Egy perc alatt

1 nappal a tábor előtt

Arra ébredtem, hogy Karesz átölelte a hátamat.
- Mivan hercegnő, felébredtél?- nyomott puszit az arcomra.
- Nem- motyogtam, és felé fordultam, majd belefúrtam a mellkasába az arcomat.
A teste kellemesen hűvös volt, ami jól esett az augusztusi hőségben.
- Szeretlek- mondta, és megsimogatta a hajamat.
- Én is szeretlek- mosolyogtam, bár rá kellett ébrednem, hogy ő ezt nem látja, hacsak nincs szeme a mellkasán.
- Te Bia, fel kéne kelni- nógatott.
- Hmff- morogtam lemondóan.
- Már tíz óra van- jegyezte meg.
- Hátaztán!
- Holnap megyünk táborba, és én még nem pakoltam össze- közölte.- Szóval, bármennyire is kényelmes itt heverészni veled, kénytelen leszek fölkelni és elkezdeni pakolni.
- De ne már- motyogtam és igyekeztem minnél szorosabban átölelni, hogy ne tudjon felkelni, természetesen nem túl nagy sikerrel.
- De de már. Ha nagyon akarsz, segíthetsz is.
- Azt lesheted- vigyorogtam, és felültem az ágyon.
- Mit gondolsz, a fehér vagy a kék pólómba menyjek?- parodizált, mivelhogy, tegnap előtt ezt én is előadtam, csakhogy nálam ez természetes, nála pedig kevésbé. Na mindegy.
- A fehéret, és akkor összeöltözünk- mondtam, mire eleresztett egy szívdöglesztő féloldalas mosolyt, amitől persze pocsojává olvadtam.
- És a fekete vagy a szürke sortomat vegyem föl?- hülyéskedett tovább.- Vagy legyek inkább szoknyába?
- Fejezd már be!-vihogtam.
- Miiiiit?!- utánzott tovább.- Nem is csinálok semmit! Bah, elegem van, inkább megyek a feketébe! Várjunk, lehet hogy a virágosba kéne mennem? Igen, az határozottan jobb. Mit gondolsz?
- Azt hogy idióta vagy- mondtam a nevetéstől fulladozva.
- De egy szeretni való idióta igaz?- kérdezte.
- Hááát...- biggyeztettem le az ajkamat, mire odavágódott elém az ágyra.
- Most azt mondod, hogy nem is szeretsz?- játszotta a sértődöttet.- Hát milyen barátnő vagy te, meg se érdemled, hogy...- de nem tudta befejezni a mondatot mert elhalgattattam egy csókkal.
- Ez esetben- mosolygott, mikor abbahagytuk a csókolózást.- Az előző mondatot felejtsd el.
- Hát persze- vigyorogtam.
Megfogta a kezemet és kihúzott az erkélyre.
- Emlékszel arra a pendrive-ra, amit az első közös karácsonyunkra kaptál?- kérdeztem.
- Természetesen- mondta és rágyújtott.
- Tessék itt van- nyomtam a kezébe.- Rátöltöttem egy új mappát.
- Milyen cím alatt?- érdeklődött.
- Majd meglátod- kacsintottam rá, mire felnevetett.
- Ugye tudod, hogy már így is eleget mondtál, és első dolgom lesz megnézni ahogy visszamentünk a szobámba?
- Nem-nem- ingattam a fejemet.- Neked pakolnod kell. Én pedig elkobzom a gépededet, mert amíg te pakolsz, én élem a szociális életedet.
- Ahogy gondolod- vont vállat.- De szerinted nem furcsa, hogy csak te vagy fönt a közösségi oldalaimon?
- Nem, mert amig nem én csináltam őket, alig volt ismerősöd, és se Instán se Tweeteren nem volt követőd- soroltam.
- Mert azelőtt nem is voltak ilyennyeim- vigyorgott.
- Jólvan már, csak megsajnáltalak- forgattam a szememet.
Visszamentünk a szobába, Karesz fojtatta a pakolást, én pedig leültem a laptopjával egyetemben.
- Na mit alkottál?- kérdezte pár perc múlva.
- Nézd- mutattam felé büszkén a Facebook-bejegyzést.
Feltöltöttem egy erkélyenállós-szelfit, amire egyből jött 50 like és vagy 20 "szépek vagytok" vagy épp "sokáig <3" komment.
- Milyen népszerű lettem hirtelen- mosolygott.
- Persze, mert ilyen király barátnőd van- nevettem fel.
- Mi másért- nevetett velem.
- Menyjél pakolni- törtem meg a csodás pillanatot.

Petra: BIA
Én: ?
Petra: GYERE ÁT
Én: 1: ne üvöltözz, 2: Karesznál vagyok
Petra: szarom le! Gyere már!
Én: de nem tudok!
Petra: ruhaügyek
Én: két perc és ottvagyok ;)
Petra: azért :D

- Karesz! Át tudnál vinni Petrához?
- Át, de várj egy kicsit- mondta miközben a szekrényében turkált.
- Mit keresel?- érdeklődtem.
- Neked valami ruhát, másrészt, magamnak- mondta, és derékig eltűnt a szekrénybe.
- Ó, vagy úgy- motyogtam, mire a fejemre dobott egy fekete egyberuhát.- HÉ! Ez nálad van?! Két hónapja keresem!
- Nem én tehetek róla, hogy a ruháid 40 százaléka nálam van!
- Mert nem használod ki elég jól a szekrényedet, nálam meg nincs hely!
- Öltözz, ha oda akarsz érni Petrához- morogta, és felvett egy fekete, V-nyakú pólót.
- Észrevetted, hogy összeöltöztünk?- kérdeztem.
- Ha már divttarvező anyám és divatmániás barátnőm van, azthiszem ez alap- vigyorgott.
- Ó, vagy úgy- bújtam bele a ruhámba.- Szóval mindez nekem köszönhető?- mutattam rá a szekrényére, amibe ruhák tömkelege sorakozott.
- Valahogy úgy- mondta.
Még egyszer fölmentem a Facebookjára, hogy megnézzem mi újság, és láttam, hogy a képünkre 264 like érkezett 27 kommentel.
- Karesz idenézz- mutattam felé a készüléket.- Új rekord!
- Király- vigyorodott el, bár tudtam, hogy csak azért csinálta, hogy ne bántson meg, különben magasról tojna a dologra, mégis óriási büszkeség töltött el (azt ugyan nem tudom miért).
A kocsiba már megint az ő borzalmas dubstep zenéit hallgattuk, ezért örültem hogy odaértünk Petráékhoz, mert végre sikerült megmenkülnöm a borzalmas tüc-tüc zenétől. Ha eléggé részeg vagyok, még szeretem is a dubstepet, de így, sajnos nem (hozzáteszem, csak egyszer rúgtam be annyira, hogy azt mondtam erre a zenének nevezett fostalicskára, hogy jó).
Becsöngettem, Petra pedig pizsamába nyitott ajtót.
Azthiszem Kareszra nem számított, mivel mikor meglátta idegesen közölte, hogy megy, felkap magára valamit.
Legnagyobb elkeseredésemre, Petráéknál is dubstep szólt, amiért nyilván Hajni, Petra húga a felelős.
- Végre valaki, akinek jó az ízlése- jegyezte meg, mikor a zene megütötte a fülét.
- Nem értem mit szeretsz ebben a "zenében"- mondtam és a zene szónál megforgattam a szememet.

Ehez a részhez tartozó számok:
DJ Snake-Turn down for what
Ellie Goulding-How long will I love you?