Egy perc alatt

A tábor ötödik napján (6:45)

- Bia, te mi a szart csinálsz ilyen korán?- jött be Ricsi a fürdőbe.
- Hogy én?- nevetgéltem idegesen.- Semmit.
- Aha...na mondjad.
- Hajat fonok- sütöttem le a szemem.
- És miért éppen most?- nyögött föl Ricsi.
- Mert hétkor találkám van Karesszal- közöltem és visszafordultam a tükörhöz.
- Segítsek?- lépett oda mellém.
- Megtennéd?- hatòdtam meg.
- Persze- mondta mosolyogva.
- Szálkába- motyogtam és rákötöttem egy hajgumit a jobb oldali fonat végére.
Ricsi már nagyon gyakorlott a fonásban, rendszeresen befogom ilyesmire.
- Most mit csinálsz?
- Sminkelek- mondtam.
- Hogy veletek lányokkal mennyi gond van!- csóválta a fejét.
- Az oké hogy velem sok gond van, de rajtam kívül még kit illetsz ilyesfajta drámázással?
- Minden lányt- közölte.
- Ò, Ricsi, a nagy nőszakértő!- röhögtem föl.- Na várjál mindjárt leborulok előtted!
- Jajj, hát köszönöm, köszönöm! Végre valaki, aki elismeri!

Karesz: Hol vagy?

- Basszus, Ricsi, mennyi az idő??
- Tíz perccel múlt hét, miért?
- Mert hétre kellett volna odaérnem.
- Karesz tud várni egy kicsit, nem?- kérdezte Ricsi vigyorogva.
- Most hogy mondod...de azért igyekezz!
- Jòl van na!

Én: most indulok

-Tényleg most indulsz?- kérdezte Ricsi.
- Dehogyis! Tud várni öt percet- mondtam, miközbe összepakoltam a sminkes cuccaimat egy tasakba (milyen hülye szó már a tasak, nem is értem, miért ezt használtam...).
Kivágtattam a fürdőből, le raktam a táskát, és visszamentem a fürdőbe megnézni magam.
A hajam egész gordzsösz volt (tudom, roppantul jó vagyok angolból), és a ruhámban se találtam semmi kivetnivalót.
A magasìtott derekú sortomat vettem föl a "Be stupid" feliratú, fekete haspólóval.
- Ööö...nem igazán akarok belekötni az öltözékedbe, mert a végén még letéped a fejem, de kint hogy mondjam...hideg van!- magyarázott Ricsi túlgesztikulálva a dolgot. Vagy mondatot. Vagy mi.
- Igen, Mr. Divatguru?- vágtam grimaszt.- És mit ajánl egy ilyen divathoz nem értő, ízlésficamos embernek mint én, hm?
- Hát...mondjuk felvehetnél egy pulcsit.
- Nincs pulcsim- szögeztem le.
- Akkor...kabátot.
- Akkor adj egyet.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De. Lègyszi.
- Nem.
- Kérlek!
- Nem!
- De!
- Utállak- vigyorodott el, majd kimasírozott a szobából, visszajött a mustársárga vékony dzsekijèvel, és hozzámvágta.- Nesze!
- Köszi!- nyomtam puszit az arcára, felkaptam a telefonom, és nyargaltam is a találkára.
- Hogy rád mindig várni kell!- röhögött föl Karesz, mikor meglátott.
- Jó munkához idő kell!- mosolyogtam.
- Na gyere ide, te!- ölelt magához.
Jò mélyen beszívtam az isteni Karesz-esszenciát (nem vagyok ám őrült, ÁÁÁÁ, dehooogy!), és akkor eszembe jutott. A parfüm. a smink. A hajkefém. Basszus!
- Vissza kell mennem!- kiáltottam fel és elugrottam Karesz mellől.
- Hogy mivan?- ocsúdott fel (komolyan, miért használok ilyen szavakat???).
- Ott hagytam mindent az ágyamon!- sipítoztam.- Ha Dani megtalálja...tudod hogy mi lesz!!

