Egy perc alatt

A tábor ötödik napján (20:30)

- Dani, miért ragyog a fejed?- suttogtam, miközben Kareszék mögé lopóztunk.
- Mi? Mièrt ragyogna?- lepődött meg.
- Mi van ha a festék...- gondolkodtam.
- Baszki, ne már- hüledezett.- Tényleg világít?
- Aha, eléggé- kuncogtam.
- Ne röhögj ki!- háborodott fel Dani.
- Hé, ne kiabálj, a végén még meghallanak, és oda a nyereményünk- szóltam rá.
- Az már rég odavan, mert világít a fejem!- sivalkodott.
- Fejezd már be!- kérleltem.
- Világít a fejem!
- Én hülye, miért is szóltam?- sóhajtottam.- Na mostmár maradj csöndbe, és segíts elkapni Andrist vagy Kareszt.
- Oké.

Andris mögé lopóztam, és egy ideig figyeltem, ahogy Karesszal beszélget, majd hirtelen ráugrottam a hátára és befogtam a száját. Dani ugyanezt tette Karesszal is (kicsit se furcsán, á neeem).
- Hol a zászló maradéka, fiúk?- kérdeztem.
- Előbb én kèrdezek- rázta le Dani kezét a szájáról Karesz.- Miért világít Dani feje?
- Hát ezt nem hiszem el!- ugrott le a hátáról Dani.
- A festék- mondtam.-Hol a zászló?
- Andrisnál- mondta Karesz.
- Ide vele- szòltam Andrisnak.
- Mmmmmmmmmm!- mondta Andris (még mindig be volt fogva a szája).
- Most mond- engettem el.
- A zsebembe van.
Belenyúltam a zsebébe, és kiszedtem a zászló-maradványt.
- Fúj, ezen mi van?- kérdeztem, mert valami nyálkás anyaggal volt bekenve.
- Takony- nevettek föl Kareszék és elrohantak.
- Idióták- csòváltam a fejem.- Te hozod Dani.
- Ne már, miért én?
- Mert te vagy a férfi- nyomtam a kezébe a ragacsos cafatot.- Na és most jussunk ki ebből az istenverte labirintusból.
- Oké-bólintott Dani.

Fél óra múlva kihirdették a nyerteseket (mint kiderült összesen tíz zászló volt, szóval konkrét nyerteset nem hirdettek.
- Azok a párok akik akarnak még egy kört menni, mehetnek a labirintusba- mondta Varjas.
- Gyere- húzott oda Dani a rajthoz.
- Dehát nekem egyszer is bőven...- kezdtem.
- Maradj egy kicsit csöndbe- közölte és betessékelt a labirintusba.- Szóval. Beszélnünk kéne.
- Ühüm- bólintottam.
- Gondolom észrevetted, hogy furcsán viselkedek.
- Igen.
- Elmondhatom miért?
- Egészen jó lenne- sóhajtottam.
- Huh, oké. Szóval, ezt nem igazán tudom hogy elmondani. Tudom hogy neked ott van Karesz, de...
- Gyerekek, várjatok már meg!- hallatszott hátulról Karesz hangja.
- Dani, miről beszèlsz?
- Nem tudom. Nem tudom, hogy te akarod-e és így ez...
- Dani, mond már!
- VÁRJATOK MÁR!
- Nem mondom. Megmutatom.
- Nekem jó- vontam vállat, arra gondolva, hogy majd mutat egy képet vagy valami.
- VÁRJATOK MEG!- hallatszott Karesz hangja.
- Kész vagy?- kérdezte Dani.
- Asszem- motyogtam, bár fogalmam sem volt róla, hogy mire kéne kèsznek lennem.
Dani sòhajtott, rám mosolygott.
Ès megcsókolt.

SZÓ HELLÓ FROM DI ÁDÖR SZÁ-ÁJD!
Hali mindenki!
Tudom, tudom, most azt gondoljátok, hogy hát èn se vagyok normális (amibe lehet némi igazság) hogy itt mégjobban összekutyulok mindent.
Igazság szerint az van, hogy a könyvembe néha a saját életemből merítek ichletet, (nem, engem nem smárolt le senki :D) és mivel most ilyen hülye időszakom van, amihez a szerelmi sokszögek szervesen kapcsolòdnak, úgydöntöttem a sztorimat is megspékelem egy ilyennel, merthát hogy máshogy legyen izgalmas?
Köszi a voteokat és a kommenteket, nagyon imádlak titeket!
ui.: Pluszpont azoknak, akik felfedezik hogy átneveztem a számlistát ;)
Xoxo 🦄

Írás közbe hallgatott számok:
Nickleback - Follow you home
Melanie Martinez - Alphabet boy
The Amity Affliction - Don't lean on me