Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

3.

A világ legjobb dolga reggel valahol az ébrenlét és az álmodás közötti állapotban lebegni. Még csend van, pihenhetsz, kizárhatod a külvilágot, de már érzed az illatokat, hallod az utcaról beszűrődő morajlást és olyan nyugodt minde...
-FLETCHER!
Eddig a pillanatig. Nemár, emberek, csak még egy negyed órát. Pls.
-ZORA FLETCHER, mégis hogy gondoltad hogy a festékesbödöneidet a zuhanytálcába pakolod?!
Résnyire kinyitottam a szememet, amikor egy árny rontott be a szobámba, ami vagy Anadoráé vagy egy betörőé aki nálunk akar zuhanyozni. Én már semmin sem lepődök meg.
-Mondd ébren vagy egyáltalán te evolúciós hulladék?
A degenerálás alapján ez határozottan Ana. Megspóroltam egy utat a rendőrségnek.
-NEM FOGNÁD BE EGY KICSIT MÉG AZT A ROHADT NAGY SZÁDAT?! ÉN MÉG ALUDNÉK! ÉS KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY FESTÉKESBÖDÖN, AZ AKRILFESTÉKKEL TELI TÉGELY TE IQ BAJNOK!
- AZONNAL ELRAKOD AZ AKRILFESTÉKEIDET!
-NYET SZTYEPANKA.-fordultam a másik oldalamra. Erre ez a vadbarom felhúzta a redőnyt és letépte a takarót rólam.
-Amúgy közölném hogy negyed hét van és brutális késésben vagyunk.
-HOGY MI?!
Úgy néz ki nagy szunyálásom közepette átaludtam az ébresztőt, ez a hülyegyerek meg nem keltett fel. Ez a mi formánk.
Azonnal kitántorogtam a fürdőszobába, hogy megfésülködjek és korrektorral rendbehozzam magam, eközben Ana fel-alá rohangált a szobájában fél pár zokniban, mert nem találta a smaragdzöld pulcsiját. Miután megtéptem azt a barna szénakazalt a fejemen, amit hajnak hívnak, és jelentősen javítottam arcom minőségén visszarobogtam a szobámba valami normális ruháért.
Éppen könyökig turkáltam a szekrényemben, abban reménykedve hátha megtalálom a Mona Lisa-s felsőm, amikor megszólalt a telefonom az éjjeliszekrényemen.
Az Arctic Monkeys R U Mine? számát játszotta.
Evvel nem is lenne probléma, mert imádom, csakhogy.

Ezt csak és kizárólag a fél hatos ébresztőmnél használom.

Akkor hány óra is van?

A kijelzőre pillantva beigazolódott a gyanúm.
Hogyaza...
-ANADORA HAKIE! TUDOD HÁNY ÓRA VAN?!
-FÉL HÉT!
-A MEGVESZEKEDETT MOSZKVAI NÉNIKÉD FÉL HÉT, FÉL HAT VAN!
Ana abban a pillanatban megjelent az ajtómban, már a pulcsijában és fél sonkás kenyérrel a kezében. A szemét nekem bezzeg nem csinált kaját.
-Moft viffelvz ugyle?
-Evés közben nem beszél az úrihölgy, ahogy Martha mondaná. A kérdésedre válaszolva pedig nem, nem viccelek.
Mölbb-öm lenyelte az utolsó falatokat majd hisztérikus röhögésben tört ki.
-Most komoly, hogy egy órával elnéztem az időt?!-fulladozott.
-Amilyen balfácán vagy édesem, meg sem lepődöm.-kezdtem el én is vihogni.
Ez a reggel is jól indult.
Miközben kipakoltam a festékes-tégelyeimet és előkotortam a maradék ruhadarabjaimat, Ana csinált nekem reggelit bocsánatkérésként.
Táplálkozásomat az elém lecsapott laptop zavarta meg.
-Mivan? Nemhogy aludni, de már enni sem hagysz?
-Fogd be és inkább figyeld hány értesítésünk van.

1272.
Oh my God.
Ennyien jelentkeztek a hirdetésünkre tegnap este óta.

Miután sikeresen félrenyeltem a számok láttán, Ana közölte, higy ez a szám csak növekedni fog.
-Ugye tisztában vagy vele hogy meg vagyunk mentve?-kérdeztem boldogan. Tuti vannak közöttük olyanok, akik számunkra megfelelő árat tudnak mondani. És akkor felújíthatnánk a tetőt...
-Te pedig ugye tisztában vagy vele, hogy mekkora munka lesz megfelelő lakótársakat találni?
-Jaj Ana, maradj már, tök buli lesz. Egy rakás fiatal jön majd. És még helyes srácok is jelentkezhettek...
Ha tudtam volna mennyire igazam lesz.
Gyorsan befejeztem a reggelim, felkaptam a táskám és bevártam Anadorát aki még a karkötőivel szórakozott. Amatőr, én már le se veszem őket.
-Csekkolás!-álltunk meg az egészalakos előszobai tükör előtt. Bff-em befonta szőkésbarna haját, smaragdzöld pulcsit és fekete gatyát vett, hozzá krokodilmintás tornacipőt. Ami egyébként az enyém, de már szívbaj nélkül csórunk egymástól.
-Oké, te jó vagy mint mindig. Én?
Semmit sem csinálok a hajjam max. megtépen aztán egyész nap szidom magam, hogy miért nem foglalkozok vele többet. Végül megtaláltam a Mona Lisa-s pólóm, ami feket gatyával és festékpacás mintájú Vans cipővel egészült ki.
-Te is. Mint mindig.-ölelt meg barátnőm.
-Na menjünk, még el kell terveznünk hogyan szelektáljuk a jelentkezőket.
Kilépve megcsapott a sós víz illata, amit imádok. Ana bezárta az ajtót, én pedig legyalogoltam a postaládánkig. Négyemeletes társasházba nem raknak liftet, mozogjon csak a nép.
Természetesen kaptunk egy halom "Eladó lakást keresek!" hirdetést, a szokásos reggeli napilapot és tegnapról egy értesítést, hogy ajánlott levél+csomag érkezett, ergo mászhatunk be a postára.
-Na?
-Semmi extra. Délután ugorj be a postára anyuék újabb kagylóküldeményéért.
-Miért te hol leszel? Nem együtt jövünk haza?
-Nem ma szerintem beszélek Mr. Andersonnal a pályázatról.-mondtam miközben elindultunk a jó negyedórás sétánkra az iskola felé.
-Ajj. Nem szeretek nélküled mászkálni.
-11 éve együtt mászkálunk, a postáig csak kibírod!-nevettem.
-Ki tudja? Lehet hogy útközben elkap a baltás gyilkos és már csak a fejemet látod viszont, mikor elküldi postán.-Ana imádja Stephen King-et. Határozottan rosszat tesz neki.
-Hát édesem, akkor megoldottam a nappali északi falának kidekorálását. Roppant csinos trófea leszel.