Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️20⚜️

A reggel szokatlanul csendesen indult. Hyunjin a falka központi házának teraszán ült, Jae-hyun pedig mellette, ahogy az utóbbi napokban szokásukká vált. A feszültség, ami az ellenséges falka és Soo-jin jelenléte miatt gyűlt bennük, lassan enyhülni kezdett, de a nyugtalanság még mindig ott lebegett a levegőben.

Hirtelen egy farkas őr lépett be a területre, egy levéllel a kezében. Hyunjin felkapta a fejét, és a farkas odalépett hozzá, mélyen meghajolva.

– Ezt a levelet Soo-jin falkájától kaptuk – mondta, miközben átadta az írást.

Hyunjin kissé gyanakodva bontotta fel a pecsétet, és olvasni kezdte a sorokat. A levél súlyosan feküdt a kezében, mintha azzal együtt valami nehéz, régóta várt döntés érkezett volna.

---

**A Levél Tartalma:**

„Tisztelt Hyunjin és a Seonghwa falka vezetője!

Az elmúlt hetek eseményei mély nyomokat hagytak a mi és a ti falkátok életében is. Soo-jin fellépése sajnálatos volt, és mélyen megbántuk a történteket. Nem áll szándékunkban tovább táplálni az ellenségeskedést, és azt akarjuk, hogy békét kössünk.

Meghívunk téged, az apádat, mint a falka vezetőjét, és Jae-hyunt a területünkre, hogy megkössük a szerződést, amely véglegesen lezárja ezt a konfliktust. Garantáljuk biztonságotokat, és kérjük, hogy közösen építsünk egy olyan jövőt, amelyben a két falka békében élhet egymás mellett.

A békeszerződés szertartására három nap múlva kerül sor az erdei tisztáson, a két terület határán. Várjuk válaszotokat.

Tisztelettel: Choi Seung-ho, a Soo-jin falka vezetője”

---

Ahogy Hyunjin végigolvasta a levelet, homlokán ráncok jelentek meg. Azonnal érzékelte, hogy valami nincs rendben. Soo-jin falkája hirtelen ilyen mértékű engedékenységet mutat? Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.

– Ez egy csapda – mondta halkan, miközben az apjára nézett, aki időközben csatlakozott hozzájuk.

Hyunjin apja, Seonghwa, csendesen végigolvasta a levelet, majd mélyet sóhajtott. – Lehet, de nem zárhatjuk ki a lehetőséget, hogy tényleg békét akarnak. A falkánk biztonsága érdekében meg kell adnunk nekik az esélyt.

Jae-hyun, aki eddig csendben ült, remegni kezdett. A gondolat, hogy visszatérjen arra a helyre, ahol annyi félelmet és fájdalmat élt át, elviselhetetlennek tűnt számára. De tudta, hogy ha most nem lépnek, sosem lesz vége ennek a rémálomnak.

– Menjünk – mondta halkan, de határozottan. – Ha most nem zárjuk le ezt az egészet, akkor sosem lesz béke.

Hyunjin ránézett Jae-hyunra, majd lassan bólintott. – Jól van. De nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen.

---

Három nap múlva elérkezett a szertartás napja. Hyunjin, Jae-hyun és Seonghwa elindultak az erdei tisztás felé, ahol Soo-jin és falkája várta őket. Az út feszült csendben telt, mindhárman érezték a levegőben lappangó feszültséget.

Amikor megérkeztek, Soo-jin és az apja már ott álltak. Soo-jin szemeiben valami különös fény villant meg, amitől Hyunjin azonnal gyanút fogott.

– Üdvözlünk titeket – szólalt meg Soo-jin apja, Seung-ho. – Ma végre véget vethetünk az ellenségeskedésnek.

Hyunjin és az apja bólintottak, miközben Soo-jin egy lépést tett előre, pillantása Jae-hyunon nyugodott. Hyunjin azonnal észrevette, hogy Jae-hyun teste megfeszült, rettegés árnyéka ült ki az arcára.

Soo-jin mosolya azonban egy pillanat alatt eltűnt, amikor váratlanul támadásba lendült. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül Hyunjin felé rontott, szemeiben vad gyűlölettel. A mozdulat annyira gyors volt, hogy még Hyunjin is alig tudta elkerülni az első csapást.

– Ezért az árulásért megfizetsz! – üvöltötte Soo-jin, miközben megpróbálta a földre taszítani Hyunjint.

A harc vadul zajlott, Hyunjin és Soo-jin szinte egybeforrtak az ütések és rúgások sorozatában. Hyunjin érezte, hogy Soo-jin dühéből és féltékenységéből fakadó ereje megduplázódott, de őt csak egy dolog hajtotta: megvédeni Jae-hyunt.

Ahogy a harc hevült, Hyunjin egyetlen erőteljes mozdulattal leszorította Soo-jint a földre, éles karmait a torkához szegezve. Soo-jin szemeiben félelem villant meg, ahogy rájött, hogy most végérvényesen vesztett.

– Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni Jae-hyunhoz, véged van – vicsorgott Hyunjin, minden szava súlyosan csengett az erdő csendjében.

Soo-jin levegő után kapkodott, de a tekintetében lévő düh lassan alábbhagyott, helyét a vereség csendes beismerése vette át. Hyunjin lassan elengedte, felállt, és egy lépést hátrált.

Soo-jin apja ekkor lépett elő, tekintete hideg volt és megvető, de nem tett semmit. – Feladjuk – mondta halkan. – Soha többé nem keresünk meg titeket. A béke ezennel megköttetett.

Hyunjin épp csak egy bólintással nyugtázta a szavait, majd Jae-hyun felé fordult. Az omega könnyekkel teli szemekkel állt, teste még mindig remegett, de a megkönnyebbülés lassan úrrá lett rajta.

Végre vége volt.

Hyunjin gyengéden megfogta Jae-hyun kezét, és csendesen elsétáltak, tudván, hogy most már semmi sem állhat közéjük.