Play With Fire [Stray Kids ff.]

⚜️4⚜️

Hyunjin egész nap kerülte Jae-hyunt, de minden egyes pillanatban, amikor azt hitte, végre sikerült eltávolodnia az omega jelenlététől, valami visszahúzta. A gondolatok állandóan visszakanyarodtak ahhoz az éjszakához, a fiatal fiú tekintetéhez és ártatlan kisugárzásához. Talán pont ez volt az, amitől Hyunjin a legjobban tartott: az omega ártatlansága, ami felébresztett benne valami ismeretlen érzést, valami, ami túllépett az alfa-omega hierarchián.

Ahogy a nap lebukott a horizont mögött, Hyunjin ismét az erdő szélére vonult, hogy elgondolkodjon. Csendesen ült egy farönkön, miközben a hold lassan felkúszott az égre, fényével megvilágítva az erdőt. A fák között halkan zizegett a szél, mintha csak Hyunjin zaklatott gondolatait visszhangozta volna.

A gondolataiból halk lépések zökkentették ki. Megfordult, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Jae-hyun állt előtte, kissé tétován, de határozottan közeledve hozzá.

- Mit keresel itt? - kérdezte Hyunjin, és próbálta keményen tartani a hangját, de nem sikerült teljesen elrejtenie a zavarodottságát.

Jae-hyun megrázta a fejét, mintha nem is akart volna válaszolni a kérdésre. Hyunjin észrevette a fiú remegő kezeit, és hirtelen megértette, hogy valami nem stimmel. Jae-hyun félt, de nem tőle.

- Valami... valami baj van - mondta halkan Jae-hyun, majd közelebb lépett hozzá. - Az alfa nem mond el mindent. Valamit titkol.

Hyunjin homloka ráncba szaladt. Az apja? De miért ne mondaná el neki, mi történik a falkában? Hyunjin hirtelen felismerte, hogy valami mélyebb probléma húzódik meg a háttérben, és a falka vezetője sem oszt meg mindent még a saját fiával sem.

- Mit tudsz? - kérdezte Hyunjin halkan, de érezte, hogy a düh egyre inkább felkavarodik benne. Nem szerette, ha titkolnak előle dolgokat.

Jae-hyun közelebb lépett hozzá, szinte súrolva Hyunjin karját. - Hallottam beszélgetéseket... arról, hogy a falka területére más vérfarkasok is be akarnak hatolni. És az alfa nem akarja, hogy tudj róla.

Hyunjin szíve egy pillanatra megállt. Idegenek a falka területén? Ez felért egy kihívással, és ha az apja ezt titkolja, akkor valami sokkal nagyobb játszma van a háttérben, mint amit Hyunjin eddig elképzelt. A harag egyre jobban felgyülemlett benne. Miért nem bíznak meg benne? Miért kell titkolózni előtte, amikor ő is része a falkának, sőt, a jövő vezetője?

- Miért mondod ezt el nekem? - kérdezte, bár a válasz ott lappangott a levegőben. Jae-hyun nem akarta, hogy a falka veszélybe kerüljön, de nem volt elég erős ahhoz, hogy egyedül cselekedjen. Hyunjin azonban igen.

Jae-hyun szemei mélyek és őszinték voltak, amikor felnézett rá. - Mert te vagy az egyetlen, aki meg tud védeni minket. Az apád nem hallgat meg minket, a béta pedig csak követi a parancsokat. Te más vagy, Hyunjin. Te képes vagy rá, hogy változtass.

Hyunjin szíve hevesen vert. A szavak egyszerűek voltak, mégis valami mélyebbre hatoltak. Jae-hyun a védelmére bízta magát, és ezzel kimondatlanul is kihívta őt arra, hogy valódi vezetővé váljon, függetlenül az apja döntéseitől.

Egy pillanatig csak némán álltak egymással szemben, a hold fénye halványan megvilágította arcukat. Hyunjin érezte, hogy a dühe elhalványul, és valami más veszi át a helyét: felelősség, és talán valami mélyebb vonzalom is, amit eddig próbált elnyomni magában.

- Vigyázni fogok rád - mondta végül halkan, szinte suttogva. - És a falkára is. Ne aggódj, Jae-hyun.

Az omega apró bólintással válaszolt, és Hyunjin megérezte, ahogy a lángok, amik eddig csak lappangtak benne, egyre erősebben lobognak fel. Ne játssz a tűzzel, mondta magának, de már késő volt. Az érzések, amiket megpróbált elnyomni, most teljesen elárasztották.