Flawless Flatmates (5SOS HU) [Felfüggesztve]

9.

Szombat van, a két legjobb barátnőm itt alszik mellettem és még meg is találtuk a leendő lakótársainkat. Lehetne ennél jobb reggelem?
Óvatosan felálltam a kanapénkról, ügyelve arra, hogy Ella feje a vállamról egy nagyobb párnára kerüljön. Átléptem Ana lábát és valami kaja után kezdtem kutakodni a konyhában.
Találtam virslit, úgyhogy megfőztem hatot és előszedtem a kecsapot. Az illatra magához tért Anadora és Ella is. Egy "kajaaaa!" hörgéssel a konyhapulthoz ültek várva a kiszolgálásra. Megreggeliztünk, Ella meg el is rohant rögtön, ugyanis arról nem volt szó tegnap, hogy nálunk alszik ergo a szüleitől van 41 nemfogadott hívása és néhány rivallóhoz hasonló hangüzenete. Hupsz.

Anával megbeszéltük a hétvégét: ma délelőtt nekiállunk kitakarítani a felső emeletet és várjuk Mr. S-t, délután pedig időt szentelünk a YPP-inknek is. Holnap délelőtt tanulunk, délután Ana elmegy az iskola kórustagjainak szervezett programra (chh) én meg befejezem Colin bátyjának szánt festményem. Késő délután Ana hazaér és Marthát áthívjuk: 1.segíteni a takarításba 2.elmondani a nagyszerű hírt miszerint züllött erkölcsű lányokká lettünk.

A szombati program többé-kevésbé megvalósult. Rádöbbentünk ugyanis délelőtt, hogy bazinagy rumli van a felső szobákban, csak a felszín tűnik rendezettnek. Nos, kijelenthetem, hogy a négy szoba szekrényeiben nagyobb kupi volt mint a mi két szobánkban ÖSSZESEN.
Találtunk egy halom Barbie-babát egy nagy bőröndben, de se az enyém, se Anáé nem voltak, úgyhogy ez egy megoldatlan rejtély még; ;kézisúlyzókat, amikkel negyed órán keresztül nagyszerűen elbaromkodtunk;a második szobában konkrétan rámdőlt egy komplett golfütőkészlet plusz két szörfdeszka; a harmadikban csupa plüsst és régi ruhákat találtunk; a negyedikben pedig egy csomó elromlott háztartási eszköz volt: vasaló behorpadva, két seprűnyél, egy rakat bakelitlemez nagyobb darabokra törve (de még megmenthetőek), régi vezetékes telefonok meg négy darab kinyitható, elég jó állapotban lévő szék.
Lehordtuk a kacatokat a pincébe, a számunkra kijelölt helyre, én nekiálltam és Cif-fel megtámadtam a fenti fürdőszobát, Anadora pedig porszívózni kezdett. Dél körül végeztünk, utoljára én megpucoltam az ablakokat, Lb-m pedig egy sima világoszöld ágyneműhuzatot szenvedett fel a négy paplan-takaró-kispárna együttesre.

Épphogy végeztünk a felső emelettel, amikor Mr. S csöngetett. Kissé meglepődött, amikor kissé ziláltan és porosan nyitott Ana neki ajtót, de hamar túltette magát rajta és besétált a nappaliba .
- Mr. Sacramento. Örülök, hogy látom.
- Szintúgy. Meghoztam az előszerződést. Kérem, olvassák el, az aláírást követően már nem lehet módosítani rajta.
Teljesen korrekt szerződés volt, mindkettőnknek joga van azonnali hatállyal felbontani, a lakbért minden hónap elején kapjuk készhez (170 ezer dollár OMG) és satöbbi, satöbbi. Mindketten alaposan áttanulmányoztuk, majd aláírtuk. Mr. S abszolút nem zavarta, hogy kiskorúak vagyunk, szerinte nagyobb a felelősségtudatunk, mint némelyik felnőttnek és Martha kezességet vállalt, így teljesen érvényesnek tekinti a szerződést.
- Mr. Sacramento, csak még egy kérdés. Hány évesek ügyfelei?-kérdeztem amikor kikísértem.
- A fiatalok 19, 19, 20 és 21 évesek. Reggel üzenek önöknek, hogy körübelül mikor érkeznek meg.
- Köszönöm. Viszontlátásra Mr. Sacramento..
- Viszontlátásra Miss. Itt a névjegyem, ha bármi probléma felmerülne, bár nem hinném.

