Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

12.

Hello everybody!
Nem tudom, hogyan tudnám megköszönni a 1000+ olvasást és a 134 csillagot.
Egyszerűen le vagyok döbbenve a számok láttán.
Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyien olvassátok az írásomat.
Köszönöm. Mégegyszer.
De nem akarok tovább nyáladzani, inkább itt egy új rész (amit biztos szívesebben olvastok :D):

Brutális volt a kedd reggel.

Én elaludtam az íróasztalomnál és nem ébredtem fel az R U Mine-ra. A hangerő viszont akkora volt, hogy a fiúk igen és elég rendesen emlegették mélyen tisztelt anyukáinkat.
Ana fél órával később keltett, mikor berohant a szobámba ruháért. Háromszor öltözött át, semmi nem volt jó neki, végül kikötött egy sötétzöld alapon fehér csillagos pólónál, szokásos fekete nadrágnál és sima fekete Conversenél. Én egy sima liláskék pólót vettem a szokásos fekete nadrágommal és a lila virágos Vans cipőmmel.
A fiúk sem jártak jobban, Ashton már a konyhában ült egy saját készítésű szendvicset fogyasztva amikor én kiértem és tájékoztatott arról, hogy interjúra kell menniük nyolcra.
Aha. Lassan hét óra volt és sehol nem álltak.
Luke a fürdőt egyszerűen katasztrófá sújtotta területté alakította, mert elszabadult a zuhanyrózsa miközben fürdött, legalábbis ezt mondta amikor fel-alá rohangálva felmosót keresett. Odaadtam neki a miénket, mire gyorsan eltűnt vele. Amúgy rohadt kiváncsi vagyok, hogy hogyan tud egy zuhanyrózsa ennyire elszabadulni?
Michael szintén nem talált magának elég punkos öltözéket plusz nem találta az egyik sporttáskáját.
Calum a kávéfőzőt próbálta rendbehozni, de mivel bő egy éve nem használták, nem nagyon akart beindulni.
Ashton meg olyan álmos volt, hogy kis híján lefejelte a konyhapultot.
Pedig én tanultam tegnap az éjbe nyúlóan...
A slusszpoén az volt, hogy semmi kaja nem volt itthon. Suli után nemcsak táblát, de élelmiszert is kell vennünk.
Nagy nehezen összeszedték magukat kb negyed nyolcra amikor újabb problémával szembesültünk.

Nem nyílt a bejárati ajtó.
Pasztmek.

- Most ez egy vicc, ugye?
- Nyugodj már le Ash, oda fogunk érni.
- Már hogy lennék nyugodt, amikor itt ragadtunk?!
- Ash, igaza van Michaelnek, nyugodj már le-szóltam közbe.- Amúgy is mindjárt kinyitom.-vettem le az egyik (kissé átalakított) fémfogasunkat.
Beleraktam a zárba, pontosan a kulcs alá és lefelé nyomtam, miközben enyhén elfordítottam jobbra. Azonnal kipattant a zàr.
- Csajok. Két napon belül legalább négyszer ránk hoztátok a frászt. Ezt mondd, hogy nem sorozatokból szedtétek.
- Nem, Mr. Hemmings, ezt még édesanyám mutatta meg nekünk vészhelyzet esetére. És Ashton arckifejezését látva ez erősen vészhelyzet volt.-nyugtatta meg Anadora.
- De az is vészhelyzet, hogy van 20 percünk a beérésre, szóval spuri!-löktem ki mindenkit a lakásból. Ennyi szerencsétlent egy rakáson...

Levágtattunk a lépcsőn, majd Ash kezébe nyomtam a lakáskulcsom. Sajátjuk majd akkor lesz, ha véglegesen itt maradnak, addig használják az enyémet. A kapun kijutva egy bazinagy fekete kocsi várta a fiúkat, akik gyorsan be is pattantak. Luke viszont nem csukta be az ajtót, hanem kérdőn ránk nézett.
- Nem jöttök?
- Mi? Hova?
- Késésben vagytok. Mi meg kocsival. Eldobunk titeket addig.-világosodott meg Ash.
- Nem lesz egy pöppet feltűnő, hogy egy bazinagy fekete Range Roverrel érkezünk meg a sulihoz, amikor köztudottan gyalog járunk?
- De. Akkor jöttök már?
- Van más választásunk?-sóhajtottam fel.
Bemásztunk a hat üléses luxuskocsiba és öt percen belül már az északi szárny felé rohantam. Hayley fedezett, gyorsan utolsó elöttiként beslisszoltam a terembe. A többieknek persze feltűnt, hogy nem a szokásos időbem jöttem, Ella ki is vallatott kémia után (amin a múltkori után lapultam).
Mindent elmeséltem, kivéve azt az apró tényt kivéve, hogy a 5SOS jelenti az unokatestvéremet és a legjobb barátait. Jó hogy nem kérdezatt rá a horribilis bérleti díjra, mert arra már nem tudtam volna mit kitalálni.
Törin annyira lekötött a kereskedelmi útvonalak térképe, hogy elkezdtem összeírni a bevásárlólistát. Kis híján le is buktam, de messziről a tanárnő jegyzetnek nézte az firkálmányomat, szóval dícséret lett a vége. Én pedig próbáltam halkan megfulladni a röhögéstől.
Irodalmat kifejezettem szeretem, szóval ott figyeltem. Arra is, amit a tanárnő mondott és a baromkodásokra is.
Duplafrancián lerohadt a kezem. Ennyit elég is tudni az óráról.
Fájó szívvel néztem a szakkörtársaimat, akik nevetve elvonultak a terem felé, miközbe én Anadórát vártam az aulában. Mentem volna velük, de én ugye a pályázat miatt fel vagyok mentve a látogatása alól.
A YPP miatt, amivel semmit nem bírok haladni.
Ana most nem rohant kivételesen, de így sem hagyott több időt az önsajnálatba süppedésnek és elindultunk haza. Előbb ledobjuk a cuccainkat utána elbuszozunk a szupermarketbe. Törin végzett számításaim szerint nagyszerűen ki fogunk jönni a pénzünkből.
- Martha az egyik szünetben felhívott.-homályosított fel Ana amikor pánikrohamot kaptam amiért eddig nem hívtuk fel a dadusunkat.
- És???
- Hát kérlek.-vigyorgott-Martha tegnap randizni volt. Annyira készült rá, hogy elfelejtett szólni nekünk. Szegény, annyira bűntudata van...
- Martha randevún volt. Hát én elhalok. Majd rendesen kifaggatjuk az öreglányt.
Martha a hatvanas évei közepén járhat és még mindig csinos nő. Lassan több, mint öt éve meghalt a férje, akivel mi sosem találkoztunk, de rengeteget mesélt róla. Élete nagy szerelméről akár órákon keresztül is beszélni tudott, mi pedig kissé kuncogva, de mindig végighallgattuk a régi lemezt a táncfesztiválon való találkozásuktól a lánykérésen át egészen Mr. Jolly betegségéig. Dadusunk ilyenkor mindig elérzékenyült, mi pedig készségesen rohantunk zsebkendőkért.