Piastri hugaként.

40.rész

,,2 hónap múlva"

Nagyon idegesen keltem fel hisz ma szedik ki a varratokat a lábamból. Egy picit féltem hogy fájni fog de másrészt örültem neki,bár mivel eléggé negatív gondolkodású Is tudok lenni azon is végig futott az agyam mi van ha nem fog semmi változni és nem gyógyultak be a sebek?! Ezekkel a rossz gondolatokkal a fejembe léptünk be a kórházba majd kerestük meg a Doktor urat.
Dr:Szép napot kívánok.
Köszöntött minket vidáman az orvos. Magamra erőltettem egy mosolyt majd mi is vissza köszöntünk neki és leültünk az íróasztalhoz.
Dr: Fél óra múlva kezdődik a varrat szedés. Nem fog fájni és minden rendben lesz én tudom hisz maga Liz egy nagyon erős nő.
Liz:Rendben.
Még megbeszéltünk pár dolgot majd át kísért egy szobába ahova Norris sajnos nem jöhetett be. Leültem az ágyra lábaimat felrakva majd levették a láb rögzítőtt. Első látásra szépen be gyógyultak a sebek majd neki láttak a munkának. Az elején elégé fájt de miután hozzá szoktam már azt se vettem észre hogy mikor hol csinálják épp.
Dr: Végeztünk.
Liz: Ennyi volt?
Dr:Igen.
Liz:Azt hittem sokkal tovább fog tartani.
Dr:Hát pedig nem. Az eredmények tökéletesek,viszont már csak annyit kell megnéznünk,hogy mennyire tudd járni,mert ugye 2 hónap elég sok idő és ennyi idő alatt is el lehet felejteni sétálni.
Liz:Rendben.
Válaszoltam az orvosnak majd felálltam. Az első pár lépés bizonytalan volt utána már tudtam egyedül is biztonságosan menni. Azért segített két nővér kimenni az ajtón majd ahogy kiléptünk Norris azonnal oda jött hozzám.
Norris:Sikeres volt minden?
Liz:Igen,csak még a járás bizonytalan.
Norris:De örülök neki.
Mondta a fiú majd hatalmas mosollyal az arcán magához húzva megölelt.
Dr:Egy kis ideig még lehet hogy lábadozni fog szóval tessék sétálgatni elég sokat. Ha pedig bármi panasz van nyugodtan jöjjenek be.
Liz:Rendben, köszönjük. Viszlát.
Dr: Viszontlátásra.
Elköszöntűnk az orvostól majd a fiú segítségével kimentünk az utcára az autóhoz.
Norris:Haza érünk megebédelünk és utána elmegyünk sétálni oké?
Kérdezte tőlem a fiú mire én csak bólintottam majd bele szívtam az iqosomba. Elszívtam majd el is indultunk haza. Viszonylag gyorsan el telt az út így mikor már észbe kaptam a háznál parkoltunk be épp.
Norris:Na megjöttünk. Segítsek vagy megpróbálsz egyedül bejönni?
Liz: Megpróbálok először egyedül.
Norris:Rendben.
Azért a biztonság kedvéért a közelemben sétált a fiú egészen az ajtóig. Néha megingott a lábam de amúgy már szépen lassan kezdek újra tudni járni.
Norris: Megjöttünk.
Kiabálta el magát a fiú amint beléptünk a bejárati ajtón.
Kim:Sziasztok. Ahogy látom minden okés volt.
Mondta a lány miközben megölelt engem.
Liz:Így van. Oscar?
Kim:A konyhában főz.
Norris:Egyedül merted hagyni a konyhában?! Hát én félnék,hogy valamit felrobbant.
Szólalt meg az én drága szerelmem mire mindannyian elkezdtünk nevetni.
Oscar:Mi a nevetés tárgya?
Liz:Semmi semmi.
Válaszoltam gyorsan majd bátyám is szorosan magához húzva megölelt.
Kim:Megyünk kajálni?
Liz:Uhu már farkas éhes vagyok.
Norris:Ne is mond én is.
Leültünk megebédelni majd a délután többi része sétával telt és pihivel. Végre tudtam egyedül fürödni és kényelmesen feküdni...