Egy perc alatt

A tábor ötödik napján (19:30)

- Hogy haladsz a vágással?- huppant le mellém Ricsi.
- Egész jól- biccentettem.- Dani nagyon tud.
- Hát igen- mosolygott.
- Kész is- mondtam és Ricsi felé fordítottam a laptopot.
Először én voltam a videón ahogy elmagyarázom hogy hol vagyok, és hogy ez milyen videó, meghogy mennyire szeretem a követőimet. Aztán bejött a Petrás videó, majd a Danis.
- Tök jó lett- mondta Ricsi.
- Köszi- mondtam és valami nagyon értelmes címmel (Nyári tábor ~Párt Ván~) felraktam You-tubera.

- Az esti program fél óra múlva kezdődik- rontott be Karesz a szobába.- Ricsi szálj le Bia ágyáról, nem feküdhetsz rajta, mikor ő is ott van.
- Ember. Nyugi már- ült át a saját ágyára Ricsi.- Mi lesz az esti program?
- Valami labirintust magyaráztak ÜFKPÁék- mondta Karesz.- Busszal megyünk, kell vinni szúnyogriasztót és zseblámpát.
- Nincs is zseblámpám- közöltem.

- Oké, gyerekek!- tapsolt kettőt Ariel (nyilván a hatás kedvéért, de nem igazán jött neki össze).- Mondom...OKÉ GYEREKEK!
Erre mindenki elhallgatott.
- Szóval- folytatta Ariel.- A buszon nincs dobálózás, verekedés, üvöltözés, hangos zenehallgatás. Értve vagyok?
A legtöbben hallattak valami horkantás-fèlét, de azért bólintottunk.
Ahogy felszálltunk a buszra, Dani máris alakított, és felborította Kareszt, hogy mellém üljön.
- Öö...Dani, Karesz ül mellettem- motyogtam, bár feleslegesen.
- Nem. Mint látod, én ülök melletted- mosolygott Dani.
- Figyelj, megígértem Karesznak, hogy...- kezdtem, de Dani a számhoz nyomta a mutatóujját.
- Cssss! Karesz kibír nélküled egy estét- fogta meg a kezem.- Én meg nem. Végülis te vagy az anyukám.
Felnevettem, és megszorítottam a kezét.
- Nagyon örülök hogy a barátom vagy, tudod?- kérdeztem, magam sem tudom miért.
Dani hirtelen nagyon zavarba jött, a keze úgy kezdett izzadni, mintha minimum hatvan fok lenne.
- Én is örülök annak hogy barátok vagyunk- mosolygott rám erőtlenül.

Három éves korunk óta voltunk legjobb barátok Danival, de még sosem láttam ilyennek. Nem nézett a szemembe, természetellenesen csönbe volt, és szorongatta a kezemet.

Nosztalgia 5 - A Dani-Bia barátság

Az óvoda első napján sírtam, mert nem akartam ott maradni apa nélkül (ó, az ártatlan gyerekkor). Dani odajött hozzám és megfogta a kezemet.
- Ne sírj, nincs értelme. Majd hozzászoksz- mondta és leült mellém a földre.- Dani vagyok.
És innentől kezdve Dani volt a legjobb barátom, és ahányszor sírtam előtte, ugyanazt mondta, mint amit életében először mondott nekem.

Na heló-haló gyerekek!
Hát igen, tudom, hihetetlen, de még élek. :D
Nagyon régen nem volt rész, kicsit sok dolgom volt, de ma leültem, és BAM! megírtam.
És itt van.
Remélem tetszik!♡
Xoxo

Ehez a részhez tartozó számok:
Zara Larsson & MNEK - Never forget you
Coldplay - Lost!