Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

6.

Aki azt állítja, hogy nem éri meg Dylan O'Brian vagy Colton Haynes miatt elkésni, az hülye.
A sorozatmaraton kissé elhúzódott, így reggel már tényleg  fél hétkor keltünk.

Ma még a tegnapi egyéni csúcsunkat is megdöntve rohantunk, én speciel összetörtem egy körömlakkot amikor visszahajítottam a fésűt a fürdőbe, de Ana se volt jobb, konkrétan félúton vette észre, hogy a lekávézott farmerja van rajta. Amíg visszafutott én csekkolam magamat az egyik kirakatban. A hajam pocsék volt, nem vicc, a fekete-fehér kockás pólóm pedig arcom mindkét színárnyalatát tükrözte: hullafehér az arcom, lilás-feketék pedig a szemem alatti karikák voltak. A fekete magasított derekú farmerom elviselhető volt és a fekete slip-onom csodás. Ana visszatérésekkor egy zöld ruhát viselt fekete harisnyával és a fekete bakancsával. Kényelmesen bekocogtunk az iskolába, majd elsprinteltünk a termünk irányába. Én duplairodalommal kezdek szerdán, ő pedig franciával.
Mivel csupán öt perccel múlt nyolc, így nem késtem sokat, Ms. Wesley gyorsan a helyemre parancsolt, mivel ma szándékozott befejezni a filmnézésnek hívott de burkoltan lógást. Levágtam magamat Ella mellé és végighallgattam a Dylannal való romi gördeszkázós sztoriját, majd röviden én is elmeséltem neki az ösztöndíjat. Ez a barom kis híján sivítozni kezdett a hír hallatán, úgy kellett befognom a száját. Még csak az kéne, hogy mindenki megtudja..
A többiek diszkréten kiröhögtek minket, majd folytatták a film utószinkronizálását.
Miután megvolt a duplaóránk átsiettünk az északi szárnyba, fizikára, ekkor végre lehetőségem adódott eljutni a büfébe is. Ella előző szünetben a "nemreggelizteméséhendöglök" érvemet semmibe vette és egész szünetben faggatott a YPP-ről.
Most viszont eljutottam a büféhez, mivel a többiek nagyban tanultak a mai órai röpdogára, én pedig már tegnap megtanultam mindent.
Legnagyobb meglepetésemre Anadora várt rám egy mini hawaii pizzával a büfé körüli asztalok egyikénèl, és éppen a sajátját pusztította. Kicsit kikérdezett a hidrosztatikai nyomásról, majd beszélgettünk a délutánról. Reggel késésünk ellenére kör-emailt küldtünk a maradék lakótársjelöltnek, hogy mikor lehet megnézni a lakást. Ma jönnek a szinglik és a párosok, holnap pedig a háromfősek, végül pénteken a négyesek.
Ana még megkért, hogy hívjam fel Marthát, miszerint szükségünk van rá, amikor viszont a tömegben meglátott egy Colinhoz hasonlító sziluettett, eltűnt. Elszublimált.

