Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️21⚜️

A nap fénye lágyan szűrődött be a falkaközpont hatalmas ablakain, melegséget hozva a szobába, ahol Hyunjin az asztalnál ült, és a falka ügyeit intézte. A dokumentumok halmaza körülötte komoly feladatokról árulkodott, de arcán békés mosoly ült meg. Most már ő volt a falka vezetője, és ezzel együtt a felelősség, amelyet a vállaira vett, soha nem tűnt könnyebbnek. De ez a nyugodtság nem csupán a hatalomról vagy az irányításról szólt; ez a stabilitás és a szeretet, amely körülvette őt, tette mindezt teljessé.

Az ajtó halkan kinyílt, és Jae-hyun lépett be a szobába. Testén már kezdett látszani a terhesség jele; hasának finom domborulata minden pillantással megerősítette a csodát, amelyet hordozott. Jae-hyun még mindig furcsán érezte magát a helyzetben, hiszen az, hogy omega lévén képes volt gyermeket várni, soha nem tűnt számára valószerűnek. Most viszont már elfogadta, hogy ez az életük része lett, és Hyunjin boldogsága is ragadósan hatott rá.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Hyunjin, ahogy felállt, és Jae-hyunhoz lépett. A keze gyengéden pihent meg Jae-hyun hasán, mintha már most is óvni akarná őt és a gyermeket, aki még meg sem született.

- Egész jól - mosolygott Jae-hyun, de arcán látszott a fáradtság. - Bár a napok hosszúak, és egyre nehezebb minden mozdulat.

Hyunjin a karjával átölelte Jae-hyunt, a homlokát az övéhez érintve. - Már csak egy kicsit kell kibírni - suttogta. - Aztán itt lesz velünk a kisfiunk.

Jae-hyun halkan felnevetett. - Már eldöntötted, hogy fiú lesz?

- Persze - felelte Hyunjin magabiztosan. - Az én fiam lesz, és olyan erős, mint az apja.

- Akkor remélem, a makacsságodat nem örökli - tréfálkozott Jae-hyun, és egy pillanatra eltűnt a fáradtság a tekintetében, helyét átvette a szeretet és a boldogság, ami Hyunjin iránt érzett.

Az elmúlt hónapok békét hoztak a falkának. Soo-jinék visszavonultak, betartották a szerződés feltételeit, és többé nem próbálkoztak Jae-hyun zaklatásával. Hyunjin falkája erősebbé vált, és a vezetése alatt újra virágzott. Az emberek tisztelték őt, és tudták, hogy Hyunjin mindig megvédi őket, ahogy korábban Jae-hyunt is.

Hyunjin és Jae-hyun egymás mellett ültek le a kanapéra, és Jae-hyun csendesen Hyunjin vállára hajtotta a fejét. - Néha még most sem hiszem el, hogy mindez megtörtént - mondta halkan. - Hogy végül tényleg békét találtunk, és... hogy hamarosan család leszünk.

Hyunjin gyengéden megcirógatta Jae-hyun haját. - Már régóta család vagyunk - felelte. - A falka, te és én. De most... most tényleg minden teljessé válik.

Ahogy a nap lassan lenyugodott a horizonton, a két farkas csendben figyelte az ég színeinek változását. A béke, amelyet olyan sokáig kerestek, végre megérkezett hozzájuk. És most, Jae-hyun oldalán, Hyunjin tudta, hogy bármi is történjen, ők ketten mindig együtt lesznek - és hamarosan már hárman, a kis farkasfiúval, aki a szívük alatt növekedett.

A jövő tele volt lehetőségekkel és reményekkel. És bár a múlt árnyai néha felbukkantak, most már nem féltek tőlük. Mert tudták, hogy együtt minden akadályt le tudnak győzni.