Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️14⚜️

Az éjszaka sötétje lassan bekebelezte az erdőt, és a falkában mindenki feszülten várakozott. A levegőben érződött a közelgő veszély illata, és a fák árnyékai mintha maguk is figyelmeztettek volna valami rosszra. Hyunjin az erdő szélén állt, ahonnan be lehetett látni a falkájuk területét. A szemei élesen pásztázták a környéket, figyelve minden apró mozdulatot.

Jae-hyun a közelében volt, nyugtalanul toporgott, mintha minden pillanatban ugrásra kész lett volna. Hyunjin látta rajta a feszültséget, de nem hibáztatta őt. Tudta, hogy Jae-hyun most minden percet azzal tölt, hogy felidézi azt a napot, amikor elszökött a másik falkából.

- Nyugodj meg - szólt oda neki halkan Hyunjin, miközben végigsimította az omega karját, hogy megpróbálja enyhíteni a feszültségét. - Itt vagyok, és nem hagyom, hogy bármi bajod essen.

Jae-hyun bólintott, de a szemeiben még mindig ott volt a rettegés. Az előző találkozás emléke túl mélyen beivódott a lelkébe, és most újra közeledett a pillanat, amitől annyira félt. Tudta, hogy a másik falka örököse, aki miatt elszökött, nem fog feladni. Mindig is úgy érezte, hogy a fiú nemcsak birtokolni akarta őt, hanem valami sötétebb szándék is volt mögötte.

A csendet egyszer csak megtörte egy távoli üvöltés. Hyunjin egy pillanat alatt megfeszítette minden izmát, az érzékei azonnal élesedtek. Az ellenség közeledett.

- Itt vannak - mondta halkan, és odafordult Jae-hyunhoz. - Maradj mögöttem.

Jae-hyun nem tiltakozott. Szorosan Hyunjin hátához simult, mintha a teste önkéntelenül is védelmet keresett volna az alfában. Amikor az omega megérezte a másik falka illatát, a félelem erősen visszatért. Hyunjin látta, ahogy Jae-hyun kezei remegni kezdenek, és érezte, hogy a fiú szorosan a karjába kapaszkodik.

- Ne aggódj - mondta Hyunjin erőteljes hangon, próbálva megnyugtatni őt. - Nem engedem, hogy bántsanak.

A következő pillanatban a fák közül alakok bontakoztak ki. A másik falka tagjai voltak. Először csak néhányan jöttek elő, de Hyunjin tudta, hogy többen is vannak a háttérben, figyelve és várva az utasításra. Az ellenség vezetője lépett elő, magabiztosan és lenézően mosolyogva.

- Nos, nos, úgy tűnik, mégiscsak megtaláltuk az elveszett kis omegánkat - mondta az ellenséges alfa fia, miközben végigmérte Jae-hyunt. A szemei hidegen villantak meg, mintha élvezte volna a helyzetet. - Hiányoztál nekem, Jae-hyun.

Jae-hyun összerezzent a hangjától, és még szorosabban bújt Hyunjinhoz. A rettegés szinte tapintható volt körülötte, és Hyunjin érezte, ahogy az omega szíve hevesen ver. Az alfa keze ökölbe szorult, miközben szúrós tekintettel figyelte az ellenséges falkavezér fiát.

- Tartsd távol magad tőle - morogta Hyunjin, minden egyes szóban érződött a fenyegetés.

Az ellenséges alfa örököse egy pillanatra elgondolkodott, majd közelebb lépett, mintha Hyunjin fenyegetése meg sem érintette volna.

- Ez nem a te dolgod, Hyunjin. Jae-hyun hozzám tartozik - mondta magabiztosan, miközben Hyunjin szemébe nézett. - Már régóta keresem őt, és most vissza fog jönni velem, akár tetszik, akár nem.

- Nem fogod elvinni! - Hyunjin hangja kemény és határozott volt, és az ellenség egy pillanatra megdermedt a dühétől. Az alfa izmai feszültek, készen állt arra, hogy harcoljon, ha szükséges.

Jae-hyun remegve kapaszkodott Hyunjinba, érezte, ahogy a másik fiú védelme egyre erősebbé válik. Tudta, hogy Hyunjin képes lenne érte bármit megtenni, és ez adott neki némi reményt. De mégis, a rettegés ott kúszott a bőre alatt, amikor az ellenséges falka tagjai közelebb húzódtak hozzájuk.

Az alfa fia gúnyosan felnevetett, mintha élvezné a helyzetet. - Gondolod, hogy egyedül meg tudod védeni? A mi falkánk erősebb, és te egyedül vagy itt, Hyunjin. De ha harcolni akarsz, legyen. Csak ne feledd, hogy az erőfölény nálunk van.

Hyunjin szemei összeszűkültek, de nem mozdult. Határozottan állt Jae-hyun előtt, védelmezően. A harc elkerülhetetlen volt, és tudta, hogy most kell megmutatnia az igazi erejét.