Piastri hugaként.

37.rész

A lány lábait szinte mindenhol varrás borította.
Liz:Nagyon durva?
Kérdezte tőlem a lány mire én rá néztem és felhajtottam úgy a takarót hogy ő is lássa. Amint oda nézett azonnal könnyek gyűltek a szemeibe majd elkezdett sírni.
Norris:hey kicsim nincs semmi baj. Rendbe fogsz jönni.
Liz:Nem,nem fogok soha. Hogy nézek ki?! Tiszta seb vagyok a lábaim össze vannak varrva mindenhol. Sehova nem mehetek így.
Mondta nekem sírva a lány mire én magamhoz húztam. Nem sokra rá belépett az orvos.
Orvos: Üdvözletem Liz. Hogy tetszik lenni?
Kérdezte az orvos mire Liz megtörölte szemeit majd rá nézett a férfira.
Liz:Sehogy.
Válaszolta szomorúan a lány még mindig szipogva az előbbi sírás után.
Orvos:Nagyon sajnálom,viszont van egy rossz és egy jó hírem...
Kezdett bele az orvos.
Liz:A rosszal kezdje.
Vágott közbe Liz mire az orvos lehajtotta fejét majd rám nézett.
Orvos:Kérem szépen menjen ki.
Mondta nekem mire én kimentem és kettesben hagytam őket. 5 perce jöttem ki mikor is meghallottam Liz hangját.
Liz:NEEEEEE.
Kiabált a lány mire én azonnal berohantam.
Norris:Mi történt?
Kérdeztem először Lizre nézve majd az orvosra. A lány az ágyon ülve sírt rám se nézve.
Norris:Doktor úr mi történt?
Orvos:Elmondtam a kisasszonynak a rossz hírt.
Norris:És mi a rossz hír?
Orvos:Az,hogy...
Kezdett bele az orvos de a lány közbe vágott.
Liz:Kerekes széket kell használnom.
Fejezte be a mondatot a lány majd újra elkezdett sírni. Én leültem mellé majd megfogtam a kezét és megpusziltam.
Norris:Kicsim nincs semmi baj én ugyan úgy szeretni foglak. Meddig kell használnia?
Kérdeztem most már az orvos felé fordulva.
Orvos:Nem lehet tudni. Lehet hónapokig de lehet hogy örökre.
Miután megvizsgálta Lizt a doktor kiment minket kettőnket magunkra hagyva.
Norris:Szívem nem lesz semmi baj.
Liz:De én nem akarom leélni az életem hátra lévő részét kerekes székben... Hogy fogom így folytatni a forma 1et?
Kérdezte tőlem a lány.
Norris:Volt egy egyességünk.
Liz:Tudom,de akkor is tovább szeretném folytatni.
Norris:Liz...
Liz:Nem haltam meg szóval nem annyira súlyos.
Norris:Jó de akkor is.
Liz:Meglátjuk hogy alakul a jövő.
Norris:Rendben
Feleltem neki majd vissza jött az orvos egy kerekes székkel.
Orvos:Viszont a jó hír az az hogy este megvizsgáljuk még és utána haza is mehet ha minden rendben önnel.
Mondta az orvos mire én elmosolyodtam és Liz felé néztem aki persze nem mosolygott csak a széket nézte továbbra is. Újra ketten maradtunk a szobában.
Norris:Mindenben segítek amiben csak tudok és nem foglak egyedül hagyni.
Liz:Rendben... köszönöm.
Mondta szinte már suttogva a lány. Megcsókoltam majd az esti vizsgálat után segítettem neki bele ülni a kerekes székbe. Kitoltam az autóhoz majd beraktam az anyós ülésre a kocsit pedig a csomagtartóban helyeztem el.
Liz:Jó lesz már végre otthon lenni.
Felelte a lány majd becsukta szemeit.
Norris:Elhiszem életem.
Válaszoltam neki majd elindultunk a sötét utakon haza felé. Haza érve kivettem a lányt a kocsiból majd óvatosan betoltam az ajtón. Kim és Oscar a kanapén ülve vártak ránk...