Az iskolában nyugi volt egyébként, fizikán ugye dogát írtunk, duplanémeten meg nyelvtanoztunk, majd megkoronáztuk a napot egy matekkal és már húzhattunk is haza.
Mölbb-ömet vártam a kijáratnál, amikor Gus megállt mellettem. Oh, biztos most hajtja be a tartozásomat.
- Hello Zora.
- Szia Gus. Nem kéne már a buszodon ülnöd?
- Nem, ma megyek a húgomért a sulijába.
- Klassz. -néhány perc kínos csönd után Mr. Light megszólalt.
- Asszem jössz nekem eggyel.
- Pontosan.
- Ugy ismered Rebecca Rockefeller-t?
- Aha.-villant be a rajzszakkörös padtársam képe. Szőkésbarna hosszú haját mindig befonja, és szinte csak virágos cuccokban jár. Aranyos lány, jókat szoktunk röhögni együtt szakkörön, de sajnos nem nagyon ismerem.
- Kitalálom. Vegyem rá, hogy menjen el veled randizni?-nevettem fel. Ekkor valaki rohadt nagy robajjal elhasalt a fölöttünk lévő emeleten és volt egy halvány sejtésem, hogy Ana az.
- Oh, te kis naiv.-nevetett Gus.
- Már négyszer voltunk. Szeretném megkérni, hogy legyen a barátnőm. És ennél a pontnál jössz te a képbe.
- Mondd, hogy nem festenem kell!-nyögtem fel. Ez kész röhej, már lassan mindenki festetni akar velem.
- Sajnálom, de igen. Jössz nekem eggyel Fletcher.
- Jó, meglesz az a festmény Gus, de csak mert megmentettél az egyestől.
- Mikorra?
- Hétfő? Most nem nagyon van időm bármire is, de hétvégén nekiállok.
- Oké. Most én imádlak.-nyomott egy puszit a hajamba.
- Az egy nagyszerű dolog, de Rebecca előtt ne mondogasd sokszor.-ekkor vettem észre Anadorát, aki lassan csoszogott felénk fájdalmas fejjel. Ezekszerint tényleg ő vágódott el felettünk. Még ez is.
- Na megyek Gus, asszem ápolnom kell, majd holnap találkozunk. Szia!
- Hello és köszönöm!
Megindultam Ana felé, aki tényleg nem festett jól.
- Mid fáj?
- Az egy jobb kérdés lenne, hogy mim nem.
- Na akkor most szépen lassan hazamegyünk és ideadod a táskád, mert azt inkább cipelem, mint téged.
- Az a ribanc Jessica kigáncsolt.-dühöngött, miközben hazafelé másztunk.
- Hát aranyom, úgy tűnik félti tőled az öribari Colinját.
- Kell a frásznak Colin Cox.  Tőlem avval használja ki a szabadidejét akivel akarja, de utána ne engem basztasson az Lb-je. Csak barátok vagyunk.
- Szerinted ez hol érdekli Jessicát?
- Te mondd hány óra van?-váltott Ana témát.
- Negyed három.
- Ugye tudod, hogy fél háromkor jön az első adag a szinglikből.
Ó, hogy az a..
- Akkor húzzunk bele. Menni fog te hadirokkant?
- Anyád szűz.
Valahogy csak hazaértünk, és ahogy épp Ana szakadt harisnyáját elemeztük Marthával, aki nem sok jóval biztatott a rendbehozatallal kapcsolatban, meg is érkezett az első jelölt.
Mivel Anadorát Martha sérültnek nyilvánította (mivel alig bírt ráállni a bal lábára) én vállaltam a mai nap lebonyolítását, cserébe Ana megírja leckéimet.
Éljen a stréberbarátság.
Kinyitottam az ajtót és egy kb 18 éves brutálhelyes srác nézett rám kérdőn.
- Szia. A lakóhirdetésre jöttem. Beszélhetnék a tulajdonosakkal?
- Hello és éppen azt teszed. Gyere be.
Na a srác egy kicsit ledöbbent az életkoromon, de bejött.
16 vagyok emberek, nem pelenkás!
- Szerintem csukd be a szád, ugyanis roppant előnytelen.- néztem rá miközben levettetem vele a cipőjét.
- Bocs, csak idősebbnek gondoltalak.
- 16 vagyok.
- Én meg 18-nak néztelek. Jobb?
- Nemsokkal, de próbálkozni mindig lehet. Na gyere.-vezettem be a nappaliba.

