Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️16⚜️

Soo-jin gúnyos vigyora még mindig ott volt az arcán, amikor Hyunjin egy mély lélegzetet vett, készen arra, hogy bármi áron megvédje Jae-hyunt. A falka mögött álló tagjai is feszülten vártak, mintha mind tudták volna, hogy egyetlen rossz mozdulat, egyetlen hibás szó elég ahhoz, hogy kitörjön a harc. A hold alacsonyan ragyogott az égen, mintha ő is feszülten figyelte volna a két alfa összecsapásának kezdetét.

Hyunjin és Soo-jin között a levegő szinte izzott. Hyunjin arcán látszott az elszántság, míg Soo-jin még mindig gúnyosan állt, mintha biztos lett volna a győzelmében. De Hyunjin tudta, hogy nem engedhet a provokációnak, nem vesztheti el a fejét. Jae-hyun most szorosan mögötte állt, még mindig hozzá simulva, és érezni lehetett a fiú remegését, ahogy a rettegés újra elhatalmasodott rajta.

– Azért jöttem, hogy visszavigyem, ami az enyém – jelentette ki Soo-jin hidegen, miközben egy lépéssel közelebb lépett Hyunjinhoz. – Jae-hyun hozzám tartozik. És te ezt jól tudod, Hyunjin.

Hyunjin szemei veszélyesen villantak meg, de nem mozdult. Tudta, hogy Jae-hyun számára mindez felkavaró, és nem akarta még jobban feszíteni a húrt. De a harag, amit Soo-jin iránt érzett, egyre erősebbé vált benne.

– Nem tartozik hozzád – felelte keményen Hyunjin, minden egyes szóban ott volt a fenyegetés. – Soha nem tartozott, és most már velem van. Nem fogod őt elvinni innen.

Soo-jin szemei összeszűkültek. Látszott rajta, hogy a szavak célba találtak, de nem azért, mert megijedt volna, hanem mert kihívásként értelmezte Hyunjin ellenállását. Az ellenséges falka tagjai, akik eddig csak figyeltek, most előrébb léptek, készen arra, hogy vezetőjükkel együtt támadjanak.

Jae-hyun szinte érezte, hogy a helyzet egyre veszélyesebbé válik. A szíve gyorsabban vert, és szorosan fogta Hyunjin karját, mintha ez az egyetlen dolog tartaná őt biztonságban. Minden emlék, amit Soo-jinhez kötött, visszatért: a folyamatos zaklatás, a fenyegetések, és az az érzés, hogy soha nem lesz szabad. Most azonban Hyunjin mellett ott volt a biztonság ígérete, és Jae-hyun hitt benne, hogy Hyunjin képes megvédeni őt, bármi történjék is.

– Soo-jin, még van esélyed visszavonulni – figyelmeztette Hyunjin, egy utolsó pillantással mérve fel az ellenséges falka alfáját. – Ha most elmész, nem kell vérontásnak lennie.

De Soo-jin arca rideg és elszánt maradt. – Azt hiszed, hogy megijedek? – kérdezte gúnyosan. – Én mindig megszerzem, amit akarok, Hyunjin. És most azt akarom, hogy Jae-hyun visszatérjen hozzám.

Hyunjin ajkait összeszorította, majd egy utolsó pillantást vetett Jae-hyunra, aki még mindig mögötte állt. Ez volt az a pillanat, amikor minden eldőlt. Soo-jin nem fog visszavonulni, és most már világos volt, hogy a harc elkerülhetetlen.

– Akkor játssz a tűzzel – mondta Hyunjin csendesen, majd egyetlen mozdulattal nekilendült, és teljes erejéből nekirontott Soo-jinnak.

A harc azonnal kitört. Soo-jin gyorsan reagált, de Hyunjin elszántsága és ereje azonnal érezhető volt. A két alfa összecsapott, és a levegő megtelt a feszültséggel. A falka tagjai is harcba szálltak egymással, de Jae-hyun csak egyetlen dolgot látott: Hyunjin és Soo-jin kegyetlen küzdelmét, amelynek célja nem csak a fizikai győzelem volt, hanem az omega sorsa is.

Jae-hyun szíve a torkában dobogott, miközben figyelte a harcot. Tudta, hogy nem tud segíteni, de mégis minden porcikája küzdött azért, hogy ne hagyja magát elnyomni a rettegés által. Hyunjin mindent megtesz érte – ebben biztos volt.

A küzdelem egyre intenzívebbé vált, és mindkét alfa erejét teljesen bevetette. Soo-jin dühösen próbálta lerázni Hyunjint, de az ő elszántsága rendíthetetlen volt. Minden ütés, minden mozdulat azt a célt szolgálta, hogy megvédje Jae-hyunt, akit most már többé nem adna fel.

Egy végső, mindent elsöprő mozdulattal Hyunjin leterítette Soo-jint a földre. A levegő elcsendesült körülöttük, a harcoló falkatagok is abbahagyták a küzdelmet, és mindenki Hyunjinre és Soo-jinra figyelt. Soo-jin az oldalán feküdt, és egy pillanatra mintha elveszítette volna minden erejét.

– Soha többé ne próbálkozz – figyelmeztette Hyunjin hidegen, miközben fölé hajolt. – Jae-hyun velem marad, és ha még egyszer megpróbálod elvinni, azt nem fogod túléni.

Soo-jin dühösen nézett fel rá, de nem válaszolt. Tudta, hogy most elveszített.