A képernyőről egy csíkos kiscica figyel vissza rám, aki egy zongorán egyensúlyozva lépeget, ezzel életre keltve a hangszert. A látvány hihetetlen aranyos mivolta mosolyra késztet. Természetesen a dallamnak köze sincs az Amnesia-hoz, mégsem lep meg, hogy már közel 4 milliós nézettséggel rendelkezik ez a hihetetlenül édes kis állatka.
A minielőadás végezetével a YouTube feldob néhány ajánlatot, hogy miket nézhetnék még. Amnesia cover egy fiú előadásában, egy lányéban, duettben, kórusban, szaxofonos kísérettel... Tudván, hogy az előbb látottnál jobbat úgysem találok, unottan bökök az egyikre.
Ahogy megnyitom, szemem egyből megakad az 1,7 milliós számon. Ennyien látták volna? Hihetetlennek találom, így gyorsan átfutok a kommenteken. Csupa dicsérő szó, csupa bók. Kíváncsian érintem meg a lejátszást jelző kis háromszöget.
A képernyőn egy gyönyörű lány bukkan fel gitárjával kezében. Cser-vörös haja hullámos fürtökben omlik vállára, csodálatosan kék szemeit sötét füstös smink emeli ki. Telt ajkai már a videó kezdetekor mosolyra húzódnak. Koncentráltan kezdi pengetni hangszerét, és belekezd a dalba.
Le sem tudom venni tekintetem az időnként kivillanó, tökéletes fogsoráról. Hangja szinte simogatja szívem. Mintha csak egy angyal dalolna altató éneket megpihent katonáknak, vagy sziréni dallam csábítaná a rettegett mélységbe a tengerészeket.
A videó végén egyenesen üresség az, ami megtölt. Azonnal rábökök a következő dalra az Ő előadásában. Címe számomra ismeretlen, így gyorsan átfutom a leírást, melyből legnagyobb meglepetésemre kiderül, hogy a számot Ő maga írta. Így még kíváncsibban, még izgatottabban tapasztom fülemre a fülhallgatóm.
Mennyei melódia csendül fel a kis hangszórókból, engem pedig kiráz a hideg. A dallam fülbemászó, a szöveg kifogástalan. Az egyik legjobb dal, amit közel s távol hallottam. Hezitálás nélkül nyomok a megosztás kis ikonjára, és rábökök a Twitter madárkára.
"@Ashton5sos: Ez a zene BETEG. Rég hallottam ehhez foghatót. Szép munka! https://youtu.be/9u3y5fmoAvA"
Amint megosztottam, első utam az iTunes-ra vezet, és már keresem is a lányt. Fellélegezve konstatálom, hogy van elérhető albuma, így azonnal le is töltöm. Nem kérdés, az út hátralévő részében mást sem teszek, csak Őt hallgatom...
Noelani
Fáradtan fordulok át egyik oldalamról a másikra. Lehunyt szemhéjamon át érzékelem az ablakon beszűrődő napsugarakat, mégis tudomást sem véve róluk süllyesztem fejem még mélyebbre puha párnámban. Bár arcom felett még nem nyertem el teljes uralmam, szívem mégis mosolyog. Oly jó érzés addig ágyban maradni, ameddig csak akarok! Illetve, ameddig lehet...
- LANA! - ront be ajtómon egyetlen drága kishúgom.
Egy tompa "ahgah" csusszan ki a számon, amit kedves családtagjaim már automatikusan emberi nyelvre fordítanak.
- NEM HAGYLAK, EZ ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS - ugrik ágyamra.
Sosem voltam jó fizikából, viszont a nyomás-ellennyomás törvényét, illetve a rugó működését kiválóan ismerem. Ha nem így lenne, akkor is világossá vált volna számomra minden apró részlete, amikor a Valerie súlya alatt összepréselődött rugók erőteljesen visszaütöttek, én pedig kecses mozdulattal a padlóhoz csapódtam.
- Hogy a jÓ SZŰZCSIRKE SZERELMÉÉRT NEM LEHET HAGYNI ALUDNI? - kelek ki magamból gorombán méregetve még mindig izgatott, bár kevésbé lelkes testvéremet.
- Hallod, nyugodjál már meg - húzza törökülésbe lábait, ezzel kényelembe helyezkedve ágyamon. Még szúrósabb pillantást vetek felé, majd hatalmas erőt véve magamon feltápászkodok a földről.
YOU ARE READING
Fan of a fan (átmenetileg szünetel)
FanfictionFIGYELEM! A TÖRTÉNET OBSZCÉN KIFEJEZÉSEKET, EROTIKUS JELENETEKET TARTALMAZHAT! OLVASÁSA CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE AJÁNLOTT! Noelani Green angyali hanggal megáldott, 20 éves brit lány. Szüleivel és húgával, Valerie-vel Olaszországban éldegélnek békében...