Fan of a fan (átmenetileg szünetel)

10. fejezet - Fordulat fordulat hátán

- Jól vagy? - kérdezi halkan.

Amint gyönyörű, mélykék szemeibe nézek, teljesen elveszek. Lágy hangja lelkemet simogatja, aggódó tekintete megbabonáz. Szeretnék megszólalni, és azt hazudni: persze, minden a legnagyobb rendben!

De képtelen vagyok rá. Lassan feltápászkodok a földről, hogy az alapvető tiszteletet megadjam. Minden rezdülésemet kétségbeesetten fürkészi. Pillantásom gyorsan végig futtatom tökéletes testén, szívem pedig majd' felrobban.

Agyamon rengeteg kép fut át egyszerre: anyáék vitája, apa távozása, az elveszett kártya, az elcserélt bőrönd, és most, mindezek mellett a fantáziám aljas szüleményei arról, miként teperem le az előttem álló olasz don juan-t.

A hirtelen hormon-tuning következtében amint szólásra nyitom a szám, azonnal zokogásban török ki. Ő még riadtabb lesz ettől, s bátortalanul, mégis hirtelen közelebb lép, s keblére von. Erős karjait biztonsági övként fonja körém, arcát fejem búbjára hajtja. Nagyon óvatos, gondolom nem akarja, hogy (szexi) borostája megszúrjon. Gesztenyebarna haja most szanaszét áll, mint ami csak arra vár, hogy ujjaim végigszántsam rajta.

Ezúttal teljesen más stílus övezi, mint legutóbb. Fehér Adidas-t és sötét, farmer-szerű nadrágot visel. Világosszürke, márvány-mintás kapucnis pulóverének ujjai a könyökéig feltűrve, csuklóján drágának tűnő karóra. Pont úgy fest, mint egy 21. századi, modern, laza szívtipró.

Két hatalmas tenyerével simogatja hátam, ezzel próbálva megnyugtatni a zokogástól még mindig rázkódó testemet. Hihetetlen, de használ! Könnyektől ázott arcom mellkasába fúrom, és mélyeket szippantok bódító illatából. Néhány pillanatig csak összegabalyodva állunk, majd észbe kapok, és lassan, fájdalmasan elhúzódok tőle.

- Most már jobb? - kérdezi. Arcán őszinte érdeklődés és aggodalom egyvelege ül. Én némán bólintok, és lesütöm szemeimet.

- Összekönnyeztem a pulcsidat - bökök a mellkasán ékeskedő hatalmas, nedves foltra.

- Ne is törődj vele. Létem most nyert igazán értelmet, hogy egy szárnya-fosztott angyal bánatos gyémánt-könnyeit rabul ejthettem - arcán féloldalas mosoly jelenik meg. Ó, ha tudná, hogy szívem minden szavának és egész lényének legnagyobb rabja.

- Köszönöm - nyöszörgöm.

- Nincs mit köszönnöd. Szívesen megkérdezném, mi borított ki ennyire, mert érdekel... de félek, ismét felzaklatna - kedves tekintetét összemossa enyémmel, amitől teljesen zavarba jövök.

- Szívesen elmondom, ha tényleg érdekel, nem nagy ügy - felelem bíborba öltözött orcákkal. Ez a pasi teljesen elveszi az eszemet.

Ashton

Egy ajándékzacskóba csúsztatott, hatalmas tábla belga csokit szorongatva várok, hogy megérkezzen a lift. Amint kinyílik, sietve beugrok, és már nyomom is a hatos számú gombot.

Nagyon szeretném kiengesztelni valahogyan, de valami azt súgja ez lehetetlen. Ahhoz, hogy megtaláljam azt az érzékeny pontját, amivel elnyerhetném szimpátiáját, jobban meg kellene ismernem. Erre viszont képtelen vagyok mindaddig, amíg még a liftben sem hajlandó velem utazni.

Annyira zavaros ez az egész ügy. Csak békét szeretnék, hamár egy ideig együtt fogunk dolgozni. Az ajtó nyílik, én pedig már repülök is a 84-es szoba felé. Egy pillanatra megtorpanok előtte, és kiszűrődő beszélgetésre leszek figyelmes.

- ...és egyszerűen nem bírom már ezt a súlyt. Nem vagyok képes ekkora terhet cipelni. És nem sajnáltatni szeretném magam - hallom Lana édes hangját. Kicsit olyan, mintha... sírt volna?