Egy perc alatt

A tábor negyedik napján (21:30)

- Amúgy hogy van a kezed?- kérdeztem Petrát, mikor hármasba maradtunk vele és Kamillával.
- Á, túlélem- legyintett Petra.- Aztarohadt, ÜFKPA, megvan a pasid!
Arra néztem, amerre ő, és megláttam egy olyan pasit, akinél csak Karesz néz ki jobban.
- Aztakurva- esett le Kamilla álla.
- Indulj! Siess oda hozzá!- bíztatta Petra.
- Dehogy is! Normális vagy?- hőzöngött Kamilla.
- Jajj, Kami, menjél már!- kezdtem rá én is.
- Nem!
- Jó, akkor odamegyek èn!- közöltem és már ott is voltam a srác mellett.
- Szia!- csicseregtem.
- Helló- szólt mély hangon.- Tudok segíteni?
- Öö..aha! A barátnőmnek nagyon bejössz- böktem Kamilla felé.- Csak tudod milyenek vagyunk mi lányok! Ìgyhát sokat segítene, ha odamennél és tudod...dumálnátok meg ilyenek.
- Ó...oké- bólintott, és egyből el is indult ÜFKPA felé.
Petra visìtozva rohant oda hozzám.
- Ùristeeen! TE ÖSSZEHOZTAD ŐKEEET!- kiabált.
- Csak majdnem- kacsintottam.
- Te olyan rossz vagy, Bia- nevetett Petra.- Szegény srác tuti azthitte, hogy neked jön be.
- Szegény- húztam el a számat.- Az én szívem másért dobog.
- Itt is van a herceged- biccentett Petra a közeledő Karesz felé.- Tudod, néha fejbe tudnám lőni.
- Miért?- hitetlenkedtem. Nincs olyan ember aki utàlja Kareszt! Na jó, kicsit elfogult vagyok...kapásból hármat tudok mondani.
- Mert ha a közeledbe van, a körülöttetek lévő világ meg talál szűnni- forgatta a szemét Petra.- De komolyan, ha ottvagy mellette, olyan vagy mint valami elvarázsolt pincsikutya. És ez ugyanúgy rá is vonatkozik.
- Dehát én cica vagyok!-hábordtam föl.
- Szia cica!- ölelt át hátulról Karesz.
- Hali- hajoltam hátra és szèlesen rávigyorogtam.
- Ki az a srác akivel ÜFKPA beszélget?
- Bia...ööö, azaz Kamilla új pasija- játszotta a nyelvbotlást Petra.
- Igaz ez, Biuskám? Új pasid van?- szorított magához Karesz.- Nehogy azt hidd, hogy így megszabadulhatsz tőlem!
- A világért se cserélnélek le- nyomtam puszit az arcára.
- Akkor oké- bólintott Karesz.- Tudom ám, hogy nem tudnál nélkülem élni.
- Hát nem is- mosolyogtam rá.
- Az jó, mert én se tudnék élni nélküled- csókolt meg Karesz.
- Tök szarul idézel Demjén Feritől- szakította meg a romantikát Petra.
- Mivan?- nèzett rá Karesz hitetlenkedve.
- Hogyan tudnék élni nélküled...nem rémlik semmi?- fonta össze a karjàt mellkasa előtt Petra.
- Ööö...kéne?- nézett rám Karesz.
- Hát igen, de elnézzük neked- kuncogtam.- Tudjuk, hogy a te fejedben zenei téren csak dubstep van.
- Csak a magad nevében beszélj, kisanyám- húzta el a száját Petra.- Akasztòfàra az alávalòval!
- Akkor ő lehet a Szép Akasztott Férfi!- tettem hozzá.
- Mivan?- kérdezték egyszerre.
- Tudjátok...Andrássy Gyula.
- Az ki a halál?- kérdezte Petra.
- Ő volt a miniszterelnök a dualista Magyarországon- mondtam, de már előre láttam hogy hiába mondom mindezt, Petra és Karesz nem a két legjobb töris a világon. Sőt.
- Mi az a dualizmus?- kérdezte Karesz.
- Az az, amikor elvették az országtól Erdèlyt meg az ilyesmiket- mondta Petra tudálékosan.
- Az a Trianoni békeszerződés- nevettem el magam.
- Akkor valami volt Szigetvárnál- bólintott Petra.
- Ott vertek minket agyon a görögök! Erre emlékszem!- büszkèlkedett Karesz.
- Azok törökök voltak- vihogtam.
Azok ketten meg úgy néztek rám mint egy komplett idiótára. Pedig én legalább jó vagyok töriből.

Hay-haaaaay!
Szervusztok gyermekeim!
Bocsi hogy nem hoztam részt már egy ideje, de tudjátok van suli (fúj), van matekóra (fúj!) és félév is mindjárt itt van a medzsiköl vizsgákkal (FÚÚJ!), szóval nem igazán volt időm írni, mert tanultam.
DE! Itt az új rész, teljes valójában
Köszi a voteokat,meg a kommenteket, írrtó sokat jelent
Xoxo

Ehez a rèszhez tartozó számok:
Bastille - Pompeii
Muse -Madness
Demjén Ferenc - Hogyan tudnék élni nélküled?