Egy perc alatt

1. rész: 2 nappal a tábor előtt

- BIANKA AZONNAL GYERE LE- üvöltözött Karesz a kapucsengőbe.
- Egy pillanat, csak felöltözök- mondtam.
- TŐLEM JÖHETSZ RUHA NÉLKÜL IS, CSAK GYERE MÁR!
- Egy pillanaaaaaat!- énekeltem bele a kaputelefonba, majd felrángattam a cipőmet.
- BIA GYERE MÁR!
- Egy pillanat!
- NINCS EGY PILLANAT! MÁR HÚSZ PERCE EGY PILLANAT!
- Jólvan, megyek- mondtam, majd lerohantam a lépcsőn és kinyitottam a kaput.
- Borzalmas vagy- ölelt magához Karesz.
- Tudom- nevettem fel.- Ó, basszus, a ruha rajtam maradt...
- Semmi baj, így is jó leszel- mosolygott rám majd beszállt a vadonat új Toyota Celicájba.
- Most ilyen jampik leszünk?- kérdeztem röhögve.
- Persze- vigyorgott Karesz, miközben kikanyarodott a lakótelepről.- Jampikák fájvevör!
A Tescóhoz érve szereztünk egy bevásárló kocsit, amibe beleültem, Karesz pedig száguldozni kezdett vele.
- NA VÉGRE- kiáltott fel Kamilla, mikor meglátott minket.- Hol a fenébe voltatok?!
- Öltözködtem- vontam vállat.
- Öltözködött- vonta meg a vállát Karesz is.
- Misi és Petra épp vérre menő evőversenyt tartanak, Dani meg Ricsi pedig csajozni próbálnak, szóval épp ideje volt, hogy ideérjetek- mosolyodott el. Hát igen, ez Kamilla, aki egyfolytában a jó öreg jó zsaru- rossz zsaru módszerhez folyamodik.- Bia, drágám de rég láttalak- ölelt meg.- Neked is szia, parasztkám, tudod, illik köszönni- fordult Karesz felé.
- Mintha te köszöntél volna!- méltatlankodott a másik.
- Mert én megtehetem, hogy nem köszönök, de te, te nem teheted meg.
Beértünk a Tescóba és megláttuk Petrát és Misit, akik a KFC egyik asztalánál falták a sült krumplit.
- Sziasztok!- mentem oda hozzájuk.
- Uamisten!- kiáltott fel Misi teli szájjal.- De ég áttaak!
- Hia Biufkám!- köszönt Petra is.- Gyee ide adj egy puhit jó anyádnak!
- Nekem is kell a puszi!- rohant oda Dani és felkapott a levegőbe úgy próbált össze puszilni.
- Te hallod, gyakrabban is idehozhatnád Biát- hallatszott Ricsi hangja.- Tudom hogy a pasija vagy meg minden, de nem sajátíthatod ki, a mi kis Jampikánkat.
- Hé, ahittem én vaok a hampikátok- horkant fel Misi.
- Nyugi, te is nagyon Jampi vagy- nyugtatta meg Karesz.
Bementünk a Tesco Tesco részébe (na ezt jól megaszondtam), és Dani persze adta a formályát és kapásból leborított egy egész polcnyi Coca-Colát (ezeket a cégeket sponzoroknak hívjuk, gyerekek).
- Uhh, basszus- morgott Petra kólapakolás közben.- Dani, neked miért kell ilyen szerencsétlennek lenned?!
- Nem tudom, miről beszélsz- mondta vigyorogva Dani, mire Petra hozzávágott egy teli üveget.- PETRA TE RETARDÁLT, EZ FÁJT!
- Upsz, bocsi, kicsúszott a kezemből- vigyorgott Petra és fölrakta az utolsó kólát is a polcra.
- Kit látnak szemeim? Szevasz Biuskám- hallatszott egy ismerős hang a hátam mögül.
Mindegyikünk hátrafordult és megláttuk Gerit.
Karesz közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezemet.
- Jajj, a kis hősszerelmes!- nevetett föl negédesen Geri.- Bius, beszélhetnénk?
- Húzz innen- szólt rá Karesz.
- Ez egy Tesco! Közterület! Én csak a kólákat nézegetem!
- Lehetőleg a legszélsőt vedd meg, mert abba belepisiltem- mondta Petra, majd odanyújtotta neki az említett kólát.- Na szia, húzás!
- Csak Biával akarok beszélni!
- Ő MEG NEM AKAR VELED- üvöltöttek föl egyszerre.
- Tudod mit Bia, menyjünk innen!- mondta Karesz, majd velem együtt elmasírozott a kijárat felé.
- Úgy megfolytanám- morogta, mikor kiértünk. Elővett egy cigis dobozt, majd rágyújtott.- Kérsz egyet, babám?- nyújtotta felém, de nemet intettem a fejemmel. Nem nagyon szoktam rágyújtani, csakis válságos helyzetekben.