Ebédelni elugrottunk busszal a legközelebbi McDonald's-ba, és rádöbbentünk, hogy ha be akarjuk fizetni az összes számlát, csekket meg miegymást, több ilyen gyorskaja-kiruccanást nem engedhetünk meg magunknak. Elpusztítottuk Lichteinstein egyhavi élelmét bánatunkban és hazaindultunk. Otthon Ana kiült a nappali sarkában lévő leharcolt pianínóhoz, hogy folytassa a dal írását, én meg átvedlettem a festőfarmeromba és egy már menthetetlenül összefestékezett pólómba. Leültem a szobám (ajtóhoz közelebbi) bal sarkában kialakított művész sarokba. És most jött a probléma.

Ott a vásznam, megvettem a szükséges speciális zsírkrétákat, a leggyönyörűbb fekete temperámat kikészítettem, csakhogy nem tudtam nekikezdeni.
Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém.
Pontosan meg volt a felyemben a kép.
Láttam magam, ahogy könnyed vonalakkal felrajzolom a két embert egy grafittal, akik az kellemes és borzalmas érzelmeket fejezik ki, átrajzolom őket fehérrel,majd lassú ecsetvonásokkal felviszem a fekete festékréteget, amitől előbukkanak kacskaringós vonalaim, végül pedig kirajzolódik a mesterművem.
De egyszerűen nem bírtam nekiállni.

Rajzoltam, nem lett jó, leradíroztam.

Próbálkoztam, elrontottam, radír.

Mégegyszer, ez sem jó, újra.

Nem tetszik, törlés, ötödszörre is elölről.

Ez így ment másfél órán keresztül, hol szentségeltem, hol elkeseredrem, hol megszállottan újrakezdtem vagy Anát hallgattam csöndben.
Mert ő is küzdött. Volt, hogy hatalmas robajjal lecsapta a zongora tetejét, volt olyan, hogy a sor felénél abbahagyta az éneklést, vagy csak szimplán össze-vissza klimpírozott idegeskedésében. Egy idő után viszont már csak a papíron sercegó ceruza hangját hallottam, valószínűleg megjött az ihlet.
Én meg egyszerűen feladtam, nekiálltam inkább az idősebb Cox fiú festményének a befejezéséhez. Amolyan a "Földmiutánazemberiségkihalt" képet kért, indok nélkül, de szívesen megcsináltam, ilyen témát nagyszerűen lehet ábrázolni. Egy autópályát alkottam néhány kocsival, megörökítve, ahogy a mellette elterülő dzsungel visszafoglalja.
- Van egy olyan sejtésem, hogy ez nem a YPP-re készül.-szólalt meg mögöttem Ana, amitől rendesen frászt is kaptam.
- Eltaláltad. Ez egy másik kép lesz.
- Colin bátyjáé? - Zseniális következtetés Mr. Holmes.
- Mivan a YPP-vel?
Hatalmasat sóhajtva elmndtam neki a problémámat. Ana figyelmesen végighallgatta panaszkodásom, majd próbált megnyugtatni. Kisebb-nagyobb sikerrel.
~~~~
Vasárnap délelőtt mindketten tanultunk, mivel Anadora előbb kész lett, ő ugrott el kajáért. Vett csirkemellet, amiből isteni ebédet tudok varázsolni a fűszerkertünk segítségével.
Fél kettő fele Bff-em lelépett a programjára, én pedig nekiálltam újra a pályázatos festményemnek.
Szintén zsákutcába vezetett a mai próbálkozásom, így csak Gus festménye lett kész: a klisés hold-nap ellentét fejezi ki a fiú-lány szerelmét. Nyálasan romantikus lett, de Rebecca imádni fogja, a kedvenc színeit használtam fel.
Miután gyönyörűen sikerült összefestékeznem a szénakazalt a fejemen, megmostam a hajamat. Martha a szárítás felénél érkezett, és míg elkészültem szemügyre vette a felső emeletet. Ana is hazaért, szóval kezdődhetett a buli.

Szerintem a gyermeküket felvilágósító szülőknek kevesebb stresszt okozott a beszélgetés lebonyolítása, mint nekünk a mai. Martha először nem jutott szóhoz, pár perc sokk után viszont nagyon is.
Kaptunk rendesen, de pontosan tudta, hogy nagyon liberálisan lettünk nevelve szüleink által és tuti, hogy ők nem fognak kinyírni minket a döntésünkért. Ezáltal rá hárult az erkölcsünk rendbehozása.
Kijelentette, hogy a próbahét minden napján eljön, hogy felügyelje a "vadállatokat". Ha a dadusunkon múlik, a srácok hamarosan eunuchok lesznek.

Holnap van a beköltözés.
Vajon milyenek lesznek a srácok? Normálisak vagy gigolok? Rendesek vagy szétszórtak? Tetszeni fog nekik a lakás?-ezeken a kérdéseken filóztam mielőtt álomba merültem este. Hulla fáradt voltam, szerintem nem kell magyaráznom miért...

Másnap délután viszonylag hamar megkaptam a kérdéseimre a válaszokat.
Hajaj, de még mennyire...