Piastri hugaként.

19.rész

Elindultunk 3an a kocsihoz miközben bátyám felhívta a fiút. 10 perc múlva oda értünk a kocsihoz és rá pár percre Norris is megérkezett.
Norris:Téged kerestelek mindenhol.
Mondta és ölelt volna meg,de én elhúzódtam tőle és inkább beszálltam a kocsiba.
Kim:Inkább most hagyd őt.
Norris:Miért?Mi történt?
Kérdezte a fiú a lánytól aki csak beszállt a kocsiba és nem válaszolt Norrisnak. Miután elindultunk én az ablakon bámultam kifelé de a szemem sarkából láttam,hogy Norris néha felém néz. Nem szólt semmit csak sóhajtott egyet majd elnézett. Gyönyörű volt a táj majd amint haza értünk én a szobámba sétáltam,de mielőtt becsuktam volna az ajtót hallottam,hogy a többiek elkezdenek lent beszélgetni.
Norris:Valaki mondja már meg mi baja van Liznek.
Kim:Majd rá jössz magadtól.
Mondta a lány majd Oscart karon ragadva feljöttek a szobába ahogy hallottam a lépteikből,mert mikor megindultak a lépcsőn azonnal becsuktam az ajtót. Az ágyra feküdtem és a boci plüssömet ölelgetve elkezdtem sírni majd végül álomba sírtam magam. Arra keltem fel,hogy az ablakon keresztül az utca lámpái világítanak be és valaki simogatja a fejem. Felnéztem és Max és Hamilton fejét pillantottam meg.
Liz:Sziasztok.
Köszöntem nekik majd megöleltem őket.
Hamilton:Szia drágám,jól vagy?
Maxy: Elég csúnyák a szemeid.
Ezzel a szemem alatti piros foltra célzott.
Liz:Picit jobban vagyok,hogy itt vagytok.
Mondtam a két fiúnak majd elkezdtünk beszélgetni a történtekről.
Maxy:Fhu lemegyek és elkapom ezt a Norris gyereket. Hát az én barátnőmet ne bántsa meg.
Liz:Hey Nyugi Maxy engedd el. Amúgy sem voltunk együtt.
Maxy:De annyira szar látni,hogy ennyire szarul vagy.
Liz:Tudom.
A fiú megölelt majd mivel mennie kellet elköszönt tőlünk és elment. Hamilton velem vacsorázott a szobámba majd elmentem fürdeni utána ő is és legnagyobb örömömre velem maradt este. Bebújtam a fiú mellé az ágyba és szorosan magamhoz ölelve elaludtunk(nem félre érteni szimplán csak barátok ~Szerző~) Másnap reggel arra keltem fel hogy Lewis még mellettem szuszog békésen. Én óvatosan kimásztam az ágyból nehogy felkeltsem majd a konyhába mentem csinálni magamnak egy kávét. Szerencsémre senki se volt az előbb említett helyiségben így békésen tudtam megcsinálni a reggelimet. Csináltam 4 meleg szendvicset majd felvittem a szobámba és a kávémmal a kezembe kiültem a teraszra iqsozni. Miután elszívtam bementem a szobába és legnagyobb meglepetésemre Lewis épp akkor kellt fel mikor beléptem.
Hamilton:Jó reggelt. Hogy aludtál?
Liz:Jól köszönöm és te?
Hamilton:Én is.
Liz:Csináltam neked reggelit hisz nem engedhetlek el evés nélkül ilyen hosszú útra.
Hamilton:Egy angyal vagy Mini Piastri.
Liz:Ezt eddig is tudtam.
Mondtam a fiúnak nevetve majd miután elfogyasztottuk a reggelit elköszöntem Hamiltontól és becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Épp indultam meg a lépcső felé mikor megláttam,hogy Norris jön ki a szobájából. Gondoltam gyors felrohanok de legnagyobb balszerencsémre észre vett.
Norris:Jó reggelt.
Köszönt nekem én pedig csak bólintottam majd a szobámba sétáltam és miután becsuktam az ajtót háttal neki dőltem majd lecsúsztam a földre és a térdeimet felhúzva elkezdtem sírni. Miért vagyok szerencsétlen a szerelemmel? Kérdeztem magamtól majd tovább sírtam...