Geri: Miért nem akarsz velem beszélni? Tudod hogy szertlek! Bármikor hívhatsz, tudod a számom...csók: Geri <3

- Na jó, mégis kérek- fordultam oda Kareszhoz, aki a kérésemnek eleget téve berakott a számba egy szál cigarettát és meggyújtotta.
- Ki írt?- kérdezte.
- Geri- mondtam és kileheltem a füstöt.
- És mit?
- A szokásos tudod hogy szeretlek monológját.
- Mekkora szemét!- háborgott Karesz.- Azon az estén...akkor egy életre megutáltam.

Nosztalgia1: Azon az estén
Geri részeg volt. Nagyon. Ezt már abból meg lehetett állapítani, ahogy ajtót nyitott. Én pedig köztudottan utálom a részegeket. Különösen, ha én nem vagyok az.
Nekemesett, én pedig próbáltam eltolni magamtól.
- Geri, figyelj, józanodj ki, és utána hívj föl- mondtam és elindultam az ajtó felé, de Geri megragadta a csuklómat.
- Au, te barom ez fáj!- kiáltottam fel és próbáltam kirángatni a kezem Geri szorításából.
- Mennél megcsalni mi?- kérdezte szikrázó szemekkel.
- Mi? Dehogy is!
- HAZUDSZ!- mennydörögte.
- Geri engedj el!- sikítottam, mert a csuklóm már szinte kettéroppant a szorításában.
Ekkor érkezett meg a nappaliba Karesz.
- TE ALÁVALÓ KIS RIBANC- üvöltött Geri és behúzott egy rohadt nagyot. Ráestem a padlóra, próbáltam összeszedni magam, de azt se tudtam, merre van fejjel előre. Ekkor megérztem, hogy valaki felkap, és kirohan velem a szabadba. Mikor kitisztult a látásom, egy kocsiban ültem és valaki egy zsepit tartott az orromhoz. Az arcom zsibbadt és szédültem is kicsit.
- Jólvagy Bianka?- kérdezte Karesz.
- A-azt hiszem- motyogtam.
- Figyelj, tudod tartani a zsepit az orrodnál? Nekem vezetni kéne.
Átvettem tőle a zsepit, ő pedig beletaposott a gázba.
Meg se álltunk egy óriási, palotának tűnő ház előtt.
Karesz kiszállt a kocsiból, majd átsétált az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.

- Ha ő nem lenne, nem is ismernénk egymást- mondtam válaszul.
- Menyjünk haza, jó?- kérdezte.
- Persze, menyjünk- egyeztem bele. Elindultunk a kocsi felé és Karesz autómatikusan megfogta a kezemet. Imádtam, mikor fogta a kezemet, és ezt ő is tudta.
- Hozzátok vagy hozzánk?- kérdezte inmáron a kocsiba.
- Hozzátok- vágtam rá.- Anya épp a harmadik üveg sörnél tartott, mikor eljöttem.
Ígyhát Kareszékhoz mentünk.
Besétáltam az óriási kapun keresztül az óriási kertbe, onnan pedig a mégnagyobb házba.
Reflexszerűen Karesz szobája felé vettem az irányt, de Karesz megfogta a csuklómat és magafelé fordított.
- Nem megyünk inkább a nappaliba TVt nézni?
- Tőlem mehetünk- mondtam.
Közelebb hajolt hozzám és belefúrta az arcát a hajamba.
- Tudtad, hogy te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam?- suttogta a fülembe. Ezt is tudta, hogy imádom.
- Nem tudtam- mosolyodtam el.- Világosíts föl kérlek!
Erre Karesz megcsókolt. Két kezét az arcomra rakta, én pedig az enyémeket a mellkasára.
- Itt repül a kismadár!- sikkantott fel Karesz anyukája, Rita.
- Anyaaaaaaaa!- háborodott fel Karesz.- Egy kis privát szvérát kaphatnék?! Köszi!
- Szia Bia!- ölelt meg, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna a fiára.- Megterveztem egy új kollekciót, megnézed?
- Persze- örültem meg.
Rita sikeres divattervező, akinek országszerte vannak boltjai.
- Tök jók lettek- dícsértem meg.
- Köszönöm drágám- mosolygott rám.- Na menyj, Karesznak már biztos kiszáradt a szája nélküled!

-----------------------------------------
Sziasztok! Ez lett volna
az első rész.
Ha tetszett, vote-oljatok
és a kommenteket is
megköszönöm!

Ehez a fejezethetz tartozó számok:
Ellie Goulding-Godness Gracious