The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

24.

Reggel mindent elmondtam Georgenak.

Azt mondta, esze ágában sincs egyedül hagyni engem elmennem arra a helyre, de úgy körülbelül másfél óra unszolás után beleegyezett.

Nem akartam, hogy velem jöjjön, hisz tudtam, hogy Draco feszengene és nem viselkedne velem úgy, hogy teljesen elengedi magát és kb egymás vállán bőgjük ki magunkat. Én legalábbis így láttam ezt, így gondoltam el a találkozást. Ha ő nem is fog bőgni, én aztán mindent kieresztek.

Vajon mi lehet a meglepetés?

És hogyan sikerül neki eljutnia idáig anélkül, hogy észrevegyék?

Talán már Voldemort nem is figyelteti?

És mi van ha nem is figyeltet senkit és ezt is csak én képzelem be magamnak?

Megráztam a fejemet.

Minden rendben lesz. 

Minden jól zajlik majd le, én hiszek benne.

*

Este szinte rohantam a megbeszélt helyre.

Kit álltatok?

Szó szerint rohantam a helyre, nehogy mégcsak véletlenül is összefussak egy halálfalóval. Ha valaki felismer, azzal mindenkit veszélybe sodrok.

Valóban veszélyes ez az egész helyzet, de tisztában voltam ezzel eddig is és örülök, hogy kockáztattam, mert tudtam, hogy ez a jó döntés.

Megéri. Draco miatt megéri.

Amint megláttam a házat, automatikusan lassítottam a lépteimet.

Egy sötét alak állt előtte, az arcát nem láttam ekkora távolságból. Egyre kisebb és kisebb lépéseket tettem meg felé, míg végül teljesen megtorpantam és csak néztem.

Néztem, hogy reagál el. Ha észrevesz.

Már épp meg akartam fordulni, amikor megmozdult, így maradtam. Különben is, nem azért jöttem el idáig, hogy aztán elfussak.

Elindult felém, mire megmarkoltam a sárkányszívizomhúrból készült, 14 hüvelykes mahagónipálcámat, amit utoljára másfél évvel ezelőtt használtam.

De szerencsére most sem kellett használnom, ugyanis az alak ő volt.

Draco volt az. 

Én is megindultam felé, ami tudjátok már, hogy valójában rohanás volt.

A karjaiba ugrottam és könnyek közt törtem ki.

De aztán elengedtem, mert realizáltam valamit: mi van, ha mégsem ő az?

Előrántottam a pálcámat és a torkának szegeztem.

- Mondj egy mondatot ami tőlem hangzott akkor, amikor ötödévben a csúnya összeveszésünk után végre kibékültünk! - jelentettem ki magabiztosan.

- Soha nem fordítanék hátat a családomnak. Ezt kétszer is használtad, egyszer már korábban is, amikor az apámról beszélgettünk és hogy mennyire nem bírod őt. - jelentette ki.

Leeresztettem a pálcát és visszadugtam a kabátom zsebébe.

- Sajnálom. - suttogtam. - Elővigyázatosság.

- Nekem már le sem kell csekkolnom hogy tudjam hogy te valóban Emelie vagy. - vigyorodott el, majd átölelt.

Olyan, hogy Draco Malfoy kezdeményezzen egy ilyet, nem történik gyakran. El is tört nálam a mécses ismét, de hallottam, hogy ő is sír és ez jól esett, mert tudtam, hogy hiányoztam neki és épp annyira szeret engem, mint én őt.