Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️5⚜️

Hyunjin alig aludt az éjjel. Jae-hyun szavai és az apja titkolózása egész éjjel kísértették. Ahogy felkelt a nap, csak egyetlen dolgot tudott biztosan: meg kell találnia az igazságot.

Az alfa háza előtt várakozott, a nap első sugarai halványan megvilágították az udvart. A falka tagjai lassan kezdtek gyülekezni, ahogy az új napra készültek, de Hyunjin csak az apjára figyelt. Ahogy az alfa kilépett a házból, egy pillanatra megállt, és Hyunjin tekintetével találkozott. A fiatal alfa szemében az elszántság és a düh keveréke tükröződött.

– Beszélnünk kell – mondta Hyunjin, hangja nyugodt volt, de határozott.

Az apja megállt előtte, és összevonta a szemöldökét. – Nem most, Hyunjin. Fontos dolgok vannak folyamatban.

– Pontosan erről akarok beszélni – válaszolta Hyunjin, miközben megpróbálta kordában tartani a haragját. – Miért titkolod, hogy idegenek járnak a falka területén?

Az alfa arcán egy pillanatra átsuhant a döbbenet, de gyorsan visszanyerte az uralmat magán. – Ki mondta ezt neked?

– Nem az a lényeg, ki mondta – válaszolta Hyunjin keményen. – Az a lényeg, hogy miért titkolod el előlem? Én is a falka tagja vagyok, ráadásul az örökösöd. Jogom van tudni, mi folyik a területünkön!

Az apja tekintete hideggé vált. – Nem vagy még kész arra, hogy ilyen dolgokat intézz, Hyunjin. Nem mindent kell tudnod. Ez a falka vezetéséről szól, és én tudom, mi a legjobb.

Hyunjin érezte, hogy az eddig visszafojtott düh egyre inkább eluralkodik rajta. – És mi van, ha én már most készen állok? Ha tudom, hogy a falka veszélyben van, és nem teszel semmit? Akkor mit teszel? – A hangja most már keményen csengett, az alfa tiszteletére jellemző hanglejtéssel.

Az alfa egy pillanatra elhallgatott, majd közelebb lépett hozzá, tekintetük összekapcsolódott. – Hyunjin, ne játsz a tűzzel. Még nem érted, milyen bonyolult ez a helyzet. Az idegenek nem csak egyszerű betolakodók. Ha belekeveredsz, te is megégetheted magad.

Hyunjin visszatartotta a szavait, és lassan hátrált egy lépést. Nem akart többet vitatkozni, de tudta, hogy valamit tennie kell. Az apja nem fogja elmondani az igazat, és ő nem hagyhatja, hogy a falka veszélyben legyen.

Aznap este, amikor a hold ismét magasan járt az égen, Hyunjin elindult az erdő felé. Tudta, hogy Jae-hyun valószínűleg ott vár rá. Ahogy belépett a fák közé, a szívverése felgyorsult. A fák árnyékában, a holdfény szűrődésében megpillantotta Jae-hyunt, aki ott ült egy kősziklán, és mintha csak őt várta volna.

Hyunjin lassan közeledett hozzá, de ezúttal nem volt benne harag vagy zavartság. Tudta, mit kell tennie. Ha az apja nem lép, akkor neki kell megvédenie a falkát, és Jae-hyun oldalán állva fogja megtenni.

– Jae-hyun – szólította meg halkan az omegát, aki lassan felnézett rá. A szemei még mindig tele voltak félelemmel, de valami más is volt bennük: remény.

– Készen állsz? – kérdezte Jae-hyun halkan, és Hyunjin tudta, hogy az omega nem csak a külső fenyegetésre gondol.

– Igen – válaszolta Hyunjin határozottan. – Készen állok, hogy megvédjem, ami fontos. Készen állok, hogy veled legyek.

A szavak kimondása után egy pillanatra csend telepedett rájuk, mintha az erdő is visszatartotta volna a lélegzetét. Hyunjin és Jae-hyun szemei összekapcsolódtak, és most már nem volt visszaút. A döntés megszületett.