-Szóval-kezdtem bele az idegenvezetésbe-
ahogy láttad az előszobából kétfele lehet menni: egyenesen egy csigalépcsőt láthattál, azt speciel nem használjuk, de a tetőre vezet; balra a nappali található, egybenyitva a konyhával, választóvonalként a konyhapult szolgál. A konyhában van sütő, mikró, tűzhely, mosogatógép vagyis minden amire szükség van. Egy ablaka van, az utcára néz.-mutattam arra és hálát adtam az istennek, hogy Martha előbb ért ide és elmosogatott.- A nappali a legvilágosabb helység, ugyanis az egyik fala üvegből van amint látod. Az a nyugati fal egyébként. Az északi fal választófal, a két ajtó az én és a barátnőm szobáját takarja. Azt most nem mutatnám meg a kupi miatt, de van egy közös fürdőszoba is. És most menjünk föl.-irányítottam a nappali sarkánál kezdődő (másik) lépcsőhöz.- Ezt már direkt nem csigalépcsőnek tervezték. Á, és meg is van Martha.-láttam meg felérve dadusunkat.
- Ő a dadusunk és házvezetőnőnk Mrs. Martha Simpson. Martha, ő itt az első jelölt.
- Morgan Anderson.-egy gyors kézfogás után már toltam is tovább a, mint kiderült, Mr. Andersont.
- Erről a folyosóról hat szoba nyílik: négy hálószoba egy mosókonyha és egy fürdőszoba. A mosókonyhát mindenki használja. A fürdőben van zuhany, mosdó, wc és egy szekrény a törülközők plusz egyéb tisztálkodószerek tárolására. A szobákban ágy, íróasztal székkel, gardróbszekrény valamint egy fotel található. Nyitottam be az első, balra lévő szobába. Morgen nem jött be, csak kint álldigált. Ennek meg mi baja van?
- Nem nézed meg?
- Hát, egy ilyen alsó szint után az ember elvárná, hogy a szobákhoz külön fürdő is van.-fintorodott el. A kis sznob.
- Amennyiben nem felel meg, lehet távozni.
- Jó ötlet.
Kikísértem, mert nem vagyok paraszt, de ez kész röhej volt.
Nincs saját fürdőszobád, hát jajistenem, mindjárt belehalsz, tényleg, mekkora probléma màr.
Pár percen belül megjött az első párosunk, egy testvérpár, de a csajoknak nem tetszett, hogy nincs tévé a szobában. Bocsánat.
Micsoda igényeik vannak egyeseknek.

Fél kilenc után öt perccel rúgtam ki az utolsó jelentkezőt, enyhén szólva sem tetszett a homofóbsága.
Bementem Anadorához, miután elbúcsúztam Marthától, aki derekasan helytállt ma, a segítségével tuszkoltam ki néhány kellemetlen tagot.
- Na?- húzta ki a fülhallgatóját a füléből. A mázlista már rég az ágyon ülve netezett, amíg én szenvedtem.
- Van egy jó és egy rossz hírem.
Melyikkel kezdjem?
- A jóval.
- Az összes szinglit és párost letudhatjuk.
- És mi a rossz?
- Egyikük sem volt méltó ahhoz, hogy elfoglaljon egy szobát.
- Nemár, ma voltak itt vagy 100-an.
- Lehet, de vagy neki nem felelt meg a hely, vagy a jelentkező bem felelt meg. Inkább az első.
- Pasztmek.- hanyatlott vissza a párnák közé. Én begyalogoltam a fürdőbe, hogy arcot mossak.
- Amúgy Zora, megcsináltam a házidat, de volt egy lábjegyzet a németfüzetedben, miszerint holnap szódoga. Azt már helyetted nem tudom megtanulni.
- Akkor megvan az esti programom. Nagyszerű. Kaja?
- Jó, hogy szólsz éhen döglök.
- Melegszendvics?
- Melegszendvics.
- Talán a melegszendvics lesz a mi örökkénk.-röhögött fel Ana.
Megcsináltam gyorsan, aztán nekiálltam a németnek.
Lb-m már rég szunyált, mire végeztem. Lezuhanyoztam, majd bezuhantam az ágyamba.
Utolsó gondolatom az volt, hogy holnap megint egy csomó embernek kell megmutatnom a lakást.
Ettől annyira megijedem, hogy azonnal bealudtam.