Négy éve már... Szinte érzem, ahogy leperegnek rólam az évek. Már negyedik éve járom az iskola folyósóit, koptatom a pennámat a pergamenen, repesztem a pálcámat a bűbájok gyakorlásában, idegesítem Piton professzort bájitaltanon... és negyedik éve már, hogy reménytelenül szeretem azt a hülye Weasley gyereket, akivel igazán érdekes módon hozott össze a sors. Negyedik éve annak, hogy elfogadtak engem, hogy meglátták, mennyire más vagyok mint a többi házambeli társam. Negyedik éve annak, hogy együtt nevetünk a tóparton, dobáljuk Dracot megbűvőlt papírgalacsinokkal és nasizunk együtt a Roxfort elhagyatott lépcsőfokain.
És már negyedik éve lesz idén, hogy megpróbálom bevallani neki az érzéseimet. Két évem maradt. Két év, hogy bevalljak neki mindent. Weasleynek...
George Weasleynek.
YOU ARE READING
The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//
Fanfiction"-Hé Weasley... -szólítottam meg. -Melyikünk? -kérdezték egyszerre. -George. -néztem rá a bal oldalira. -Honnan tudod, hogy én vagyok George? -kérdezte. -Csak. Tudom. -mosolyodom el. Nem árulhatom el neki. De soha az életben nem tudná...
