Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️6⚜️

Az erdő csendje baljósan ült rájuk, miközben Hyunjin és Jae-hyun együtt indultak el a falu szélére. A fák közötti sötétség szinte élő entitásként ölelte körül őket, a fák lombjai fölött csak a hold hideg fénye adott némi világosságot. Hyunjin szíve egyre hevesebben vert, nem a félelemtől, hanem a felelősség súlyától, ami most a vállára nehezedett. Ő volt az alfa fia, és hamarosan meg kell mutatnia, hogy méltó a szerepére.

Jae-hyun csendben lépkedett mellette, de Hyunjin minden rezdülését érezte. Az omega félelme átszűrődött a levegőn, de volt benne valami más is, egyfajta bizalom Hyunjin felé, amit a fiú még mindig nem értett teljesen. Hogy lehetett ennyire bátor, ennyire megbízható valaki, aki eddig mindig a háttérben maradt?

Ahogy közeledtek a falka területének széléhez, Hyunjin feszülten figyelt minden mozdulatra. Tudta, hogy az idegenek már valahol a közelben lehetnek. A falka eddig is megküzdött kihívásokkal, de ez most más volt. Ezúttal nem csak a hatalmi viszályok fenyegették őket, hanem egy sokkal nagyobb erő, amelyet még nem teljesen értett.

- Hyunjin - szólalt meg halkan Jae-hyun, megtörve a csendet. - Mi lesz, ha nem sikerül? Ha... ők erősebbek, mint gondoljuk?

Hyunjin megállt, és felé fordult. Az omega arcán most tisztán látszott a félelem, de a bizalom is ott ragyogott a szemében. Hyunjin lenyelte az összes kétségét, amit magában hordozott, és megszólalt:

- Nem hagyom, hogy bántsanak téged. Bármi is történjen, én melletted leszek.

Jae-hyun egy pillanatig habozott, majd bólintott. Hyunjin most már tudta, hogy nem engedheti meg magának a kudarcot. Ő volt az, aki meg kellett védje Jae-hyunt, a falkát, és mindenkit, akit szeretett.

Hirtelen hangok törtek át az erdő csendjén. Dühös morgások, farkasok mély hangja vegyült az ágak ropogásába. Az idegenek már itt voltak.

- Maradj mögöttem - utasította Hyunjin, és előrébb lépett. A szemei most már sötéten ragyogtak, ahogy előhívta az alfa erejét, ami a vérében lüktetett. Az adrenalin felgyorsította a szívverését, és készen állt arra, hogy harcoljon, bármi is várjon rájuk.

A fák közül három nagy, sötét alak lépett elő, mind farkas alakban. Hyunjin megérezte a belőlük áradó veszélyt. Az idegen falkatagok magasabbak és erősebbek voltak, mint a sajátjai, és azonnal felismerte a vezérüket. Egy hatalmas, fekete farkas volt, aki lassan megállt vele szemben, és mélyen a szemébe nézett.

- Miért vagytok itt? - kérdezte Hyunjin, nem próbálva leplezni a dühét.

A fekete farkas egy pillanatra átváltozott emberi alakjába, egy középkorú férfivá. Tekintete hideg volt, és a szája sarkában egy gúnyos mosoly játszott.

- Azért jöttünk, ami mindig is a miénk volt - mondta nyugodtan. - Ez a terület. A ti falkátok már régóta túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát. Az ideje, hogy átvegyük, ami jogosan a miénk.

Hyunjin öklei megremegtek a dühös energiától, de nem engedte, hogy az ellenség látványosan felidegesítse.

- Ez a terület a miénk - mondta halkan, de határozottan. - És nem engedjük át harc nélkül.

A férfi nevetett. - Ó, fiatal alfa. Nem is tudod, mire vállalkozol. De rendben, legyen. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor bizonyítsd be, hogy méltó vagy rá.

Ahogy a férfi újra átváltozott farkas alakjába, Hyunjin is átvette a farkas formáját, és az izmok megfeszültek a teste alatt. A harc elkerülhetetlen volt.

A fák közötti tisztáson Hyunjin és az idegen farkasok egymásnak feszültek. A levegő vibrált az erő és a feszültség hatására, mintha a természet is visszafojtott lélegzettel várta volna a harcot.

A fekete farkas előrelendült, de Hyunjin gyorsan kitért előle, villámgyors mozdulattal fordult vissza, és belevetette magát a harcba. A két alfa farkas dühe összeütközött, és a fák remegtek a küzdelem hevében. Hyunjin minden egyes mozdulatával érezte, hogy a tét hatalmas. Nem csak az ő sorsa, hanem az egész falkáé.

Jae-hyun a távolból figyelte a harcot, félelem és aggodalom áradt szét benne. Tudta, hogy nem tud segíteni, de szívében minden erővel remélte, hogy Hyunjin győzedelmeskedik. Az alfa haragja és elszántsága most mindennél erősebben lángolt, és Jae-hyun biztos volt benne, hogy Hyunjin megvédi őt - bármi áron.

A harc egyre vadabbá vált, a két farkas szinte egybefonódott a tisztás közepén. Hyunjin ereje és gyorsasága azonban felülmúlta a fekete farkasét. Egy hatalmas ugrással nekirontott, és egyetlen határozott mozdulattal ledöntötte ellenfelét. A fekete farkas fájdalmas nyögéssel zuhant a földre, és néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt.

Hyunjin lihegve állt fölötte, szemei még mindig izzottak a haragtól. A farkasok között csend lett, csak a holdfény világította meg a két alakot.

- Ez a mi területünk - mondta Hyunjin, még mindig átváltozva. - És soha nem adjuk fel.

A fekete farkas nyöszörögve húzódott vissza, majd lassan feltápászkodott. Egy utolsó pillantást vetett Hyunjinre, majd eltűnt az erdő sötétjében, a többi idegen farkassal együtt.

Hyunjin még egy pillanatig figyelte, ahogy eltűnnek, majd lassan visszaváltozott emberi alakjába. Fáradt volt, de a diadal érzése most felülkerekedett rajta. Győztek.

Ahogy visszafordult Jae-hyun felé, a fiú ott állt, szemeiben megkönnyebbülés és csodálat keveredett.

- Megtetted - mondta halkan Jae-hyun.

Hyunjin lassan bólintott, majd közelebb lépett hozzá, és egy pillanatra megállt, hogy a fiú szemébe nézzen.

- Megígértem, hogy megvédelek - mondta halkan. - És mindig be fogom tartani az ígéretemet.

Jae-hyun mosolyogva bólintott, és Hyunjin most először érezte, hogy talán nem csak a falka, hanem valami sokkal fontosabb dolog is formálódik közöttük.