Fan of a fan (átmenetileg szünetel)

14. fejezet - A látszat néha csal

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredek. Párnámat arcomra szorítva próbálom elfojtani a fájdalmat, de nem működik. Nem is értem...

Nagy nehezen felülök, és szívszakadva rántom le magamról a takarót. Ha tehetném, egy ágyban élném le hátralévő életemet. Előkeresem az egészségügyi kistáskám, és fintorogva beszedek egy aszpirint. Fasza, jól indul ez a nap.

A hotelköntöst magamra kapva elcsoszogok a szekrényemig. Ma pihenőnapunk van, ami azt jelenti, hogy egész nap maradhatok a szállodában. Ennek fényében egy világoskék farmert, hófehér testhez álló pólót és egy fekete kötött, mégis vékony kardigánt választok mai öltözékemül, majd az ágyamra hajítom őket.

Lomhán a fürdőszoba felé veszem az irányt. A tükör elé lépve szörnyű látvány fogad: hatalmas, sötét karikák a szemem alatt, csapzott szénakazal a fejem búbján, elkenődött szempillaspirál a szemhéjamon. Akárcsak egy cirkuszi bohóc, de esetleg még a The Walking Dead-be is beillenék kóborlóként.

Undorodva nézek végig tükörképemen, majd pizsamaként funkcionáló pólómat és az alatta rejlő fehérneműmet a földre dobom.

Kényelmesen állok be a zuhanyzóba, a fokozatosan melegedő, kellemes vízsugár alá. Néhány hosszú percig élvezem, ahogy a víz bőrömet masszírozza, majd erőt véve magamon a tusfürdőmért nyúlok, és felgyorsítom az általában háromnegyed órás fürdési folyamatomat.

Óvatosan lépek ki a zuhanykabin előtt heverő kis szőnyegre. Hófehér törölközőmet magam köré csavarom, párjába hajamat bugyolálom bele.

Aztán a napi rutin: fogkefe nedvesít, fogkrém kinyom, fogkrémes fogkefe nedvesít, villámgyors sika-sika, köp, öblít, megtöröl, szemöldök igazít, arc megtöröl.

Rántok még egy utolsót a törölközőmön, majd kilépek a fürdőből. Legnagyobb döbbenetemre Calum sunyi mosolyával találom szemben magam.

- MI A FASZ?! - kapom magam elé kezeim automatikusan. Realizálván, hogy egész testem takarva van, megragadom a törcsim felső peremét, hogy még véletlenül se csússzon lejjebb.

- Nyugi, a fürdőbe direkt nem nyitottam be - vonja meg vállát, és hanyatt dől az ágyamon.

Teljesen lefagyok, hisz sosem történt még velem hasonló. Köpni-nyelni nem tudok, egy szó sem jut eszembe. Durcásan odacsoszogok, megragadom az előkészített ruhadarabokat, és végig nézek az előttem elterülő srácon.

Nadrágja már miért is lenne normális magasságig húzva? Calvin Klein boxerének egy kis része huncutul mosolyog rám, sejtelmesen felfedve egy apró részletet Calum V-vonalából. Fehér, feliratos pólója kissé felcsúszik, így egy kis rálátás nyílik lapos, izmos hasára.

Úgy gondoltam, észrevehetetlenül mértem végig szinte tetőtől talpig, ám amint arcára esik tekintetem, rák vörösre pirulok. Mindkét kezével tarkóján, kajánul és magabiztosan vigyorog rám.

Pillantásom azonnal elkapom, és egy hatalmasat csapok hasára a kezemben lévő farmeremmel.

- Baszd meg - rándul össze nevetve.

- Takarodj inkább ki innen - mutatok az ajtó felé.

- Ne már, Lana... - ül fel az ágyon, s közben kérlelően néz rám kiskutya szemeivel. Válaszul csak kinyújtom a karom, és határozottan mutatom neki a kifelé vezető irányt.

- Azt sem tudod, miért jöttem... - mormolja.

- És ez jelen esetben nem is nagyon érdekel - vigyorgok gúnyosan a lassan távozó fiú arcába, és erőteljesen bevágom utána az ajtót.