Nosztalgia 4:
A Tudjuk Hogy Mi

Azon a reggelen, mikorra a harmadik randim volt megbeszèlve Karesszal, égtelen visitozásra ébredtem.
Természetesen nem otthon aludtam, hanem Danièknál, mert az ő házuktòl három utcányira volt a kávèzó ahová a találkát megbeszéltük Karesszal.
Felültem a vendègágyon, és megláttam Danit, aki nagyban dörzsölte a szemèt.
- Dani, mit csináltál?- keltem föl, és a visitozó idiótához siettem.
- Belement a szemembe! Nagyon csííííp! ÁÁÁÁ! Belement! Nagyon belement!- sipákolta Dani.
- Mi ment bele?- kérdeztem aggodalmasan.
- A szempillafestéked!
- Mit csináltál a szempillaspirálommal?!- csattantam föl, és minden lètező aggodalmam átvándorolt Daniról a szempillaspirálra.
- Hát kisminkeltem magam!- vinnyogott Dani.
- De miért?
- Mert unatkoztam! AAAA, segíts már!
- Jó, szerintem ki kell mosni belőle- kaptam föl egy zsepit, bevizeztem a fürdőbe, majd visszasiettem Danihoz.
- Csináld te- mondta Dani elhaló hangon, mintha minimum egy kést szúrt volna a szemébe.
- Jajj, Dani ne szenvedj már!- rimánkodtam.- Takarítsd ki a szemed magadnak, nekem mennem kell a randira...ó, hogy az a...! Már ennyi az idő?!
Igen, jól sejtitek. Két perc, és ott kellett volna lennem a kávézóba.
- Hát..lehet hogy nem kellett volna kikapcsolni az èbresztődet- motyogta Dani.
- Te kikapcsoltad az èbresztőmet?!- kiáltottam fel.
- Igen, de csak azért hogy ne kelj föl a sminkelésemre!- védekezett Dani.
- Te hülye!- boxoltam bele a karjába.- Most el fogok késni miattad!
- Ahelyett, hogy itt nyavajogsz, egy, hívd föl; kettő, SEGÍTS KIMOSNI A SZEMEMBŐL MERT CSÍP!
- Nagyon utállak!- sziszegtem és dörgölni kezdtem a szemèt.- Jössz nekem három doboz oreóval!
- Kettő.
- Kuss!- kiabáltam és tovább dörzsöltem a szemèt.- Na jobb már?
- Már nem csíp...-nyitotta ki a szemét.- De minden kék!
- Akkor bemegyünk az ügyeletre!
- De neked nincs jogsid.
- Karesznak van.
Felhívtam Kareszt.
- Szia!- köszönt vidáman. Hohó, még nem tudja, mi vàr rá!
- Szia! Elkèlne egy kis...segítség.
- Valami baj van?- kérdezte aggodalmasan.
- Úgy is mondhatjuk- néztem Danira szemrehányóan.- Daninak belement a szemèbe a szempillaspirál és most kéken lát.
- Azonnal ott vagyok- közölte Karesz és már le is tette.
- Holnap utánra legyen meg az oreó- mondtam Daninak.
- Azt várhatod!
- Várom is- bólintottam.
- Nem viccelsz, ugye?
- Nem bizony!

Halihó, gyerekek!
Íme a medzsiköl új rész, remélem tetszett!
BOLDOG KARÁCSONYT!(igen, tudom egy nappal elcsúsztam)
És tudjátok, mi törtènt?
Átléptük az ezerkétszáz megtekintést! WUHÚÚ, *dobszó, meg minden*!
Köszönöm szépen
Xoxo

Ehez a részhez tartozó számok:
Muse - Supremacy
Depeche Mode - Strange love

(amúgy arra rájöttetek, hogy a számok szinte sose kapcsolódnak a részekhez? :D)