Egy perc alatt

A tábor első napján (15:30)

Karesz behajtott a tábor parkolójába és megállt a legszélső helyen. Kiszálltunk és egyrészt megmozgattuk a végtagjainkat, másrészt valami tanárféleség keresésére indultunk.
Dani ment hátul, mi pedig kézenfogva sétáltunk előtte. Természetesen Dani ismét hozta a formályát, megbotlott és ránkesett.
- Szervusztok gyerekek- hallottunk egy hangot, mire felnèztünk.
Varjas volt az, a táborvezető (magyar) tanár.
- Csòkolom- köszönt Dani és megpróbált felálni, de ahelyett belekönyökölt a vakbelembe.
- DANIII! Auuuuuu- sikítottam, mire Karesz is üvölteni kezdett, mert belesikítottam a fülébe.
- Gyerekek esetleg ne segítsek?- kérdezte Varjas.
- De- nyögött Karesz.
Varjas kezet nyújtott Daninak, Dani pedig feltápászkodott. Akaratom ellenére is hangosan felsóhalytottam,mert Dani ugyan nem dagadt, de szerintem megvan az a hatvan kiló, ami nem tesz jót a gerincemnek hosszútávon. Én is fölálltam és felsegítettem Kareszt.
- Uh, kösz- mosolygott rám, majd leporolta a homokos nadrágját (na, már nem úgy homokos, hanem homok szemcsék vannak rajta, értitek).
- Menyjetek az ebédlőbe, ott lesz a gyülekező- mutatott egy furcsa színű épület felé.
- Oké...ő...a többiek mikor jönnek?- kérdeztem zavartan, mert Varjassal nem ápolok valami fényes kapcsolatot, sőt, vagy háromszor nyilvánosan megalázott, szóval ő se nagyon van oda értem.
- Nem tudom drágám!- mondta gúnyosan.- Ahelyett hogy a divatlapokat bújod a barátod kocsiába, jöhettél volna busszal, és most nem rontanád itt a levegőt.
- Már elnézést, de nemhiszem, hogy maga annyival feljebb állna a ranglètrán, hogy csak úgy beszólogasson nekem- vágtam vissza gondolkodás nélkül.
- Már elnézést, de szerintem igenis feljebb állok a ranglétrán, és ha megengedi, ez a póló rettenetesen áll magának.
Kész. Ennyi. Megadta a végső lövést. Az agyam tisztára eldurrant, legszívesebben ott helybe letéptem volna a fejét.
- Nézett ma már tükörbe?!- tajtékoztam.- Még hogy én nézek ki rettenetesen?
- Látja, megint csak a divatra tud gondolni!- vigyorodott el Varjas.
EKKORA TAPLÓT!
- Szerintem nekünk mennünk kell!- közölte Karesz és megfogta a kezemet.
- NEM KELL! Tanár úr már ne is haragudjon de maga pofátlanul bunkó! Maga mondja mindig hogy mmmmmmmmmmmm- Karesz befogta a számat, fölelmelt, és bevitt az ebédlőbe.- De neeeeee! Most az övé az utolsó jó beszólás. Visszakellmennem- hadartam és megindultam az ajtó felé de Dani elkapott.
- Gyere szépen, üljünk le, bébi- mondta, és lelökött egy szèkre, majd leült mellém.

Nosztalgia 2: A "bébi" név eredete
- Kéne neked valami jó név Bia- közölte Dani a nagyszünetben.
- Ezt hogy érted?- tudakoltam és beleharaptam a szendvicsembe.
- Hát nemtudom. Minden valamirevaló embernek van egy jó beceneve- magyarázkodott.
- Pédául?- húztam föl a szemöldököm.
- Hát például, ott van az a gyerek!- mutatott az egyik sorban álló srácra. Bőrdzsekit és fekete farmert viselt egy Tankcsapdás pólóval és Martens bakanccsal.- Az ő beceneve Rockercsibe.
- Miiii?- vihogtam fel.
- Igazából nem, csak most találtam ki- vigyorgott Dani.
- Hülye vagy- közöltem és tovább rágcsáltam a szendvicsemet.
- Bocs, srácok- szólalt meg egy mély hang mellettünk.- Szabad ez a két hely?
Odafordultam, és megláttam Rockercsibe kevésbé kigyúrt változatát.
- Ööö...aha- mondtam zavartan.
- Hé Ricsi!- kiáltotta el magát a srác Rockercsibének.- Találtam helyet!
Erre Rockercsibe odamasítozott az asztalunkhoz és lezuttyant mellém, a haverja pedig Dani mellé.
- Ricsi vagyok- közölte Rockercsibe.- Ő pedig Misi.
- Én Dani vagyok- mondta Dani.
- Várjunk, várjunk- szólt rá Misi.- Ti eggyütt vagytok?
- Nem- közölte Dani, minthacsak azt kérdezték volna tőle hogy szereti-e a kelbimbót.
- Vagy úgy- vigyorgott Ricsi Misire.- És neked mi a neved, bébi?- karolta át a vállamat.
- EZ LESZ AZ! A BÉBI TÖKÉLETES!- pattant föl Dani.
- Bia vagyok- mosolyogtam rá zavartan, mert nem igazán tudtam kezelni azokat a helyzeteket mikor Dani leégetett.
- Bia? Milyen név ez?- kérdezte Misi, ügyet sem vetve Danira.
- Bianka- mondtam.
- Aha- bólintott Misi, majd belemerült a telefonjába.
- Amúgy hányadikos vagy?- kérdezte Ricsi.
- Kilencedikes- biggyesztettem le a számat.
- Most csak szívatsz!- röhögött föl.- Kilencedikes?
- Aha.
- Ó basszus!- sziszegte Misi.- Ricsi!
Felnéztem és megláttam a két legműbb (már ha van ilyen szó) lányt.
- Ricsi!- csattant föl a bal oldali,hidrogénszőke.- Azt ígérted, találkozunk suli után!
- Igen, és?- kérdezte Ricsi.
- Akkor miért lógsz más lányokkal- biccentett felém a másik igen elcseszett ombre hajú csaj.- Nicole igazán megérdemli, hogy más lányokra ne nézz, főleg az ilyenekre, mint ez!
- Na jó!- állt fel Misi.- Senki nem beszélhet így Biával! Amúgy is, mit tudsz te róla?
- Legyen elég annyi, hogy az apja öt hónapja sitten van, mert megölt egy embert!- vigyorodott el.
Rosszul voltam. A gombóc a gyomromból felcsúszott egészen a torkomig. Felugrottam és elrohantam a lánymosdó felé.
Mikor pár perc múlva kiléptem a klotyóból, szembetaláltam magam Ricsivel, Danival és Misivel.
- Sajnálom, Bia- mondta Ricsi.- Ne is foglalkozz azokkal a ribancokkal- mosolygott rám.
Én meg bármennyire is kislányos, újra elbőgtem magam és a karjaiba omlottam.
- Semmi baj- paskolta meg a hátamat.- A szüleink meg bekaphatják. Az én apám is börtönbe van.
- Komolyan?
- Ja. Adócsalásért.
Onnantól fogva Misivel és Ricsivel országos haverok lettünk, és később őáltaluk ismertem meg Gerit. Ami nem egy szép élmény, tudom, de mégiscsak általa ismertem meg Kareszt, szóval ha úgy vesszük mégis az.

Szervusztok gyermekeim!
Hú micsoda köszöntés. Szóval.
Köszi a voteokat, hiperextragigamega puszi érte mindenkinek.❤

Ehez a részhez tartozó számok:
Avenged Sevenford - This means war
Hollywood Vampires - Dead girl