Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️13⚜️

A nap másnap reggel vörösen izzott a hegyek fölött, mintha az előző este feszültsége még mindig a levegőben lógna. Hyunjin hosszú percekig figyelte az ébredő tájat, míg a gondolatai Jae-hyun körül forogtak. Az omega még mindig aludt, békésen feküdve az ágyban, bár testén még mindig ott volt a feszültség nyoma. Hyunjin tudta, hogy a találkozás a másik falka örökösével mély nyomot hagyott benne.

Ahogy a nap sugarai lassan beszűrődtek a szoba ablakán, Jae-hyun álmosan mozdult meg, majd felült. Az omega szemei fáradtan csillogtak, a rettegés pedig még mindig ott lapult bennük.

- Hyunjin... - suttogta halkan, és azonnal Hyunjinre nézett, keresve a védelmet a fiú tekintetében.

Hyunjin közelebb lépett hozzá, gyengéden megérintve Jae-hyun vállát. - Itt vagyok - mondta halkan, hogy megnyugtassa. - Biztonságban vagy. Nem hagyom, hogy bántsanak.

Jae-hyun kicsit megnyugodott Hyunjin szavaitól, de tudta, hogy az előző nap fenyegetése még mindig a fejük felett lebeg. Az ellenséges falka vissza fog térni, és nem fognak kegyelmezni. Az alfa fia egyértelművé tette a szándékait: el fogja vinni Jae-hyunt, akár erőszakkal is, ha kell.

- Mi lesz most? - kérdezte Jae-hyun aggódva, a kezét Hyunjin karjára helyezve. - Nem maradhatok itt örökké, ugye?

Hyunjin sóhajtott, majd az ablakhoz sétált, és kinézett a távolba. Tudta, hogy Jae-hyun nem maradhat rejtve az ellenséges falka szeme elől. Ha el akarnak menekülni, annak most kell megtörténnie, mielőtt még túl késő lenne. De Hyunjin nem volt hajlandó feladni a területüket és a falkáját, nem akart gyáván elmenekülni. Harcolni akart.

- Nem - válaszolta végül, határozottan visszafordulva Jae-hyun felé. - Nem fogunk elmenekülni. Ez a falka az otthonod most, és én nem hagyom, hogy bárki is elvigyen innen.

Jae-hyun szemében egy pillanatra hálás csillogás jelent meg, de a félelem még mindig ott rejtőzött a lelkében. - De mi van, ha nem tudsz megvédeni? Ők erősek... és ő... - Az omega hangja elcsuklott, ahogy eszébe jutott a másik falka örököse, aki mindig is rettegésben tartotta őt.

- Ne gondolj rá - vágta rá Hyunjin szigorúan. - Nem érdekel, hogy milyen erősek. Ha bántani akarnak téged, akkor engem is le kell győzniük előbb.

Jae-hyun mély lélegzetet vett, és bólintott. Bár a rettegése nem múlt el teljesen, Hyunjin határozottsága valamelyest megnyugtatta őt. Az omega rájött, hogy talán van esélyük megvédeni magukat, ha együtt maradnak és bízni tudnak egymásban.

A nap folyamán a falka készülődni kezdett. Hyunjin nem hagyta, hogy bárki is lazítson. Harcosok járőröztek a határokon, a falka legjobb harcosai készen álltak arra, hogy bármikor szembeszálljanak az ellenséggel. Hyunjin apja, a falka vezére is érezte a közelgő fenyegetést, de bízott fiában és embereiben.

Amikor az este elérkezett, Hyunjin és Jae-hyun kettesben ültek a tűz körül. Az erdő csendes volt, túl csendes, mintha a természet is visszatartotta volna a lélegzetét a közelgő vihar előtt. Jae-hyun óvatosan nézte a lángokat, a tűz fénye visszatükröződött nagy, barna szemeiben. Hyunjin érezte a fiú feszültségét, és mellé ült, hogy enyhítse a magányosság és a félelem érzését.

- Tudom, hogy félsz - mondta Hyunjin, és gyengéden megfogta Jae-hyun kezét. - De nem vagy egyedül. Itt vagyok veled, és nem hagyom, hogy bármi is történjen veled.

Jae-hyun apró mosolyt erőltetett az arcára, de Hyunjin tudta, hogy ez csak a felszín. Az omega belül még mindig remegett, és a múlt árnyai még mindig üldözték. De most, hogy Hyunjin mellett volt, kezdett hinni abban, hogy talán tényleg van kiút ebből a rémálomból.

Az éjszaka azonban még hosszú volt, és Hyunjin is tudta, hogy a harc még csak most kezdődik.