Egy perc alatt

A tábor negyedik napján (9:00)

Egészen addig maradtam Andriséknál, amíg nem kezdődött a délelőtti program.
Szóval kénytelen voltam visszaosonni a házba és felöltözni, mert nem vagyok olyan hülye, hogy pizsibe menyjek kirándulni.
Fölvettem a kedvenc farmersortomat, fekete, teshezálló, V-kivágású toppal és felcopfoztam a hajam.
Többet nem is érdemelt a mai nap.
Ahogy kimentem a fürdőből, Petrával, Karesszal, Ricsivel, Danival és Kamillával találtam szembe magam.
- Ó!- hökkent meg Dani.
- Ó- bólintottam, és ki akartam masìrozni, de Karesz megállított.
- Bia, hol voltál egész hajnalba? Egész vègig téged kerestünk- láttam a rémületet és a kétséggeesést a szemébe, mire erős fájdalmat éreztem a mellkasomba.
- Rossz felé keresgèltetek- vontam meg a vállam.
- Izé...Bia. Jössz velünk csoportversenyre?- kérdezte Petra.
- Nem megyek a csoportversenyre- közöltem és felvettem a hátizsákom az ágyamról.
- Hogy-hogy?- kérdezte Dani.
- Nincs kivel menjek- mondtam, és az ajtóba még visszafordultam.- És nincs is kedvem.
Bármennyire is fájt megtenni, konkrétan körbeírtam nekik hogy bekaphatják.
- Bia várj!- sietett utánam Ricsi, aki eddig egy szót se szólt.
- Igen?- kérdeztem dacosan.
- Szeretnék veled beszélni- fogta meg a kezem.- Milyen hideg a kezed!
- Tudod hogy mindig hideg- néztem rá szemrehányóan.
- Jó, jó- bólogatott.
- Na mondod, vagy mehetek?- vakkantottam.
- Mondom- mosolyodott el.
- Ne mosolyogj- fontam össze a karom.
- Bocs- mosolygott.- Szóval, csak azt akartam kérdezni, hogy mi a kedvenc színed.
- Te is tudod, hogy a fehér- forgattam a szemem.
- Oké, köszi!- mondta boldogan és visszasietett a házunkba.
- Hát ez meg...- döbbentem meg.
- Mizu?- jelent meg mögöttem Andris.
- Ööö...semmi. Menyjünk- ragadtam meg az alkarját és elsiettünk a gyülekező iskolatásiank felé.

Sziasztok!
Itt az új rész (tudooom, rövid, de majd a kövi hosszabb lesz).
A kommenteket és a voteokat köszönöm :)
#PriePourParis
Xoxo