Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

16.

Hello everyone!
Kezdjük a legfontosabbal: felfüggesztem a Flawless Flatmates sztorimat.

Akkor lelkizzünk.
Észrevehetően lassan érkeznek a részek, ennek pedig több oka is van. Kurvára tanulnom kell, döntenem kell a jövömről, lelket kellett ápolnom, én sem voltam nagyon heppi mostnában, vlogmas volt és pluszba megszállt az ihlet más történetekkel kapcsolatban.
Talán a legrosszabb, hogy nemtudom hogyan akarom az FF-t folytatni hosszútávon. Kb 30 részesre terveztem, de egyszerűen képtelen vagyok írni.
Sajnálom.
,,Mellesleg" milliószor köszönöm a 5000+ olvasást és a 408 csillagot. Imádlak titeket❤

7:34 van.
Kb fél órája fenn vagyok.
Szombaton.
Ismétlem, szombat reggel.
Én hülye.
Csakis azért, mert rosszul érzem magam amiatt, hogy a többiek miattam nem mennek le a partra. Kurvajó idő van, süt a nap, a víz legalább 25 fokos, szóval tökéletes délelőtt lenne a strandon.
Na jó, nem lehetek egyszerre ennyire beszari és önző.
Én egy erős, határozott nő vagyok, akire számíthatnak a barátai.
Vagy valami olyasmi.

Kimásztam az ágyamból és felhúztam a rolóm. Az utcán minimális forgalom volt, teljesen átlagos szombat reggeli látképpel: lézengő emberek, pár elszánt kocogó és elvétve egy-egy elvetemült turista, aki a korai időponthoz képest is kint volt egy jó szelfi kedvéért.
Komótosan megmostam az arcom, felöltöztem; hétvége van szóval farmersort és fekete-fehér csíkos póló. És igen: mezítláb.
Most komolyan, minek zokni?

Kicaplattam a konyhába és nekiálltam kaját keresni, végül megállapodtam egy áfonyás müzliszeletnél. Imádom.
Egyik kezemben reggelimmel, a másikban a telefonommal óvatosan benyitottam Anadorához. Elképzelésemmel ellentétben már nem aludt, hanem pizsamában feküdt az ágyon és netezett.
- Tumblr?-ültem le mellé.
- Yep. Te?
- WeHeartIt.
- Uhh, de rég voltam ott.
Pár percig csak a billentyűzet kopogását lehetett hallani.
- Felmegyek a srácokhoz, talán ők is felébredtek már.
- Oki.

Félkomás barátnőmet egyedülhagytam Tom Hiddleston-mániájával és felmásztam az emeletre. Viszonylag csönd volt, de balról a második szobában valami halk zene szólt. Mivel fogalmam sem volt kié a szoba a biztonság kedvéért bekopogtam. Egy felhangos ,,Gyere" után benyitottam és szembetaláltam magam a szőke herceggel.
- Szia Zora. Hogy tetszik a berendezkedésem?-mutatott körbe a kuplerájon. Mert igen, minden cucca szét volt szórva, két lépés után pedig a fogkrémes tubusába léptem. Egyszóval nem volt egy túl rendes hely.
- Elképesztően extravagáns. Dali irigyelne.
- Ki?-vágott értetlen fejet.
- Semmi.-mosolyodtam el.
- Szóvaaal-tekerte lejebb a rádiója hangerejét.-mit csinálsz te itt?
- Gondoltam szólok, hogy fél óra múlva megyünk a partra.
- Mi?-Luke értetlen fejet vágott, de csillogott a szeme.
- Jól hallottad. Gyerünk, szólj a többieknek.
Hemmings azonnal kirohant és kis híján átgázolt a szemközti ajtón.
Egy artikulálatlan üvöltés és puffanás hallatszott majd Michael röhögése. Kisétáltam a folyosóra, hogy visszatérjek amikor kinyílt a kiwi ajtaja.
- Ez meg mi a tököm volt?
- Luke ,,szólt" Michaelnek, hogy megyünk a partra.
- Ráugrott?-ásított Calum.
- Aham.
- Mikor megyünk?
- Fél óra múlva.-indultam lefelé, mivel még Anát is össze kellett szednem.

Egy óra múlva a parton ültem Papírvárosokkal a kezemben és a többieket figyeltem.
Eszem ágában sem volt bemenni a vízbe.
Miután teljesen végeztem Quentin és Margo történetével, beordibáltam a többieknek, hogy elmegyek kajáért. Michael kijött a partra avval, hogy elkísér és amúgy sem birnám el mindannyiunk rendelését, szóval kell egy erős férfi segítségnek. Kac-kac.
A közeli street food kocsihoz mentünk, isteni mexikó kaját lehet ott kapni. Negyed órás sorbanállás és tülekedés után végre rendelhettünk majd Lichtenstein egyhavi élelmével visszatértünk a partra.
- Hallod.-nézett rám Mr. Szineshaj-veled simán elmennék fesztiválozni.
- Mert?-sandítottam ki az enchadilák mögül.
- Egyrészt mindenkit túlordítottál, másrészt profin gyűrsz le mindenkit kajarendeléskor.
- Édesem, menzás voltam hat évig.

