The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

7. -Christmas Special

Karácsony alkalmával ezzel a kis különkiadással lepnélek meg tikteket, remélem tetszeni fog és ez most kivételesen nem Emelie szemszögéből lesz megírva.:) Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! :) <3 

A lány a távolba meredt és a hófödte tájat szemlélte, kezeit idegesen dörzsölgetve, hogy ne fázzanak. Annyira a gondolataiba volt meredve, hogy meg sem hallotta a fiú közeledő lépteit.

-Artwood...-szólította meg. Hangja édesen csilingelt, szinte még furcsa is volt ezt hallani tőle, de a lány ajkai mosolyra húzodtak abban a másodpercben, ahogy kimondta a nevét. Megfordult és mosolyogva tekintett rá a fiúra.

-Malfoy.-biccentett és amint a pillantásuk összetalálkozott, a fiú rögtön elvörösödött, amin még ő maga is meglepődött, hiszen őt nem lehet ennyire könnyen zavarba hozni. De mégis...a lány vidám, gyönyörűen mosolygó arca melegséggel töltötte el legbelül.

-Akarsz...sétálni?-kérdezte a lányt, amint felócsúdott a bambulásából.

-Hát persze.-bólintott a lány, majd belekarolt a fiúba és sétálni kezdtek a hatalmas kastélyépület körül.

-Mondd csak Draco...itt maradsz az ünnepekre?-kérdezte a lány.

-Én...-a fiú azt akarta mondani, hogy nem, de aztán a gondolataiba merült. 

Tényleg haza akarna menni? Tényleg vissza akar csöppeni a zord és rideg karácsonyi hangulatba ami ott várna rá? Tényleg ott akarna ülni az apjával, aki szigorú pillantásokkal és ideges kézremegéssel megint elmesélné neki, hogy csak az aranyvérűek az igazi mágusok, hogy ne is merjen soha még akár egy félvérrel is összebarátkozni? Hogy le kellene mondania a lányról, aki iránti érzéseit még saját magának is alig merte bevallani?
Őszintén szólva, félt. Attól félt, ha haza megy, ismét így fog gondolkodni. És ha így fog gondolkodni, akkor eltaszítja magától az egyetlen embert, aki az évek sokasága óta egyszer sem mondott le róla, még akkor sem, amikor olyasmiket mondott neki, amiket nem kellett volna. Megbánta amit tett. Még azt is megbánta, amikor Grangert sárvérűnek nevezte anno.

-... azt hiszem, igen.-válaszolta végül, és ha ez egyáltalán lehetséges, a lány arca még jobban felderült.

-Ez remek! Akkor lemehetnénk majd Roxmortsba.-javasolta a lány.

-Ja. Persze.-bólintott a fiú.

Épp a Tiltott Rengeteg melletti ösvényen haladtak lefelé, amikor valaki neven szólította a fiút.

-Draco!-kiabálta, a fiú pedig hátra fordult és Pansy Parkinsonnal találta szemben magát. -Nem akarsz velem és Blaise-el lógni egy kicsit? Kimegyünk a tóhoz.

A fiú pislogott kettőt, majd a mellette álló lányra nézett.

-Most épp foglalt vagyok, nem látod?-kiabálta Pansynek, majd meg sem várva a válaszát, hátat fordított neki és folytatta eredeti útját a mellette haladó szőkésbarna lánnyal.

-Menj csak ha akarsz...-mondta neki a lány.

-Nem akarok.-felelte Draco. - Most épp veled vagyok.

-Jó, de ha tényleg...

-... hé!-szakította félbe. -Én hívtalak sétálni, nem? Szóval felejtsd el Parkinsont, rendben?-mosolyodott el, a lány pedig elolvadt attól a mosolytól, amit oly ritkán látott felvillanni a fiú arcán és amely csak neki szólt abban a pillanatban.

-Megváltoztál...a Bál óta...másképp viselkedsz.-jegyezte meg.

A fiú megállt, így a lány is.

-Igen.-bólintott Draco. -Mert rájöttem, hogy hibáztam veled kapcsolatban. Mert...nem számít, hogy félvér vagy, csak az, hogy milyen vagy ott belül. Márpedig te, Lily Artwood egy igazán értékes ember vagy, egy olyan, akit még nem csesztek el belül. És...szeretném, ha ilyen maradnál.

Lily elérzékenyült a szavak hallatán. Meg szerette volna csókolni a fiút, de ő Draco Malfoy volt. Nem csókolhatta csak úgy meg Draco Malfoyt.
A fiú is hasonlóképp gondolkodott, de mégsem csókolta meg a lányt. Nem érezte úgy, hogy ezt most kéne. Az érzései nem voltak teljesen biztosak és nem szerette volna még többet bántani a lányt. De igazából még sosem érzett így soha senki iránt...

*

Ezúttal a fiú állt a havas tájat kémlelve, csak ő az ablakon keresztül. A szőke lányra gondolt, akivel az egész Bált áttáncolta és aki annyira bearanyozta a mindennapjait. Valami mindig emésztette őt a lánnyal kapcsolatosan. Nem, nem az, hogy Mardekáros volt és az sem, hogy a köcsög Malfoy unokatestvére volt, egyszerűen csak az...hogy miért változik meg a viselkedése amikor csak ketten maradnak? Ha ott van az ikertestvére, önfeledten nevetgél és poénkodik velük, de amint Fred nincs a közelben, valahogy visszahúzódobb.

-Weasley...-szólította ki egy hang a gondolataiból.

Épp ő állt ott. A lány, akin gondolkodott. Akire mostanában sokkal többet gondolt, mint általában.

-Mit csinász itt?-kérdezte a lány.

-Gondolkodom.-válaszolta.

-Te?-lepődött meg a lány. -Nem szokásod.-lépett mellé, hogy kitekintsen ő is az ablakon.

-De néha mégis megesik.

-Bánt valami?-kérdezte a lány.

-Dehogy.-rázta  meg a fejét a fiú.

-Akkor?

George vállat vont. Nem akarta elmondani neki, hogy rajta gondolkodott.

-Figyelj...-kezdett bele a lány-...ez a tiéd. Boldog Karácsonyt!-nyújtott át egy dobozt a fiúnak. -Fred már megkapta a sajátját.

George átvette a dobozt és kibontotta.

Elnevette magát.

-Hát ez valami elképesztő!-húzta elő az ajándékot.

Egy képkollázs volt. Tele mozgóképekkel (mert varázslók, duh), azon belül meg tele az eddigi négy évük legemlékezetesebb pillanataival.

-Imádom! Köszönöm!-ölelte át a lányt. -Várj...nekem is van valamim!-adta át a csomagot. -Tudom, hogy nagyon szerettél volna egyet.

A lány izgalommal bontotta ki, majd amikor meglátta mi van benne, elsikította magát.

-Ez nem lehet igaz! Van egy Weasley-pulóverem!-kiáltotta csillogó szemekkel, majd magára kapta. -Imádom! Imádom! Köszönöm!-ölelgette a fiút.

-Szivesen. Anya még örült is, hogy neked is csinálhatott egyet.

Emelie elmosolyodott, majd egy puszit nyomott George arcára.

-Boldog Karácsonyt, Weasley!

-Boldog Karácsonyt, Green!