Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️8⚜️

A naplemente sápadt fénye alatt Hyunjin falkája és az ellenséges falka tagjai egymással szemben álltak. A levegő feszültséggel volt tele, mintha a világ egyetlen szikra miatt lángra kaphatna. Jae-hyun még mindig szorosan bújt Hyunjinhoz, remegve az idegen falka örökösének jelenlététől. A fiú nem mert ránézni, mintha attól félne, hogy az emlékei valósággá válnak, ha akár egy pillantást is vet rá.

Hyunjin tekintete élesen tapadt az ellenséges örökösre. A fiú, akitől Jae-hyun menekült, arrogáns mosollyal állt, mintha az egész világ az ő játszótere lenne. A hatalma és magabiztossága nyilvánvaló volt, és ez csak még inkább feltüzelte Hyunjin haragját.

– Mit akartok még? – kérdezte Hyunjin hangosan, miközben Jae-hyunt továbbra is szorosan magához tartotta. – Már elég kárt okoztatok. Ha megint harcot keresel, nem félek szembenézni veletek.

Az ellenséges falka vezére, egy masszív, sötét farkas, lassan előrelépett. Hangja mély és fenyegető volt.

– Azért jöttünk, ami a miénk. Jae-hyun hozzánk tartozik.

Hyunjin szemei összeszűkültek, ahogy a vezér kimondta a szavakat. Jae-hyun? Hozzájuk tartozik? A harag lángjai fellángoltak benne, de közben egy mélyen gyökerező kíváncsiság is felébredt benne. Az igazság, amit eddig nem ismert, most lassan kibontakozott előtte.

Jae-hyun lélegzete megremegett, ahogy a vezér szavai elérték. Hyunjin megérezte a fiú testében a feszültséget, és óvatosan megszorította a kezét, jelezve, hogy nincs egyedül.

– Jae-hyun nem megy veletek – szólalt meg Hyunjin határozottan, a hangja acélos volt, mint a penge. – Ő a mi falkánk része. Nálunk van biztonságban.

Az ellenséges vezér azonban gúnyosan felhorkantott.

– Biztonságban? – kérdezte szinte nevetve. – Miért gondolod, hogy egy olyan omega, mint Jae-hyun, itt biztonságban van? Az örökösünk előtt menekült el, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy betöltse a helyét.

Hyunjin szíve megrezzent a szavak hallatán. Jae-hyun valóban az ő falkájukból szökött el? Miért nem mondta el? Miért tartotta titokban mindezt?

Az ellenséges örökös előrelépett, és a hideg tekintetét Jae-hyunra szegezte. A fiú arcán fagyos mosoly villant fel, mintha élvezte volna a félelmet, amit az omega sugárzott.

– Hiányoztál, Jae-hyun – szólalt meg halkan, ám a szavai alattomos fenyegetést hordoztak. – Hosszú ideje kereslek már. Tudod, hogy nem bújhatsz el örökké.

Jae-hyun teste megmerevedett, a félelem és a múlt árnyai újra ránehezedtek. A szavai alig hallhatóak voltak, amikor megszólalt:

– Nem megyek vissza… Soha többé.

Hyunjin szívében mély düh kavargott, de közben érezte Jae-hyun rettegését is. Az alfa most jobban, mint valaha, megértette, mennyire sebezhető Jae-hyun, és hogy milyen mélyen belevésődött a múlt fájdalma.

– Elég – lépett elő Hyunjin egy lépést, maga mögé húzva Jae-hyunt. – Nem hagyom, hogy újra bántsd. A mi falkánk védi őt, és ha megpróbálod elvenni tőlünk, akkor harcolni fogunk.

Az ellenséges vezér és örökös nem tűntek meghátrálónak. A feszültség érezhetően nőtt, ahogy a farkasok egymással szembeálltak, készen a legkisebb szikrára, ami harcba torkollhat.

Az ellenséges örökös lassan végigsimította a tekintetét Hyunjinon, majd visszanézett Jae-hyunra.

– Jól van – mondta végül. – De emlékezz, Jae-hyun. Nem bújhatsz örökké. Hozzám tartozol, és előbb-utóbb visszatérsz.

A vezér egy utolsó fenyegető pillantást vetett Hyunjinre, majd intett a falkájának. A farkasok lassan hátráltak, visszatérve az erdő sötét árnyai közé, de Hyunjin érezte, hogy ez csak átmeneti visszavonulás volt. Az igazi harc még csak most kezdődött el.

Ahogy az ellenséges falka eltűnt, Hyunjin lassan kifújta a levegőt, és Jae-hyun felé fordult. Az omega még mindig remegett, de most, hogy a veszély elmúlt, egy mély sóhaj hagyta el a száját.

Hyunjin gyengéden megérintette Jae-hyun arcát, és a szemébe nézett.

– Most már biztonságban vagy – mondta halkan, de határozottan. – Soha nem engedem, hogy visszavigyenek.

Jae-hyun szemeibe könnyek gyűltek, de a félelem lassan csillapodni kezdett. Hyunjin jelenléte most is biztonságot és erőt adott neki.

– Köszönöm – suttogta Jae-hyun, és egy pillanatra gyengéden Hyunjin vállára hajtotta a fejét. Az alfa szorosabban ölelte magához a fiút, érezve, hogy köztük valami mélyebb kötődés formálódik, ami nem csak a falkájuk erejéből fakad.