Kiscsibe - HyunLix

21. A gyűlölet ugyanolyan vonzó erő, mint a szerelem

Az iskola folyosóján lézeng minden diák. A kisebbek a perceken belül kezdődő tanórákra igyekeznek, a végzősök viszont továbbra is izgatottan fecsegnek a bálról, ami az elmúlt négy évüket fogja megkoronázni. Ez alól Carrie volt a kivétel. A Mami azt mondta, hogy oda csak a kurvák mennek el. Ő pedig nem kurva, még akkor sem, ha a Mami múltkor ezt mondta rá. Úgy sincs kivel elmennie.

- Hé, Carrie! - hallja meg maga mögül a saját nevét, amire meglepetten fordul oda. Mégis ki szólt hozzá? Melyik fiú vette őt észre? Pedig direkt úgy öltözött, hogy ne tűnjön fel senkinek a melle. Hát a Maminak mégis igaza volt? Tényleg egy kurva lenne?

- Igen? - cincogja ijedten, mikor a másik utoléri. Mit akar tőle Tommy, a suli legnépszerűbb sráca? Aki Sue Snell pasija?

- Tudom, hogy későn... De ha még nincs kísérőd, eljönnél velem a bálba?

És Carrie egyszeriben úgy érzi, hogy a lába alól kiszalad a föld, ereiben pedig az a furcsa erő száguld végig, ami a múltkor is a Mamira zúdította a köveket. Érzi a Sátán jelenlétét.

- Nem szeretem, ha szórakoznak velem - ejti ki dacosan a szavakat.

A múltkori öltözős incidens jutott eszébe, ahol az osztálytársnői kinevették és megalázták, amikor vérezni kezdett, és ő megijedt attól. Pedig az nem az ő hibája volt! A Mamié, mert nem szólt róla, hogy ettől lesz nő. Ha szólt volna, nem történhetett volna meg vele az ilyesmi. És Sue is megalázta őt. Akinek Tommy a pasija.

Nem, ez biztosan egy újabb csíny. Ha igent mond, megint ki fogják nevetni.

- Nem szórakozom. Veled szeretnék menni - hajol hozzá közel, ezzel alaposan meggyalázva azt a távolságot, ami Carrie számára már amúgy is meglehetősen kényelmetlen. A Mami mégis mit szólna, ha ezt látná?

- Miért?

- Mert... - hajol még közelebb hozzá, arcán egy, a Carrie számára leolvashatatlan érzelemmel. Isten is látja, hogy szeretne hátra húzódni, de már nem tud, hiszen teljesen a falhoz szorult. Ugye látja? - Én... - de nem mond semmit, csak ajkait a lányéhoz nyomja, akin végigszalad a jeges rémület. Vétkezett!

A távolban egy éles csattanás hallatszik, mire a csók is megszakad.

- És ennyi! Trixie, Liam ügyesek voltatok! - hallatszik a rendező hangja, mire mindkét színész mély levegőt véve, majd azt lassan kifújva hagyja el a díszletet.

- Tudod, szívesen folytatnám ezt máshol - kacsint Liam a lányra, akinek az arca azonnal fura grimaszba torzul.

- Akkor hajrá. Csak engem hagyj ki belőle! - morran és otthagyja a társát, aki már csak nevetni tud a visszautasítástól.

Fél éve találkoztak az első forgatási napon, ami mindkettőjükből heves érzelmeket váltott ki.

Liamet azonnal elvarázsolta a koreai lány minden vonása: a gyönyörű sötétbarna, már-már fekete íriszei, azok a különleges mandula szemei és nem utolsó sorban természetes szépsége. Sosem találkozott még koreai, sőt, bármilyen más keleti származású emberrel, így már önmagában különlegesnek gondolta Trixiet. De azt álmában sem hitte volna, hogy a világ legszebbjének fogja látni. Azonnal tudta, kerüljön bármibe, kelljen akármilyen sokat harcolnia érte, övé lesz a lány.

Trixie azonban sosem érzett még ilyen elemi gyűlöletet senki iránt. Nem, még Aput sem utálta ennyire, amikor először meglátta a kórházban a 12. születésnapját követően, pedig azt hitte, azt az érzést semmi sem fogja tudni felülmúlni.

Aztán jött Liam Brown.

Talán a sors fintora, vagy tényleg csak egy szerencsétlen véletlen, de igen, a színésztársának pont ugyanaz a neve, mint amit régen Apa is választott magának. Amikor bemutatták őket egymásnak, még a szava is elállt és úgy érezte, abban a percben sokkal inkább Vivien Brown állt akkor ott, semmint Hwang-Lee Beatrix. És ez teljesen összezavarta. Szerencsétlen srácot pedig zsigerből gyűlölni kezdte.