Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️2⚜️

Az erdő csendes volt, csak a fák susogása töltötte meg az éjszakát. Hyunjin érezte, ahogy a feszültség egyre nő benne. A Jae-hyunnal folytatott rövid beszélgetés után megpróbált visszazökkenni a falka életébe, de a gondolatai mindig visszatértek az omega ártatlan arcára, és a szavai tovább zúgtak benne. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy valaki ilyen könnyen képes beférkőzni a lelkébe.

**„Csak tartozni szeretnék valahová."**

Hyunjin megrázta a fejét. Erősnek kell maradnia, el kell fojtania ezt az érzést, amit az omega keltett benne. Hiszen egy alfa sosem engedheti meg magának, hogy gyenge legyen. De valahányszor a fiú közelébe került, az érzelmek kontrollálhatatlanná váltak.

Az este mélyén, mikor minden farkas visszatért a táborba, Hyunjin csendben vonult a sátrába. Az apja, a falka alfája, már aludt, és a falka többi tagja is nyugalomra tért. Az éjszaka közepén mégis valami megzavarta Hyunjint: egy halk, nesztelen lépés. Felkapta a fejét, majd kilépett a sátorból, a feszültség újra megugrott benne.

Jae-hyun állt nem messze, árnyékba burkolózva, mintha megpróbálta volna észrevétlenül eltűnni. De Hyunjin szemei, akár a vadászé, azonnal kiszúrták az omegát. A fiú láthatóan ideges volt, ahogy meglátta, hogy Hyunjin őt nézi. De nem futott el.

- Miért vagy itt? - szólalt meg Hyunjin, ezúttal sokkal halkabban, mint előző este. Már nem düh fűtötte a hangját, hanem kíváncsiság.

Jae-hyun habozott, mintha az indulatai és a szavai között vergődött volna. - Beszélnünk kellene. - A fiú hangja alig volt hallható, mintha félne, hogy felébreszti a többieket.

Hyunjin nem válaszolt azonnal, de intett Jae-hyunnak, hogy kövesse. Az erdő szélére vezette őt, ahol már nem hallották a többiek lélegzetét, és a sűrű sötétség védelmezően borult rájuk.

- Miről akarsz beszélni? - kérdezte Hyunjin, miközben a fák árnyékában figyelte Jae-hyunt. A fiú még mindig idegesnek tűnt, a tekintete ide-oda rebbent, mintha keresne valamit.

- Rólad - válaszolta végül Jae-hyun, de a hangja remegett. - És arról, hogy miért vagy ilyen... dühös.

Hyunjin gúnyosan elmosolyodott. - Mert alfa vagyok, és az alfaság ezzel jár. Erősnek kell lennem. Dühösnek, hogy megvédjem a falkámat.

Jae-hyun a földet nézte, mintha a szavak nehezebbek lettek volna, mint amire számított. - Nem kell mindig dühösnek lenned, Hyunjin.

- Nem érted - sziszegte az alfa, miközben közelebb lépett hozzá, tekintete lángolt. - Te egy omega vagy. Gyenge. Neked fogalmad sincs arról, hogy milyen felelősséggel jár ez.

Jae-hyun összerezzent a szavak hallatán, de nem hátrált. - Talán gyenge vagyok - mondta halkan -, de nem félek. Nem félek tőled.

Hyunjin megállt, a szavai belé fojtódtak. **Nem fél tőlem?** Ez a gondolat összezavarta. Mindig is arra építette a tekintélyét, hogy a többiek féltek tőle, tisztelték az erejét és hatalmát. De Jae-hyun, ez a félénk, ártatlan omega, nem félt tőle.

- Miért nem? - kérdezte halkan, szinte magának.

Jae-hyun felnézett rá, és a holdfény halványan megcsillant az arcán. - Mert látom benned azt, amit te nem látsz. Nem vagy olyan veszélyes, mint amilyennek hiszed magad. A tűz, ami benned van, nem csak éget, hanem világít is. De te ezt nem akarod meglátni.

Hyunjin egy pillanatra elakadt. Az omega szavai mélyre hatoltak, sokkal mélyebbre, mint azt bármelyik alfa valaha is megengedhette volna. A harag, amit mindig is ápolt magában, lassan szétfoszlott, és helyette valami más ébredt benne: egy furcsa, megmagyarázhatatlan vonzalom, amit nem tudott elnyomni.

- Jae-hyun - kezdte, de a szavak megakadtak a torkán. Nem tudta, mit mondhatna.

Jae-hyun lassan lépett egyet felé, a félénk omega most bátrabbnak tűnt, mint bármikor. - Nem kell folyton harcolnod, Hyunjin. Nem kell folyton égetned magad.

Hyunjin szíve vadul dobogott. Soha nem hallott még senkitől ilyen szavakat, soha nem tapasztalt még ilyen mély megértést. A gondolat, hogy valaki ennyire látja őt, megrázta. De ugyanakkor vonzotta is. Jae-hyun közelében a tűz már nem csak pusztított - valami más kezdett feléledni benne.

Ahogy Jae-hyun még egy lépést tett felé, Hyunjin érezte, hogy minden ösztöne tiltakozik, hogy távol tartsa magát az omegától. De valami mélyebb vágy húzta közel hozzá.

- Ha játszani akarsz a tűzzel, omega, akkor készülj fel arra, hogy megégetlek - suttogta halkan, de már nem volt benne annyi erő, hogy valóban fenyegetőnek tűnjön.

Jae-hyun azonban nem hátrált. Most már tudta, hogy Hyunjin nem akarja őt bántani, csak fél attól, hogy megégetik egymást. És Jae-hyun készen állt arra, hogy megmutassa neki, hogy a tűz nem mindig pusztít el mindent maga körül.

- Akkor égesd el, ami régi, és hagyd, hogy valami új szülessen belőle - mondta halkan Jae-hyun, és tekintete a holdfényben még erősebbnek tűnt, mint valaha.

Hyunjin némán állt előtte, és érezte, hogy a szíve már nem csak az erejét és haragját hajtja. Valami új lobogott benne - valami, amit Jae-hyun gyújtott meg.