Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

4.

Voltál már olyan helyzetben ami borzalmasan indult, és aztán mégis jóra fordult minden? Talán.
Mi például voltunk.
Sosem voltam népszerű az általánosban. Felszines barátaim voltak (kivéve Ana) és úgy általában el voltam könyvelve a fura könyvmolynak. Anadora dettó.
De a középiskolában teljesen máshogy alakult minden. "Menők" vagyunk és sok igazi barátunk van.
Nagyon durva ez a váltás.

Úgy kezdődött, hogy vajon mégis kik voltak azok a szerencsétlenek akik későn adták le a szamárfüzetüket ezáltal plusz szivatásban részesülnek? Hát persze, hogy mi. Mert miért is ne.
A végzősök nagyon okosnak gondolták magukat. Mivel én a sima gimi részébe járok, gondolták, hogy béna vagyok képzőművészet területén, Ana pedig biztos egy üres fejű énekes. Éljen az előítéletesség egyébként.
Na mindegy, szóval nekem le kellett rajzolnom az egyik avatómat, Andorának pedig az iskola dalát kellett lefordítani franciára. Ráadásul az egész iskola előtt 5 perc alatt. Mindenki az hitte hogy jól beégetjük magunkat.
Egy kicsit elszámították magukat. Egy pöppet.

Fogalmuk sem volt róla, hogy jobb agyféltekés rajzolást tanultam ergo nekem sima ügy egy portré, Ana pedig hiába ének-zenés, éppen felsőfokú nyelvvizsgára készül franciából. Miután van egy középfokú spanyolja.
Ha röviden akarom összefoglalni akkor taroltunk.

Az én képemtől a művészetisek és a közönség dobott egy hátast, Anadora pedig olyan gyönyörűen fordított, hogy a franciatanár egyből adott neki két ötöst és kijelentette, hogy rég találkozott olyan diákkal, aki képes volt a rímeket megtartani fordításkor. Egyszóval amiért régen kinevettek minket, azt most csodálták. Amikbe pont a magányosság miatt kezdtünk bele, azok a népszerűvé tettek minket.
Onnantól kezdve nagyjából mindenki tudta hogy kik vagyunk. A diákok úgy gondolták, hogy ha velünk barátkoznak az "menő". (He?!)
Az osztályunk befogadott minket, egyenrangúak vagyunk a többiekkel és nem érzem már cikinek, ha jó jegyeket kapok.
És eltudjátok hinni mennyire jó érzés, ha nem azért neveznek könyvmolynak, hogy bántsanak vele, hanem mert kedvességnek szánják?
Hú, de nyálas vagyok. Fúj. Ezt inkább gyorsan abbahagyom.

Fél év alatt megtanultunk kevésbé antiszocnak, inkább nyitottnak lenni és kedvesen lekoptatni a nyalizókat. Mert ilyenek is voltak. Hova fajul ez a világ, ha már nekünk hízelegnek?
A többi diák még mindig menőnek tart minket, főleg miután valahogy rájöttek az szülők nélküli életünkre. Persze az iskolai hierarchia élén nem mi állunk (már csak az kéne), rengeteg nálunk népszerűbb diák van, de mégsem felejtették el a bemutatkozásunkat.
Anadora többször fellépett iskolai rendezvényeken, természetesen lenyűgözve mindenkit, engem pedig felkértek a végzősök hogy a szalagavató és nemsokára a ballagás díszítésének megtervezésében segítsek, ami hatalmas megtiszteltetés volt.
Azt csinálhatjuk amit szeretünk. Az iskolán belül.
Esküszöm mint egy rossz amerikai tinifilmben.
*drámai sóhaj*

Úgyhogy jól érezzük magunkat az iskolában, vannak igaz barátaink akik komolyan időt szeretnének tölteni velünk sulin kivül is plusz egy csomo diák a társaságunkat keresi. Fura.

