Piastri hugaként.

60.Rész

Beléptünk majd egy óriási terem fogadott minket. A múltkori bál nem itt volt bár az sokkal kevesebb vendéges volt. A terem jobb oldalán asztalok helyezkedtek el kör alakban a bal oldalon pedig egy nagy tánctér. Egy kedves pincér megmutatta a mi asztalunk. Legnagyobb szerencsénkre a 4 fiú és mi ketten lányok egy helyre kerültünk és a mi asztalunkhoz tartozott még Kim és Oscar is.
Ülés Rend:

Maxy 
 

                 Emma                     Én

                   Gasly   (asztal)     Leclerc

                    Daniel                    Oscar
                                      Kim      

A vezetőség beszéde után hozták is az első fogást ami leves volt. Minden nagyon nagyon finom volt és amíg vártunk a következő ételre addig beszélgettünk. A süteményt mindenki maga választhatta ki.
Én pl egy csokis browniet választottam magamnak amin vanília fagyi volt tejszín habbal a tetején egy szem eperrel.
Liz:Hát én nagyon tele vagyok. Csoda egyáltalán hogy nem szakad szét rajtam a ruha.
Kim:Ismerős.
Válaszolta a lány mire mindannyian nevettünk egy jót.
Norris:Sziasztok.
Jelent meg a semmiből Norris.
Mi:Szia.
Maxy:Mit szeretnél?
Kérdezte picit bunkón a srác Landotól.
Norris:Lizhez jöttem. Tudnánk beszélni kettesben?
Kérdezte tőlem a fiú mire én Leclercre néztem majd aprót bólintva jeleztem neki hogy jöjjön utánunk.
Gasly:Jó ötlet ez?
Liz:Igen.
Rá néztem Leclercre aki bólintva jelezte hogy elmondja a többieknek hogy jön utánam. Kisétáltunk az épület elé majd én csináltam magamnak Iqost.
Liz: Miről szeretnél beszélni?
Norris:Először is,nagyon sajnálom amiket a fejedhez vágtam akkor a parkolóban. Tudom nem tudom már vissza csinálni és nem is fogsz megbocsátani nekem soha de én akkor is őszintén sajnálom. A másik hogy a kép amin egy másik lánnyal vagyok az akkor készült mikor szünet volt közöttünk és előző este elégé berúgtam a futam után és hát a csajszi eljött hozzám majd csinált egy képet rólunk. Nem nem feküdtünk le mert nem hagytam neki és ezen össze is kaptam vele ezért is volt egy seb a nyakamon mivel lekarmolta azt. Sajnálom hogy annyi ideig nem írtam csak egyszerűen tényleg megakartalak védeni a bajtól aztán nagyobb bajt hoztam rád és amiket mondtam hogy sose szerettelek és hogy volt melletted más egyik se volt igaz csak annyira felmérgeltem magam az egész dolgon,hogy mondtam ami eszembe jutott és Sajnálom őszintén.
Mondta a fiú lehajtva a fejét. Én csak néztem rá majd bele szívtam az iqosba.
Liz:Hát erre őszintén szólva nem tudok mit mondani. Nyilván nagyon fájt amiket mondtál és csináltál de túl léptem ezen. A lányos dolgot nem tudom mennyire hidjem el de oké megpróbálom elhinni. A bajtól nem tudtál volna megvédeni akkor se ha nem vagyunk együtt hisz ez az élettel jár. És én is sajnálom hogy olyat mondtam rólad és azt is hogy ezt az egészet elbasztuk hisz szerintem aranyos pár voltunk.
Feleltem a fiúnak aki a könnyeivel küszködve rám nézett.
Norris: Tudom és sajnálom hogy hülye voltam. Esetleg nem kaphatnék egy utolsó esélyt?
Kérdezte még mindig rám nézve a fiú. Bele néztem szemeibe és láttam a megbánást de sajnos nekem elmúltak az érzéseim iránta.
Liz:Nagyon szerettelek....Viszont sajnálom,de én nem tudnám újra elképzelni magam melletted...