? - sziszegte halkan Hyunjin, próbálva visszatartani a feszültséget, ami a bensőjében kavargott.

Jae-hyun nem válaszolt azonnal, csak lesütötte a szemét. A csend fojtogató volt. Hyunjin még közelebb lépett hozzá, alig pár centire állt tőle, érezve a másik fiatal farkas visszafogott lélegzetét.

- Nem tudom - szólalt meg végül Jae-hyun halkan. - A falka biztonságosnak tűnt.

Hyunjin arca egy pillanatra megrándult. Biztonságos? **Egy alfa mellett? Egy ilyen törékeny omega számára?** Ez a gondolat élesen hasított belé. Tudta, hogy veszélyes lehet, nemcsak Jae-hyun számára, hanem magára a falkára nézve is. De valahogy, minden pillanat, amit a fiú közelében töltött, felébresztette benne azt az égető vágyat, hogy közel tartsa őt - még ha az a tűzzel való játékot is jelentette.

- Vigyázz, omega - mondta halkan, mély, rekedt hangon. - Ne játssz a tűzzel, mert megéget.

Jae-hyun lassan bólintott, de a tekintete megmaradt azon a bizonyos ártatlan ragyogáson, ami minden lélegzetvételével egyre közelebb húzta Hyunjint. A fiú nem hátrált tovább, sőt, egy pillanatra úgy tűnt, mintha épp ellenkezőleg, megpróbálná állni az alfa tekintetét. Ez valami új volt, valami, amit Hyunjin nem várt.

- Nem akarok játszani - suttogta Jae-hyun, ahogy alig hallhatóan megremegett a hangja. - Csak tartozni szeretnék valahová.

A szavak nehezen jutottak el Hyunjinhez, mint egy lassan terjedő tűz, ami végül felizzította az alfa szívét. Ez a fiú más volt, különleges, még ha Hyunjin nem is akarta ezt elismerni. De mégsem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy Jae-hyun jelenléte valami veszélyeset hoz felszínre benne - valamit, amit sosem tapasztalt még, valami mély, ősi ösztönt.

Hyunjin nem válaszolt. Csak hátralépett egyet, mély lélegzetet vett, és magára erőltetett egy hideg mosolyt.

- Ha velem maradsz, Jae-hyun - mondta halkan -, készülj fel arra, hogy a tűz mindig égetni fog.

Azzal elfordult, és otthagyta az omegát a holdfényben, de Jae-hyun szavai még sokáig ott csengettek a fülében. **Csak tartozni szeretnék valahová.**

Az este folytatódott, de Hyunjin már tudta, hogy a belső harc, amit az omega jelenléte okozott, most kezdődött csak igazán.