Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️7⚜️

Az éjszaka csendje már nem volt olyan nyugodt, mint korábban. A farkasok között a harc után is feszült maradt a légkör. Hyunjin győzelme visszahozta a falkába a reményt, de mindenki tudta, hogy ez csak a kezdet volt. Az idegenek nem adják fel könnyen, és az erőpróba csak még nagyobb haragot és bosszút szított.

Hyunjin ott ült a falu szélén lévő magaslaton, a fákra és a távolba meredve. Az ereiben még mindig égett a harag, a farkas-ösztönei pedig nem hagyták, hogy ellazuljon. Jae-hyun csendben mellé telepedett, és bár nem szólt semmit, Hyunjin azonnal megérezte a jelenlétét. Az omega mindig halkan közeledett, mintha ösztönösen kerülte volna a figyelmet. Most is így tett, de Hyunjin érezte a feszültséget a fiúban.

- Jól vagy? - kérdezte Hyunjin anélkül, hogy felé fordult volna.

Jae-hyun egy pillanatra habozott, mintha meg akarta volna gondolni, mit mondjon. Végül halkan válaszolt:

- Igen. Csak... aggódom. Nem hagyják annyiban. Érzem.

Hyunjin mélyet sóhajtott. Tudta, hogy Jae-hyunnak igaza van. Az idegen falka vissza fog térni, és nem lesz kegyelem. De nem akarta, hogy Jae-hyun rettegjen, főleg nem miatta.

- Ne aggódj - mondta Hyunjin halkan. - Erősebbek vagyunk, mint gondolnák. És megvédelek, ahogy eddig is.

Jae-hyun felé fordult, és az alfa most először látta a fiú arcán a tiszta, őszinte aggodalmat. Nem csak a falkáért aggódott - ez az aggódás sokkal inkább Hyunjinért szólt.

- Nem akarom, hogy miattam sérülj meg - mondta Jae-hyun halkan. - Én... nem tudnám elviselni.

Hyunjin egy pillanatra elnémult a fiú szavai hallatán. Jae-hyun szavai melegséget hoztak a szívébe, és bár nem mutatta ki, mélyen megérintette a fiú őszinte törődése.

- Nincs olyan, hogy „miattad" - válaszolta végül Hyunjin, és egy gyengéd pillantást vetett rá. - Mi egy falka vagyunk. Együtt harcolunk, együtt védjük meg egymást.

Jae-hyun bólintott, de az aggódás még mindig ott ült a szemeiben. Talán valami több is volt a háttérben, amit Hyunjin nem értett - de tudta, hogy a titkok idővel felszínre törnek.

Az éjszaka lassan tovább folyt, és a csend lassan megnyugvást hozott a falura. De Hyunjin tudta, hogy ez a csend csak a vihar előtti nyugalom.

---

Néhány nappal később a feszültség újra fokozódott a faluban. A falkatagok már sejtették, hogy az idegenek vissza fognak térni, és mind Hyunjin, mind az apja, a vezér, készen álltak a legrosszabbra. Az őrszemek jelentették, hogy az erdőben ismét mozgást láttak, és a falka tagjai szigorúbb ellenőrzést tartottak.

Az est hamar leszállt, és a falu közepén gyülekeztek a harcra kész farkasok. Hyunjin is ott állt, Jae-hyunt a közelében tartva, hogy bármilyen veszély esetén meg tudja védeni. Ahogy az idegenek egyre közelebb értek, Hyunjin figyelme élesedett. A levegő vibrált a feszültségtől.

Végül megjelentek. Az erdőből lassan előbukkant az ellenséges falka. Az élükön ugyanaz a fekete farkas haladt, akit Hyunjin legyőzött, de most nem volt egyedül. Mellette egy fiatalabb farkas állt - az örökös, ahogy Hyunjin azonnal felismerte. A fiú arca kegyetlen és hűvös volt, mintha semmi nem érné el a lelkét. Hyunjin szeme azonnal a fiúra szegeződött, és érezte, hogy valami nem stimmel. Az újonnan érkezett farkas más volt, veszélyesebb és alattomosabb.

Ekkor Jae-hyun mellett mozdulatlanná dermedt. A szívverése felgyorsult, és remegni kezdett. Hyunjin döbbenten nézett le rá, és látta, ahogy Jae-hyun szemeiben a rettegés tükröződik.

- Mi történt? - kérdezte halkan Hyunjin, de Jae-hyun nem válaszolt. Csak a fiú tekintetét követte, és akkor meglátta: Jae-hyun szeme a másik falka örökösén függött, és a fiú arcáról minden szín eltűnt.

Jae-hyun lassan, szinte ösztönösen húzódott közelebb Hyunjinhoz, mintha csak mellette érezhetné magát biztonságban. Az alfa szíve egy pillanatra megdobbant a védekezési ösztön erejétől, de nem tudta, miért reagált így Jae-hyun.

- Jae-hyun? - Hyunjin hangja nyugodt, de határozott volt. Tudta, hogy valami nagyon nincs rendben.

Jae-hyun hangja alig volt több suttogásnál, amikor végül megszólalt:

- Ő... ő az, akitől elmenekültem...

Hyunjin megdermedt. A szavak súlya lassan esett rá, mint a hideg víz. Jae-hyun abból a falkából szökött el? Az ellenséges falka örököse miatt? Az alfa most először érezte, hogy a múlt árnyai sokkal mélyebbek, mint amiről tudott.

Jae-hyun remegve bújt szorosan Hyunjinhoz, és az alfa érezte, mennyire fél. A fiú teste reszketett, mintha csak most látná a legnagyobb rémálmát újraéledni. Hyunjin szorosabban ölelte magához Jae-hyunt, és érezte, hogy valami mélyebb kötődés formálódik köztük. Most nem csak a falka jövője volt a tét, hanem Jae-hyun védelme is, mind fizikai, mind lelki szempontból.

- Ne aggódj - súgta Hyunjin Jae-hyun fülébe, a hangja nyugodt és biztos. - Nem hagyom, hogy újra bántsanak.