Mélyenszántó gondolataimból másik legjobb barátnőm és egyben osztálytársam, Ella zökkentett ki.
-Guten morgen aranyom. Úgy elgondolkodtál, hogy kis híján átgázoltál rajtam.-ölelt meg. Jaaa, hogy már a sulit megelőző parknál vagyunk. Hm. Akkor tényleg nagyon nem figyeltem.
Elsa a park melletti lakóparkban lakik három percre a sulitól. A rohadt mázlista. Először nem bírtuk egymást, most meg elválaszthatatlanok vagyunk. Csupa meglepetés az élet.
-Hát édesem, alacsony vagy. Ez közrejátszhatott a figyelmetlenségemben.-nevettem, mire nemes egyszerűséggel megcsapkodott a fekete pulcsijával. És akkor feltűnt, hogy valaki nem röhög rajtunk. Méginkább, hogy az a valaki nincs mellettem.
-Hol van Ana? Nemár, hogy elhagytam útközben.
-Mivel kb 5 perce kiszúrtalak titeket, láttam, hogy észrevett egy srácot, kérdezett tőled valamit, te bólintottál, ő pedig átment az út túloldalára beszélni vele. Mondd ébren vagy egyáltalán?
-Ez a barom ma egy órával előbb felkeltett, és nem volt otthon kóla.
-Szerencsétlenek. Na ki az a helyes srác ott?-mutatott valahova a hátam mögé, mire megfordultam és észrevettem Anadorát a suli felé sétálgatni egy fiúval.
- Ő Colin Cox, 11.-es, intelligens, udvarias, szombaton voltak randizni és Ana most fogja bevallani neki, hogy nem fog működni a dolog. Egyébként jobb, ha elhúzunk innen, ugyanis lógok Colin bátyjának egy rajzzal, amivel semmit sem haladtam, így nemigazán van kedvem találkozni vele.-fordultam újra az iskola irányába és sietősen elindultam. Ella utánam.
-Mi lesz ma?
-Kedd van ugye? Akkor kémia, töri, irodalom, fizika, duplafrancia és német. Egyszóval szívás lesz.-válaszoltam. Közben visszaköszöntem egy csoport 10.-esnek akiket amúgy abszolút nem ismerek, de október óta állandóan üdvözölnek. No comment.
-Mit nyújtogatod a nyakad hátra, ennél feltünőbben nem tudsz leselkedni?
-Zora, nyugi már nem fognak észrevenni. És miért ne érdekelhetne, hogy hogyan oldja meg Ana ezt a szituációt?
-Miért, te még soha sem utasítottál vissza senkit?
-Nem.-fordult felém-Dylanbe voltam szerelmes negyedik óta, más nem is létezett nekem. És most nézd meg, már lassan két éve együtt vagyunk.
-Ja, és minden hónapban egyszer eljuttok a szakításig, aztán hirtelen kibékültök és imádjátok egymást tovább. Esküszöm engem jobban megvisel a kapcsolatotok, mint titeket.
- Szerezz magadnak egy srácot és akkor majd a sajátod fog megviselni.-öltötte ki rám a nyelvét.
-Te is tudod mit gondolok a pasihalászásról és az egész...
-Persze, de nehogy elkezdd megint az "erős, független nő vagyok" szövegedet mert esküszöm ölni fogok.
-Kit fogunk megölni?-lépett be a képbe Ana a legjobbkor. Colin nélkül, teszem hozzá. Szóval sikerrel jàrt, ha szabad így kifejeznem magamat.
-Zorát.
-Támogatom.
-Na, tudod ki fog neked kölcsönadni ruhát legközelebb..
-Akkor nem csinalok neked több lasagnét.-léptünk be a suli ajtaján vitatkozva.
-Jó reggelt, Tom.-köszöntünk kórusban a portásunknak. Imádnivaló nyugdíjazás hapsi, az összes diákot ismeri, mindenkihez van egy-két kedves szava, és ha bárkinek eszébe jut hogy megszívasa, hát akkor jön a fagyi visszanyal-effektus és az illető örökre megjegyzi, hogy Tom mindenkinél jobb megszégyenítésben.
-Sziasztok lányok. Ms. Hakie, Mrs. Lester keresett tegnap délután, de már mondtam, hogy elmentél. Szerintem keresd fel a művészetis tanáriban.
-Rendben. Hát akkor csajok, majd találkozunk. Fletcher, a kölcsönzés és lasagne kérdést még meg kell beszéljük.
-Hakie, szerintem fontosabb a társbérlők kérdése. Ha hazaérsz kezdj el szelektálni kérlek. És ne felejtsd el a postát se! Csáo bella.
-Csáo tres bella.-rohant Ana fel a főlépcsőn, mi pedig elindultunk az északi szárnyba, a laborok felé. Egyszerűen hatalmas az iskolánk, három emelet és rengeteg lépcső van benne, bizonyos időközönként az alulában kiállításokat rendeznek a grafikások műveiből, a büféből pedig minden reggel pizzaillat árad. Mennyei.
Már messziről lehetett hallani az osztályunkat, amitől mindig mosolyognom kell. I love them.
-Mégis sikerült egy rendes hirdetést összehoznotok?-kérdezte Ella, ahogy átfurakodtunk a keskeny folyosón a terem felé.
-Ja, Anadorának sikerült. Majd következő szünetben megmutatom.
-Gute idee.
-Sziasztok!-köszöntünk a mi kis csoportunknak mire nay nehezen odaértünk. Az osztály átalában két nagyobb csoportban helyezkedik el kedd reggelenként, attól függően hogy férünk el a kihelyezett ülőalkalmatosságokon.
Mi az ajtó jobb oldalán helyezkedtünk el, akárcsak az osztály nagyobbik része. Caitlyn és Lara a tegnap délutáni tollasról beszélgettek, Hayley félig bealaudt Leslie vállán, aki most a macsó fiú helyett a jóbarátot alakította. Ella nekiállt leckét másolni, csakúgy mint Natasha, Dora és Kayle, Patrick pedig nekik magyarázta, hogy mit hogyan "számoltak ki" ha talán felszólítja őket Ms. Richardson, mellete pedig Aaron kotorászott a táskájában miközben élénken vitatkozott valakivel telefonon.
Én a másik csoportot kezdtem el vizslatni, ahol ugyanúgy leginkább leckemásolás folyt, nagyobb röhögésekkel megszakítva. Sophiat Matt és Jack csikizte éppen halálra, Mike valamit éppen nagyon nem tudott elolvasni Aiden füzetében, ezért őt csapkodta vele, hogy figyeljen rá, Aident viszont lefoglalata a Caitlyn figyelése. Stepehen a melegszendvicsét gyűrte le éppen, közbe Brandon telefonján nézett valamit nagyon, amit a tulajdonosa mutatott neki. Greg, Gus és Michael arrébb beszélgettek, és köszöntek a most (csöngetésre) beeső lányoknak: Lara II. aki reggeli cigizéséből tért vissza, Sophia II., Fiona és Ashley, akik gondolom Sophiat várták be (öttusás=reggeli edzés).
Felkaptam a táskám, pont jókor, mert már nyílt is az ajtó, hogy mehetünk be. A többiek kapkodva tüntették el a másolás nyomait, amíg én és Gus elsőként beléptünk a terembe.
Ekkor megcsapott az égett szag.
Ez csak egyet jelenthet.
Amit a legjobban utálok.
Kísérlet következik.