Visszaértünk a mi partszakaszunkra és az összes törülközőt kiterítettük, majd négy kölcsönzött napernyővel elbarikádoztuk magunkat. Mind a hatan körbeültük a középre letett kajahalmot és nekiálltunk ,,villásreggelinknek".
So good.
Kb másfél óra evés és árnyékban való pihenés/beszélgetés után a fiuk és Anadora visszamentek a vízbe én pedig nekiálltam unatkozni.
Vagy háromszor megcsodáltam Michael és Ashton szörftudományát, Ana a benn töltött idő alatt jelentősen jobb lett Luke segítségének köszönhetően, Calum pedig a többieket szivatta.
Éppen Ana hatalmas hátrabukfencén röhögtem, amikor egy kezet érztem a vállamon.
- Szia Zora!
- Csao Dora. Te nem edzésen vagy?
- Nem.-nevetett fel osztálytársam-az edző egy másik röplabdacsapattal van versenyen délelőtt, szóval elmaradt. Úgy döntöttünk pár csajjal, hogy kijövünk ide valami gyakorlásfélére. Nincs kedved beszállnni?
- Hát persze! Minden jobb mint itt unatkozni.-tápászkodtam fel.
- Kivel vagy itt?-mutatott a törülközőkre.
Öhm.
Az ,,AshtonIrwinazunokatesomésittlogunkabandájávalAmúgylehethogyalakótarsainklesznek" választ nem pont most kéne benyögnöm.
Persze előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy a rokoni szálra fény derüljön, Ash-sal meg is beszéltük, hogy az első picit is félreérthető helyzetnél tisztáznak a menedzsmentel mindent, de nem akarjuk addig világgá kürtölni a helyzetet.
- Anadora osztálytársaival. Valahol benn fürödnek, de én...
- Tudom. VÍZFÓBIA.-röhögött fel Dora.
Amikor gólytáborban be kellett mutatkozni, ez volt az első információ amit megosztottam magamról, ami nem volt a legjobb döntés, mert az egy hét alatt a fiúk végig a kis hableánynak hívtak.
Vicces volt. Ja, mégsem.
De, hála az égnek, inkább becenévként maradt meg, mint csúfnévnek.

A röplabdahálónál kezdetét vette a vérre menő harc, ami egészen háromig tartott. Ugyanis akkor megjelent Ana, hogy mondjuk haza kéne mennünk lassan. Elköszöntünk a csajoktól, Dorával pedig megbeszéltük, hogy ha kicsit késik a holnapi bowlingról, akkor megvárjuk a buszmegállóban.

A mi partszakaszunkhoz visszaérvve kicsit sokkott kaptam, mivel a srácok egy halom lánnyal fotózkodtak. Inkognitó pls.
- Nyugi.-intett Anadora és az összeszedett cuccokra mutatott.
- Mindent összepakoltunk és Michaellel megbeszéltük, hogy a ház előtt találkozunk.
- Oksa. Na és még mit beszéltetek meg?-kaptam fel saját cuccomat plusz Calum-ét.
- Érdekes srác. Másmilyennek képzeltem.
- Merthogy?
- Tudod-lépett fel a járdára és szlalomozni kezdett az emberek között.
-Bár Ash-t tényleg jól ismertem, mindig úgy érztem, hogy egy más srác néz rám az újságokból. Lassan elfelejtettem, hogy ő volt az a srác aki a képembe nyomta a makarónis tálat, helyette a népszerű és tehetséges sztárt láttam, aki tuti nem emlékszik már rám. A többieket pedig végképp nem ismertem. Olyan...elérhetelnennek tűntek. És hiaba olvastam minden róluk szóló cikket és interjút, minimálisan kevés dolgot tudok csak róluk.
- Ugyanazt gondoljuk. Napról napra rájövök, hogy mennyire másnak hittem őket.
De nekem speciel Ashton akkor is a barom unokatestvérem volt, amikor a One Direction előzenekara lett a 5SOS. Ennyi.
- Fura ez a helyzet.-álltunk meg a gyalogátkelő előtt.
- Ja. Itt van egy világhírű banda, aminek az unokatesóm is tagja és azért harcolnak, hogy a lakótársaink lehessenek. Amikor tele vannak pénzzel. Kicsit szürreális helyzet.

A lakásunk előtt lerogytunk és bevártuk a fiúkat. Negyedóra múlva meg is érkeztek és felcipekedtünk. A srácok és mi is elindultunk lezuhanyozni szép sorban. Ana ment elsőnek, mivel szerinte hamarabb végez nálam.
Srácok, mértem az időt.
37 percig zuhanyzott. Arról ne is beszéljünk, hogy közben The 1975 számokat énekelt. Mondjuk kurvajól, tehát megbocsátok.
A szobámban neteztem, csoportbeszélgetéseimet olvastam vissza, felnéztem Facebookra meg Instára és vártam a megváltást. Fentről időnként furcsa hangok jöttek, de megálltam a késztetést, hogy felmenjek. Ki tudja miket láthattam volna.

Zuhanyzás után nekiálltam tanulni. Kezdtem föcivel, az imádnivaló tundraéghajlatot magoltam, majd jöhetett a töri a rohadt évszámokkal, aztán irodalom meg matek és végezetül a legutálatosabb tantárgy: a kémia. Rühellem.

Hat körül Luke összeszedett minket egy közös vacsora erejéig. Mint kiderült, a fiúk elvoltak fenn: playstatiönöztek. Kaja után (saláta pls) nekiálltunk mozizni, ugyanis tegnap elhatároztuk, hogy Halálos iramban maratont tartunk.
Szerintem a tokiói hajsza vége felé aludtam be amiért rettentesen szégyelltem magam.
De nem tehetek róla.
Olyan kényelmes volt Calumnak dőlve a kanapén.